Erősebben kell fognom a gyeplőt

Osvárt Andrea
Vágólapra másolva!
Először kerül olyan olasz film a magyar mozikba, amelynek Osvárt Andrea az egyik főszereplője, pedig tíz éve építi már a kinti karrierjét. A Zűrös olasz esküvőt részben azért vállalta el, mert a nehéz drámai szerepek után szüksége volt egy könnyedebb filmre. Bár azóta hazaköltözött, és producerkedni kezdett, ez nem jelenti azt, hogy abbahagyná a színészetet. Az origónak elmesélte, miért jött haza Hollywoodból, mi bántja őt itthon, és milyen pasira lenne szüksége. 
Vágólapra másolva!

Babonás vagy?

Nagyon, főleg a filmekkel kapcsolatban. Túl sokszor történt már meg, hogy elhíreszteltem valamit, aztán kivágtak a filmből, vagy csak megkurtították a szerepemet. Jó, nem mostanában, de régebben igen. Azóta úgy vagyok vele, hogy csak akkor mesélek el valamit, ha már megtörtént, és csak akkor állítom, hogy benne vagyok egy filmben, ha már láttam magam a vásznon. De így is mindig csuriban van a kezem, amikor filmekről beszélek... Nyugtával dicsérd a napod.

Szóval minden ellenkező híreszteléssel ellentétben nem akarod még befejezni a filmszínészi karriered.

Nem, ezt csak egy félreérthető interjú miatt hiszik. Nem fejezem be a színészetet, de már nem csak ezzel szeretnék foglalkozni. Amíg senki nem mondja, hogy soha többé nem akar velem dolgozni, hülyeség is volna abbahagyni. Az olaszországi munkáimat sem adom fel, csak legutóbb épp egy német és egy görög filmet forgattam. De ha jön egy jó felkérés, továbbra is elvállalom, bárhol is van.

Osvárt Andrea Fotó: Bielik István - Origo

Akkor úgy döntöttél, itthonról is tudod menedzselni már magad?

Nem ártana, ha kicsit többet lennék Olaszországban, hogy különféle rendezvényeken összefussak szakmabeliekkel, és mutogassam magam - hiszen, tudod, hogy működik ez a szakma, elég belterjes világ. De nem tudok mindenhol ott lenni, ezért most már az ügynököm próbálja ezt csinálni helyettem.

De miért döntöttél úgy, hogy ehhez már nem feltétlenül kellesz?

Ahhoz, hogy egy film összejöjjön, száz helyre kellett elmennem, és ma már úgy gondolom, ez túl sokat vesz el az életemből ahhoz képest, hogy csak egy dolog jön ki belőle. Túl sok a pofavizit, a hiábavaló ismerkedés, a várakozás, a felesleges szociális esemény. Úgy éreztem, ha hazajövök, sokkal hatékonyabb és produktívabb életet tudok élni, és ebben igazam is lett. Tavaly megalapítottam a filmgyártó cégemet, és idén le is gyártottuk az első nagyjátékfilmünket. Ez egy olasz fesztiválfilm, amiben nem szerepelek, csak a magyarországi utómunkát szerveztem.

Osvárt Andrea Fotó: Bielik István - Origo

Miért épp ebbe vágtál bele producerként?

Én továbbra is exportban gondolkodom, itthon akarok filmeket gyártani külföldi piacra. Alapvetően producerként is idegennyelvű filmeket szeretnék készíteni, mert a magyar nyelvűeknek eléggé limitáltak a terjesztési lehetőségei.

A színészekből általában azért szokott producer válni, hogy lestoppolhassák maguknak azokat a filmszerepeket, amiket szeretnének eljátszani, llletve azért, hogy jobban beleszólhassanak abba a filmbe, amiben szerepelnek.

Eleinte engem is ilyesmi motivált. Az Utórengés ébresztett rá, hogy a saját kezembe kell vennem az irányítást, különben olyan filmekbe kerülök, amik nem feltétlenül azt az értékrendet képviselik, amit szeretnék. Kislányként nemcsak arról ábrándoztam, hogy színésznő leszek Los Angelesben és a vörös szőnyegen vonulok majd, hanem arról is, hogy értékes filmekben fogok játszani, olyanokban, amikre én magam is jegyet váltanék. Az Utórengés nem ilyen film volt.

Osvárt Andrea az Utórengés című filmben Forrás: Fórum Hungary

Azért ha megnézzük a legnagyobb sztárok korai fimjeit, ennél még sokkal cikibb produkciókat találunk, hiszen valahol mindenkinek el kellett kezdenie. Nem mindig lehet válogatni.

Igen, de egy idő után az ember tudja, mi az, amit nem akar többé csinálni. Bennem egyszer csak megszületett a gondolat, hogy egy kicsit jobban a kezemben kell tartani a sorsomat, és erősebben fogni a gyeplőt. Van egy másik filmes projektem is, ami még előkészítés allatt áll, de már kaptunk rá európai uniós támogatást. Ez már egy olyan film, aminek a főszerepét én szeretném eljátszani. Eleonora a címe, és egy francia regényből adaptáljuk. Egy érzelmes, kosztümös filmeposz lehet belőle, egy Anna Karenina-kaliberű történet. Hál’ istennek a főhőse idősebb, mint én, úgyhogy van még időnk, de az is előfordulhat, hogy mire összeáll a projekt, már nem én akarom eljátszani, hanem rábízom egy nálam sokkal jobb színésznőre. Nagyon hiszek a sikerében, hogy erre nagy igény lenne.

M. Tóth Géza kisfilmjének, a Yes-nek sem csak főszereplője, hanem producere is voltál. Azt is Te kezdeményezted?

Nem, ez az a típusú producerség, amikor a színész nem kér pénzt a szereplésért, így járul hozzá a film megszületéséhez. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy M. Tóth Géza velem akar dolgozni, és a jelenlegi terveimhez épp passzolt, hogy beleláthattam az egész folyamatba.

Osvárt Andrea a Yes című filmben Forrás: Inforg

Neked köszönhető, hogy a filmet levetítették Los Angelesben is? Feltételezem azért, hogy legyen esélye a legjobb rövidfilmnek járó Oscar-versenyben.

Igen, volt benne részem, de ez még nem jelentett semmit. Az Oscar-versenyben három kategória van: a "to be considered" (hogy egyáltalán szóba jön a film), a "candidate" (amikor a cég kiajánlja a filmet a Filmakadémiának), és a "nominated" (amikor már jelölt). A Los Angeles-i vetítés még nem tette a filmet se ajánlottá, se nominálttá. Csak annyi történt, hogy ezzel felállhatott a startvonalra. Ugyan én intéztem a vetítést, de végül nem mentem ki a vetítésre.

Mennyit változott a hozzáállásod ahhoz képest, ahogy belevágtál a filmes karrier építésébe?

Szerintem semennyit nem változott, mert továbbra sem mozgat meg semmi más annyira, mint a filmezés. Ez hozott haza Amerikából is, mert hiába voltam kint tűzközelben, úgy éreztem, csak egy hosszúra nyúlt várakozás az életem. Eljártam castingokra, jógázni, esetleg partikra, és ezzel mindent csináltam, csak épp nem filmeztem. Még A szállító sorozat és az Utórengés főszerepét is úgy sikerült megkapnom, hogy európai színésznőt kerestek rá, és nem is az Egyesült Államokban forogtak - az egyik Kanadában, a másik Chilében. Jó, persze rengeteg rutint szereztem, felfejlesztettem az angolomat, kiismertem a rendszert, és élettapasztalatot gyűjtöttem, de túl sok lányt láttam kint, akik éveken át csak járták a castingokat, és álmodoztak arról, hogy egyszer bekerülnek egy filmbe. Én meg, amint visszajöttem Európába, rögtön megint főszerepeket kaptam, filmközelben lehettem, és elkezdhettem a saját filmjeimet gyártani. Én itt tudom azt csinálni, amit szeretek.

Osvárt Andrea Fotó: Bielik István - Origo

Szóval az elkötelezettséged nem változott.

Nem, sőt talán erősebb lett bennem, mióta otthagytam Hollywoodot. Nem akartam egy marionettbábu lenni, aki csak várja a nagy lehetőséget. Én dolgozni akartam.

Ahhoz mit szólsz, hogy Magyarországon ezt az egészet mindig egy kis fanyalgással nézik, és ha eljut egy-egy filmed a magyar mozikba, tutira számíthatsz negatív kritikákra?

Eléggé bánt. Tegnap is azt hallottam, hogy egy lap főszerkesztője azt mondta valakinek: nem ismeri az én színészi munkásságom. Szerintem ez őt minősíti. Nem akarok ebbe belemenni, és remélem, hogy már magamnak sem kell bizonygatnom semmit, hogy az önértékelésem rendben legyen. Fura, hogy itthon még mindig az a hozzállás, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene, és ha valaki sikeres, mindenáron keresik benne a hibát.

Simon Kornél és Osvárt Andrea a Megdönteni Hajnal Tímeát című filmben Forrás: InterCom

Nem lehet, hogy inkább a külsőd miatt nem fogadják el a színészi munkádat?

Emiatt sem fogadják el, de a másik baj, hogy itt sokan gondolkodnak belterjesen. Csak ezt az országot, ezt a rendszert ismerik, és nem látnak tovább az orruknál. Zárt gondolkodást érzékelek itthon - a politikában és a kultúrában is. Én valószínűleg többet tudok az egész szórakoztatóiparról, mint a legtöbben itthon, és ezt kevesen mondhatják el magukról. Andy Vajna, Gryllus Dorka, Marozsán Erika, és néhány operatőr még az, aki hosszú éveken át gyűjtött tapasztalatot arról, hogyan működnek máshol a dolgok. Emiatt esik rosszul, ha értelmiségiek olyan kijelentéseket tesznek, hogy mögöttem nincs szakmai múlt.

Ha választhatnál, melyik olasz filmedet mutatnád meg itthon?

Fabrizio Cattani két filmjét szeretem a legjobban. Az első 2006-ban készült, és az Olasz Filmhéten A víz mágusa címmel vetítették egyszer, a másik a Maternity Blues, amit azért nem lehet forgalmazni, mert a terhesség utáni depresszióról szól, és ez olyan téma, amivel az emberek nem akarnak foglalkozni. De a Zűrös olasz esküvő-t is szeretem, szerintem aranyos vígjáték. Egyszer már dolgoztam a rendezővel, Carlo Vanzinával, akkor nem sikerült olyan jól a film, de szerintem ez szerethető lett, és nem csak alpári humor jellemzi, van üzenete is.

Olaszországban ez egy széles körben vetített, agyonreklámozott film volt?

Igen, kb. 400 kópiával vetítették még tavasszal. Rómában volt egy jótékonysági premier, aztán voltam Nápolyban, és más vidéki városokban is vele. Az első hétvégén nem teljesített túl jól, mert húsvét-hétvége volt, és az olaszok elutaztak. Aztán - ha jól tudom - egész jó nézőszámot ért el.

Egy ilyen hagyományos komédiában játszani egész más színészi eszköztérat igényel, mint amiben eddig dolgoztál.

A Maternity Blues után sokáig rá sem bírtam nézni a drámai szerepekre. Nehezen tudtam magam mögött hagyni azt a depressziót és bűntudatot, amit a szerep miatt magamra vettem. Csak most ősszel játszottam újra ilyen megterhelő szerepet, egy görög filmben, addigra nem tiltakozott ellene a szervezetem.

Ennyire magaddal viszed a karaktereket a privát életedbe?

Ez tudat alatt zajlik, de persze, sokat gondolkodom a szerepeimen.

Hogy kerültél egy görög, majd egy német filmbe az utóbbi időben? Európában már könnyű az átjárás a különböző országok filmiparai között?

Szerencsére tíz éve van egy szuper ügynököm Németországban. Bár a német nyelvet beszélem a legkevésbé jól, mert nem használom, de azért lehet vele dolgozni. Pár éve például A vég nekem a kezdet című filmben Bruno Ganz lányát játszottam - és bár azt hiszem, volt utószinkron az alakításomon, de én is németül csináltam a felvételeket. Aztán játszottam egy német sorozatban, a Rámenős páros-ban is. Most pedig Matthias Schweighöfer (ismert német színész, akinek a Der Nanny a negyedik rendezői munkája) egy külföldi színésznőt keresett. Később azt mondta nekem: "Nincs Németországban még egy olyan színésznő, mint te." De szerintem csak nemzetközivé akarta tenni a szereposztást, hogy ezáltal több országban forgalmazhassák a filmet, és ehhez kellett egy "egzotikus" színésznő, akit senki sem ismer, és akiről a német piacon mindenki megkérdezi majd, hogy "Ez meg kicsoda?". Egy amerikai lányt játszom, de nem volt könnyű forgatás, mert Matthias az utolsó pillanatban folyton megváltoztatta a szövegemet, hiába mondtam neki, hogy mivel nem vagyok német anyanyelvű, ha nem tudom megjegyezni a szöveget, hibásan fogok beszélni. Ez hatalmas stressz számomra, így nem lehet ellazulni a szerepben. Hál' Istennek azért van egy erős jelentünk Matthiasszal, amiben senki nem fogja a nyelvhelyességet figyelni, mert ütjük-vágjuk egymást szex közben.

A magánéletedre nem nyomja rá nagyon a bélyegét, hogy ezt az életformát választottad?

Lehet, hogy sújtja valamennyire, mivel nem megszokott, hogy egy nő ilyen erősen kézben tartsa az életét. De már annyit invesztáltam a karrierembe, hogy nem szeretném elveszíteni, amit eddig felépítettem. Remélem, találok majd olyan embert, akit nem zavar, és együtt tud élni ezzel az életritmussal. Másoknak is sikerült találni valakit.

Azért egy nagyon erős, magabiztos, nagy egójú férfi kell ehhez.

Az egó számomra negatív tulajdonság, úgyhogy inkább azt gondolom, érettnek és magabiztosnak kell lennie. Nem szabad kevésbé férfinak éreznie magát attól, hogy nekem ilyen férfias munkám van, ide-oda utazom a világban, meg tudok oldani bármilyen helyzetet, és el tudom magam tartani.

És minden szűklátókörűsége ellenére jól érzed magad Magyarországon?

Ez az, amit nem szeretek benne, és amiért néha azt gondolom: "A fenébe, nem adok több interjút, ha mindig csak kritizálnak miatta, és a végén én jövök ki belőle rosszul!" De annak ellenére, hogy néha igazságtalannak érzem, ahogy velem bánnak, alapvetően jól érzem magam, azt csinálom itt, amit szeretek. Jó a közlekedés, élhető a város, és gyorsan eljutok Rómába, vagy Európában máshová. Igazából sehol sem olyan élni, mint ahogyan az ember itthonról elképzeli, ezt már a saját bőrömön megtapasztaltam. Hiába volt Los Angelesben egy bőrüléses, napfénytetős autóm, négy órát ültem naponta a dugóban, és ettől rendkívül ideges voltam, úgy éreztem, így megy el az életem.

Osvárt Andrea Fotó: Bielik István - Origo

De várod, hogy hívnak majd magyar filmekbe is?

Majd hívom én őket! Nem, nem várom, soha nem is vártam. A Megdönteni Hajnal Tímeát egy kakukktojás a pályámon, egy üde színfolt, ami nekem is, és nekik is jól jött. De ha végignézem a magyar filmeket, nem látom, miben játszhattam volna. Hiába élek itthon, a kapacitásaimat továbbra is külföldön használom, és így tervezem a jövőben is. Én igazából külföldön dolgozom, csak itthon vagyok.