Olyan, mint egy kiszsiráf

Delejes kisugárzása van, és ráadásnak a legkékebb szeme a szakmában. Stork Natasának eddig nem volt szerencséje a szerepekkel, a Nemzeti Színházban két évig ült kispadon, és vásznon is csak most találta meg őt az első nagyobb filmszerep: ő játssza a múlt héten bemutatott Isteni műszakban az egyik halálosztó mentősfiú horvát menyasszonyát. Elhivatottságához nem fér kétség: a szerep kedvéért rászokott a dohányzásra, begyakorolt egy őrült nehéz gyufatrükköt, és diktafonról tanult nyelvet. 

Korábban már dolgoztál Bodzsár Márkkal, az Isteni műszak rendezőjével. Megkínált ezzel a szereppel, vagy teperned kellett érte?

A Levegőt venni-t után nagyon jó barátok lettünk Márkkal, és az Isteni műszak-ban is szánt nekem egy szerepet, de ez nem Tánya volt. Egy horvát színésznővel tárgyaltak, aki az utolsó pillanatban visszautasította a felkérést. És akkor hívott fel Márk, hogy megcsinálnám-e. Felkavart az ajánlat, de nem mertem igent mondani. De nem azért, mert nem tetszett, hanem mert tudtam, hogy horvát lányt akart erre, hogy ne legyen akcentus.

Stork Natasa Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Hogyan győzött meg végül?

Többször felhívott, és mondogatta, higgyem el, hogy ez jó lesz így. Én meg azt éreztem, hogy pont a barátságunk miatt túlságosan bízik bennem. Azt is mondta, hogy ha nem lesz tökéletes a dialektus, akkor leszinkronizáltatja valakivel, vagy ha túlságosan belebonyolódunk a nyelvi kérdésbe, akkor úgy módosítja a történetet, hogy ez mégis egy magyar lány legyen. Közben pedig iszonyatosan megtetszett nekem ez a nyelv, a nyelv zeneisége.

Nem próbáltad meggyőzni, hogy legyen magyar a lány? Mert igazából nincs funkciója annak, hogy ő horvát.

Neki ez nagyon tetszett, és nekem is, tehát eszem ágában nem volt meggyőzni erről. Szeretem, hogy van a történetben egy más nyelvű szál, szerintem jót tesz a filmnek, olyan, mint egy ékszer.

A filmben egy kézzel gyújtod meg a gyufát. Azt te találtad ki?

Nem, Márk gondolta ki, küldött YouTube-videókat is hozzá. Mondtam neki, hogy kizárt dolog, hogy én ezt meg tudom csinálni, de aztán leültem, sok gyakorlással és kis kiégetett lyukakkal az ujjbegyeimen végül megtanultam. Kár, hogy nincs itt egy doboz gyufa, mert akkor megmutatnám, hogy lásd, az nem trükk.

Szinte végig dohányzol a filmben. Okozott ez problémát?

Én abszolút nem dohányoztam előtte, nem is tudtam, hogyan kell. Az összes kollégám, akivel erről beszéltem, azt mondta, hogy a nyelvvel nem lesz gond, de a cigi az látszódni fog. Ha nem tüdőzöm le, ha bénán tartom. Úgyhogy rászoktam a cigire. Voltak olyan vicces jelenetek, hogy reggel a villamoson munkába menet felhívott anyukám, és mondtam neki, hogy anya, ne aggódj, már elszívtam ma egy fél doboz cigit. Mindenki nézett rám, hogy ez hülye?! Tehát gyorstalpalóban láncdohányos lettem, aztán most, mikor megjelentek a Nemzeti Dohányboltok, gyorsan leszoktam.

Stork Natasa Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Rendes cigiket szívtál a forgatáson?

Igen, Marlborót. De benne is volt a forgatókönyvben, hogy ez a lány azt szívja.

Nehéz volt megtanulni a szövegeket?

Igen. MP3-lejátszóról tanultam éjszakákon át. Nemcsak annyi volt, hogy bemagoltam a párbeszédeket, hanem tudni kellett kapcsolni hozzá a magyar jelentését is, hogy tudjam, hol tartunk gondolatilag a beszélgetésben. De ezek nagyon jó feladatok. Élvezem, ha adódnak technikai kihívások egy-egy szerep kapcsán.

Van egy kollégám, aki Jugoszláviában nőtt fel, és ő azt mondta, hogy számára eléggé hazavágta a filmet, hogy magyar akcentussal beszéltek. Azt is mondta, hogy érződik, hogy nagyon koncentráltok a szövegre, ezért nem természetes.

Volt egy tanárunk, egy dialog coach, aki szerb származású, és az ELTE szerb-horvát tanszékén tanít. A végén ő hagyott jóvá mindent, és ő azt mondta, hogy nincs gond a kiejtéssel, úgyhogy ne legyen utószinkron. Persze tudtuk, hogy két hónap alatt nem lesz makulátlan a kiejtésünk, de Márk ezt bevállalta. Szerettük ezt a játékot a nyelvvel, azt meg, hogy mennyire pontos vagy pontatlan, nem tudom megítélni. Viszont a szövegre külön nem kellett koncentrálnunk, annyira beépült már a forgatásra, hogy a mai napig minden szóra emlékszem.

Hogy tetszett a film, amikor először láttad?

Nagyon. Friss szemmel nem tudom nézni, de azt látom, hogy összeállt. Örültem, hogy nevettek az emberek. Én Zsótér mellett ültem a vetítésen, szorítottuk egymás kezét, és végigröhögtük.

Stork Natasa Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Nagyon más lett a forgatókönyvhöz képest?

Nem. Nagyon alaposan elő lett készítve ez a film, lehetett érezni, hogy nagyon ki van találva minden. De úgy, hogy talán pont az előkészítés precizitása miatt kipróbálhattunk a forgatáson új, spontán dolgokat is.

Úgy hallottam, hogy a vágás alatt sokat változott a film.

Az egyetlen nagy változás, hogy a történet elejét kivágták, mert nem működtek benne a robbantások, nagyon rossz volt a pirotechnika. Azt gondolták a fiúk, hogy ezzel rögtön a film elején elveszítenénk az amerikai filmek technikai bravúrjaihoz szokott nézők bizalmát.

Mi lett volna az eleje?

Megmutatta volna, ahogy Milán (Ötvös András) megszökik a horvát seregből. Egy háborús jelenet volt, de be kellett látni, hogy ez ma Magyarországon kivitelezhetetlen. Sajnálom, mert láttam ezt a részt, és színészileg nagyon jó volt.

Édesapád díszlettervezőként dolgozott filmekben. Sokat jártál gyerekkorodban forgatásokon?

Nem. Ő ebben nagyon szigorú volt, nem akart vinni. Egyszer hívtak egy külföldi filmbe virágárus kislánynak, de azt mondta, hogy a suliból ezért nem hiányozhatok. Nagyon sírtam. Lehet, hogy akkor fogant meg az agyamban, hogy színésznő leszek.

Stork Natasa Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Az egyetem után egyből a Nemzeti Színházba kerültél. Milyen volt az ott töltött idő?

Kínos, nehéz. Éreztem, hogy nem tudom teljesíteni az elvárásokat. Nem is nagyon osztottak rám szerepet. És nagyon rossz valahonnan fizetést kapni, ahol érzed, hogy nem tudsz megdolgozni a pénzedért. Engem ez borzasztóan nyomasztott. Főleg, hogy nem pénzt akartam keresni, hanem dolgozni és fejlődni. Nagyon nehéz két év volt.

Aztán két év után kirúgott Alföldi?

Nem hosszabbította meg a szerződésemet. Az első év után lehetett érezni, hogy ennek vége. Csodabogárnak számítottam a társulatban.

Próbáltál erről beszélni Alföldivel?

Nem. Sajnos erről nincs mit beszélni. Ez olyan, mint a szerelem, hogy vagy igen, vagy nem.

Haragudtál rá?

Borzasztóan fájt, de nem lehetett haragudni. Tényleg olyan, mint hogy valakibe szerelmes vagy, és az nem viszonozza.

Nem érezted, hogy nem adott elég lehetőséget?

Éreztem, persze. De ezen a pályán nem lehet követelni az igazságot. Ez ilyen.

Stork Natasa Fotó: Pályi Zsófia - Origo

A Nemzeti után játszottál Mundruczónál, a TÁP Színházban, a Krétakörben. Mindig is az alternatív színházak felé vonzódtál, vagy ez akkor derült ki?

Az ízlésem talán inkább az alternatívok felé húz, de ez sem igaz mindig. Ott is sok a blöff. Nagyon vágynék egyszer egy nagyszínpadi előadásra, már csak azért is, hogy tanuljam. Hiába voltam két évet a Nemzetiben, egyszer sem voltam a nagyszínpadon.

Hogyhogy nem voltál benne A jég-ben, amit Mundruczó rendezett a Nemzeti nagyszínpadán?

Nem tudom. Nem merül ilyen fel. Ami jön, azon gondolkozol. Zsótér is kérdezte akkor, hogy nem vagyok szomorú, hogy abban nem játszom? Mondtam, dehogy. Érdekes, hogy én mindig akkor voltam szomorú, ha Zsótér nem dolgozott velem. Ő volt a tanárom az egyetemen, kötődöm hozzá. Nagyon megviselt, amikor jött a Nemzetibe, és a rendezésébe nem rakott bele. Amikor ezt elmondta, az életem egyik legrosszabb estéje volt. Ültem vele szemben egy asztalnál, és folytak a könnyeim.

És kérdezted tőle, hogy miért nem?

Azt mondta, majd jövőre csinál mást, és abba beletesz.

Mundruczóval hogyan kerültél össze?

Nagyon sok kudarc ért az egyetemen, semmi nem ment, se a beszéd, se a tánc. Harmadikban ott akartam hagyni az egészet. Ebben a hangulatban elmentem Mundruczónak A Nibelung-lakópark című előadására. Nem volt nálam elég pénz, és mondták, hogy nincs diákjegy. Könyörögtem, hogy engedjenek be, mert nekem ez nagyon fontos, de elhajtottak. Elkullogtam, aztán utánam jött a jegyszedő lány, hogy gyere, valaki kifizette a jegyedet. Valaki, aki végignézte ezt az egészet, letett értem háromezer forintot. Nem tudtam meg soha, hogy ki volt, és nem tudtam neki megköszönni. Az előadás után úgy határoztam, hogy folytatom. Ha van egy ilyen ember ebben a szakmában, mint Mundruczó, akkor még vele szeretnék találkozni.

És hogyan találkoztál vele végül?

Három hónappal később jött egy SMS, hogy Mundruczó castingol. Aztán kiderült, hogy nem is színészeket castingolt, hanem Rába Rolandot gyakoroltatta a szerepére, és közben olyan statisztákat válogatott, akik majd a castingra jönnek a Frankenstein-terv előadásban. De nem akartak hazaküldeni, ezért megtörtént a dolog, és nem sokkal később hívott Kornél, hogy bazmeg, téged nem lehet elérni, miért nem veszed fel a telefonodat soha. Akkor már nagy Mundruczó-lázban égtem, el se hittem, hogy beszélünk. Mondta, hogy menjek másnap, szerep még nincs, de majd kitalálunk valamit.

Stork Natasa a Frankenstein-terv című előadásban Fotó: Erdély Mátyás - Proton Theatre

Az a karakter, akit a Frankenstein-terv előadásban játszottál, mennyire vagy te?

Régen sem gondoltam, hogy én vagyok, de amikor tavaly újra játszottuk az előadást, akkor az volt a szomorú érzésem, hogy most már kiöregedtem belőle. Olyan furcsa volt ezt a kajla lányt játszani. Közben meg minden, amit játszom, az én vagyok. Nagyon felszabadító volt, hogy az a szerep a saját bénaságomba méltóságot öntött. Kornél azt mondta, hogy nyugi, te olyan vagy, mint egy kiszsiráf, akinek mindig összeakadnak a lábai.

Mondtad, hogy mennyire vártad, hogy Mundruczóval dolgozhass. Amikor ez megtörtént, az élvezetes volt?

Nagyon. Kornél a színészeiből dolgozik. Nem azt kéri, hogy csinálj meg valami figurát. Pont olyan dolgokat lát meg, és azok izgatják az emberben, amiket más rendező inkább eltakar. A Frankenstein-terv alatt többet tanultam, mint négy év alatt az egyetemen. És ez főleg Mundruczó és Monori Lili érdeme. Lilire érdemes figyelni, az ember megérti belőle, mi a színészet. Nekem olyan ő, mint egy buddhista szerzetes, nem az a legfontosabb, hogy mit mond, hanem ahogy van.

Szerepelni fogsz Mundruczó következő filmjében, a Fehér Isten-ben. Arról tudsz mesélni valamit?

Két napot forgattam benne. A történet szerint egy menhelyen fajtiszta kis fehér kutyát szeretnék találni magamnak, Monori Lili pedig elküld a fenébe, hogy itt nincs kis fehér kutya. És volt még egy izgalmas horrorjelenet. Kétszáz kutya üldözött. Klassz volt sikítva menekülni, igazi akcióhangulat.

Stork Natasa Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Évek óta szabadúszó vagy. Ebből meg lehet élni, vagy inkább egy drága hobbi?

Kis lábon, de megélek a keresetemből. Olyan értelemben mégis hobbi, hogy ezt csak úgy érdemes csinálni, ha ösztönösen vagy olykor tudatosan, de tudom élvezni. Ha azt érzem, hogy kényszer, akkor hülyeség lenne elvállalni színészi munkát.

Más filmben leszel még a közeljövőben?

Gárdos Péter hívott el egy német lány szerepére a Hajnali láz-ba. Nem tudom, hogy mi van most azzal a filmmel, nagyon régen nem hallottam felőlük.

Láttál valami jó filmet mostanában?

A Fogságban-t. Nagyon rég láttam ennyire okosan megírt, jól működő krimit. Nem bukott le nekem, nem kaptam rajta, mindig meglepett, és állati jók benne a színészek. Jake Gyllenhaal nagyon finoman játszik. Egyébként neki a testvére is kurvajó, Maggie. A titkárnő-ben elementáris. Sok filmet nézek, már csak azért is, mert a színjátszási trendek tekintetében mindig a filmek felől fúj a szél. Lehet látni, hogy hogyan alakul, mi felé megy. Ha például Joaquin Phoenixet nézem a The Master-ben, akkor tudom, hogy onnantól kezdve nem az a színjátszás, ami előtte volt.