Ha Spielberg szarnak tartaná, az fájna

Nemes Jeles László, Saul fia, Cannes 2015
Vágólapra másolva!
Az ő nevétől hangos most Cannes: az idei filmfesztivál nagy meglepetése volt a fiatal magyar rendező, Nemes Jeles László első filmje, a Saul fia, ami nemcsak versenyben van a legnagyobbakkal, de már most fontos díjakat jósolnak neki. Ehhez képest Nemes Jeles nem akar semmit sem nyerni, inkább a szakadék szélét szereti, viszont őszintén meglepődött, hogy a magyarok is értékelik a filmjét. Parázott kicsit, hogy valaki előbb csinál az ötletéből filmet, és nem akart licitálni, inkább a nézők képzelőerejére számít. Az interjút a Saul fia pénteki díszbemutatója után egy nappal készítettük Cannes-ban. A filmet június 11-én mutatják be a magyar mozik.
Vágólapra másolva!
  • Szíven ütötte a cannes-i díszbemutató hangulata.
  • Az ajnározó kritikákat még nem olvasta, de nagyon örül, hogy foglalkoznak a filmjével.
  • Archaikus figurát keresett a főszerepre.
  • Öt évbe telt, mire elkészült a Saul fia.
  • Dolgozott Spielberg München című filmjében, ott látta, milyen nyugisan dolgozik a mester.
  • Amúgy Spielberg már tud a Saul fia létezéséről, Nemes Jeles izgatottan várja a véleményét.
  • A forgatást meglepően jól bírta, csak az első pár napon készült ki.
  • Szakítani akart az eddigi holokausztfilmek megközelítésével.
  • Szerinte nincs remény, és nincs túlélési stratégia a lágerben.
  • Nagyon fél attól, hogy a díjkiosztón ki kell majd mennie a színpadra.

Mihez hasonlítanád, amit tegnap éreztél a díszbemutatón, amikor a vetítés végén felcsattant a taps?

És retinán lőttek a reflektorokkal? Az egész ceremónia a bejövetellel és a végével egy olyan emocionális állapotba hozott, amiről nem hittem, hogy lehetséges. Azt gondoltam, ez a helyzet csak a felszínességről, a sztárokról szól. És nem erről szól. Mindannyian egy más tudatállapotba kerültünk.

Úgy láttam mindent, mint egy lassított felvételen.

Nemes Jeles László a Saul fia cannes-i sajtótájékoztatóján Forrás:

Mikor lett vége ennek? Amikor a taps után kimentetek?

Úgy éreztük, hogy még tapsoltak volna, ha nem megyünk ki. Lehet, hogy csak udvariasságból, bár volt valami a teremben, ami több volt ennél. Furcsa lebegés volt, órákig tartott. Még a végén jött a Bach, amit választottam, aminek volt egy nagyon furcsa, elemelt hangulata.

Hogyan viseled ezt az elképesztő mértékű figyelmet, ami most rád irányul?

Az Erdéllyel (Erdély Mátyás, a film operatőre - a szerk.) beszéltük erről ma reggel, hogy ezt egy kicsit el kell engedni. Nem rossz érzés ez egyébként, nem az az iszonyatos lámpaláz, mint amikor bejelentették, hogy versenyezni fog. Hogy beszélnek róla, foglalkoznak vele - ez egy igazi öröm. Semmi más, csak öröm. Mindegy, hogy jót, rosszat, de az, hogy beszélnek róla.

Nemes Jeles László és Erdély Mátyás a Saul fia cannes-i díszbemutatóján Forrás: AFP

Minek örülsz a legjobban a vélemények közül, amit hallottál vagy olvastál?

Nagyon örülök, hogy a magyaroknak átjött a film, megérintette őket. Ez nekem meglepő volt. Nem olvastam végig a kritikákat, csak bele-belenézegettem, mert annyira félelmetes volt, hogy így a semmiből elkezdenek egész oldalas cikkeket írni a Varietybe, a Screen Dailybe, a Time Out Londonba. Nincsenek szavak erre. Úgy érzem magam, mint egy kamasz.

Mik voltak azok a kvalitások, amikkel a főhősnek rendelkeznie kellett, és amiket megtaláltál Röhrig Gézában?

Mélység, konokság, rögeszme, nyerseség, ösztönösség. Ezek a dolgok benne vannak a figurában alapban, és Gézának nem kell játszania. Totál klisésen hangzik, de ott van, és csak piciket kell igazgatni.

Röhrig Géza a Saul fia című filmben Forrás: Mozinet

És honnan tudtad, hogy bírni fogja ezt a hihetetlen mértékű koncentrációt?

Iszonyatosan nehéz volt neki szerintem. Néhány órát aludt, keveset evett, nagyon lefáradt. New Yorkban maradt a családja, itt meg bekerült a Sonderkommando világába, elmeállapotába. Éreztem, hogy a koncentrációt nem lehet mindig a legmagasabb szinten megkövetelni. Ráadásul a forgatás úgy zajlott, hogy mi keringtünk körülötte, a kamera mindig három centire volt tőle.

Ha rossz irányba mozog, háromperces snitteket lehet tönkretenni.

És ugye nem színész. Hogy lehet ezt bírni, hogy lehet egy ember mindig kontroll alatt? Hát nem lehet mindig. Vannak a filmben kontrollatlanságok, és ez jót is tesz.

Fontos volt, hogy olyan embert válassz, akinek szoros kapcsolata van a zsidó vallással?

Ez véletlen volt. Korábban másokat néztük, profi színészeket, semmi közük nem volt a zsidó valláshoz. Azt gondoltuk, nekünk az ember fontos. Ő valahol egy archaikus figura, és ezt az archaikusságot kerestük. Mert ugye a történet egy archaikus emberi dologról szól, a temetésről.

Nemes Jeles László és Röhrig Géza Cannes-ban Forrás: AFP

A téma jelentősége és a megvalósítás bonyolultsága miatt vacilláltál azon, hogy biztosan ezt kell megcsinálnod első filmként?

Igen. Írtunk egy másik könyvet még előtte, de aztán rájöttem, hogy ezt szeretném megcsinálni. Veszélyesnek tűnt, de nem a veszély miatt vacilláltam, hanem mert azt hittem, hogy ehhez még rendezői státusz kell, és idő nekem. De aztán lett idő így is, hiszen nagyon nehéz volt összerakni a filmet, öt évbe telt.

Amikor ezeket az iszonyat bonyolult, hosszú snitteket vettétek föl, általában hányadik próbálkozásra sikerült?

Nagyon sokat próbáltunk, ezért amikor forgattunk, már nagyjából megvoltak a jelenetek, nem kellett olyan sokszor ismételnünk a felvételt. Kettő-három-négy felvétel volt, néha öt. Voltak olyan snittek, amikről azt éreztük, csak nem akar összeállni, de induljunk rá, és általában az is összerakódott.

És ha valaki elrontott valamit a háttérben egy hosszú snitt vége felé, akkor mondtad azt néha, hogy mindegy, majd utómunkában kijavítjuk?

Nem, nem ment át gépen a film. Ez egy optikai, fotókémiai eljárás.

Halvérű embernek tűnsz.

Annak tűnök? Nem vagyok az.

Nyugisnak. Amikor vettétek fel ezeket a bonyolult jeleneteket, milyen lelkiállapotban voltál? Gyorsabban dobogott a szíved?

A kreatív csapat körülöttem nagyon szorosan követte a munkát. Clara (Clara Royer társíró), Matthew, a vágó (Matthieu Taponier), Matyi természetesen (Erdély Mátyás operatőr), Éva (Zabezsinszkij Éva, casting director), ott voltunk egy csapatban, és valahogy nagyon együtt dolgoztunk. Jó volt a hangulat. Vicceltünk, eljátszottam az amerikai rendezőt, időnként odamentem a Matthew-hoz, megkérdeztem tőle, hogy "any final thoughts for me?" (valami zárógondolat számomra?), amikor éreztem, hogy éppen megyek bele a semmibe. Gondoltam néha, hogy kiverhetném a balhét, de rájöttem, inkább csak szerencsétlennek tűnnék utána. Volt bennem egyfajta tudatos önkontroll, kis distancia magammal szemben. Mióta láttam Spielberget, hogy milyen a forgatáson, nekem ő abszolút referencia.

Hol láttad? A Münchenben?

Igen. Szivarozott... Átgondoltam, persze, nem az első filmjét csinálja, de ez volt az etalon. Próbálj meg nem szerencsétlennek lenni.

Aludtál te is tíz perceket forgatás közben, mint Spielberg szokott? Neki az a módszere.

Tényleg? Nagyon igaza van. Az első forgatási napon, amikor megérkeztem a helyszínre, nem reggeliztem, bezárkóztam egy konténerbe, és azt mondtam, most alszom, én ezt nem bírom. És aludtam húsz percet.

Azt gondoltam, nem fogom fizikailag bírni.

Végül egész jól bírtam, de az első két-három napon iszonyú állapotban voltam, migrénekkel, mint egy rossz Woody Allen.

Nemes Jeles László a Saul fia forgatásán Forrás: Mozinet

Amikor kitaláltátok a témát és a megvalósítás módját, nehéz volt eldönteni, mi legyen az a konkrét történet, amit el akartok mesélni ezzel?

Együtt jött a megvalósítási mód és a történet. Vagyis az a mondat, hogy az a férfi, aki a Sonderkommandóban égeti az emberek hulláit, és megtalálja a fiút, akit el akar temetni, ez volt a kiindulási alap. De tudtuk, hogy ezt

nem lehet úgy megcsinálni, mint egy klasszikus holokausztfilmet.

A régi kódokat ki kellett dobni az ablakon, és tudatosan más irányba menni. Nem lehet szép, minél egyszerűbb legyen, hogy maradjunk a főhőssel. Az egész stratégia egyben jött aztán, a szabályok.

Annyira zseniális ez a koncepció, ahogy megközelítettétek a témát, hogy amikor ez beugrott neked, rögtön félni kezdtél, nehogy valaki más megcsinálja előtted?

Ezen sokat gondolkoztam. Például kaptunk egy trailert. Görögök fognak csinálni egy filmet a Sonderkommandóról, és azt mondják róla, hogy forradalmi. Hú, gondoltam. Megnéztük ezt a trailert, amiben mindenféle filmet összevágtak, amerikai kamionok lángba borulva gurulnak. Megkönnyebbültünk. De tényleg féltem attól, hogy valaki megcsinálja. És ezt csak egyszer lehet megcsinálni, ez egy ötlet. Amikor Az ember gyermeké-t láttam, azt éreztem, hogy az ugyanazt akarja, mint én, de természetesen jobban, több pénzből. Egy kicsit más, mert ott látunk mindent, mélységben csinálják.

Milyen hatást szeretnél kiváltani ezzel a filmmel a nézőkből? Azt mondtad, az eddigi holokausztfilmek esztétizálását kerülni akartad. Mehettél volna a másik irányba is, hogy nagyon durván megmutatod a borzalmakat.

Az elejétől kezdve meggyőződésünk volt a Matyival (Erdély Mátyás operatőr - a szerk.), hogy nem lehet egy ilyen helyzetet úgy ábrázolni, hogy rálicitálunk más filmekre. A kép ellen kell menni, mert a kép túlságosan leegyszerűsít. A frontális kép leegyszerűsíti és befogadhatóvá teszi a borzalmat. A részletek, a fragmentált világ ezzel szemben nagyon sokat bíz a nézők képzelőerejére, és ott,

a fejben születik meg a borzalom érzése.

Mindent erre építettünk. Arra törekedtünk, hogy az ember szintjén maradjunk, ne lépjünk ki az ő egyszemélyes világából, és a nézők képzelőerejével dolgozzunk.

Saját magadon kívül van olyan ember, akinek próbálsz megfelelni? Kinek a jó véleménye jelentene a legtöbbet?

Nehéz kérdés. Lanzmann-nal most találkoztunk, holnap nézi meg a filmet (Claude Lanzmann, a kilenc és fél órás, etalonnak számító Soá című dokumentumfilm rendezője - a szerk.). Félelmetes érzés, hogy ő most látni fogja a filmet, de annyira kedves volt, hihetetlenül. Szimpatikus voltam neki, na, ez még egy furcsa érzés. Ha mondjuk Spielberg megnézné, és azt mondaná, hogy ez egy "piece of shit" (darab szar), akkor az biztosan fájna. Géza találkozott vele az utcán New Yorkban, dumáltak, és mondta neki, hogy majd elküldjük a filmet. Szóval tud róla. Azon röhögünk még Matyival, hogy mit gondolhatnak a Coen testvérek (az idei cannes-i zsűri elnökei - a szerk.) a filmről. Ezt nyomjuk egész nap: Joel, what the fuck was this? (Joel, mi a faszom volt ez?)

Ethan Coen és Joel Coen Cannes-ban Forrás: AFP

Gondolom, egy csomót kutattál a filmhez. A mostani tudásoddal úgy gondolod, te túl tudtad volna élni a koncentrációs tábort?

Túlélni?

Ki tudtál volna alakítani egy stratégiát, amivel túléled?

Szerintem nincs túlélési stratégia. Az átlagos túlélési idő - nem a Sonderkommandóban, hanem a rabok között a munkatáborban, ha nem gázosították el őket azonnal - az egy-két hónap maximum.

A Sonderkommandósok belátnak a színfalak mögé, tudják, mi történik. Mi tartja szerinted bennük a reményt?

Szerintem semmi. Nincs remény. Azt valamennyire megmutatja a film, hogy milyen túlélési stratégiák vannak bizonyos Sonderkommandósoknál. Tudatalatti stratégiák. Van, aki ír, illetve ott a felkelés stratégiája, ami benne is van a film szövetében.

Nem ölték meg sokan magukat?

Nem. Volt, aki igen. Vagy megölették magukat, de aránylag kevesen. Az az érdekes, hogy mi történik az emberrel egy ilyen helyzetben.

Nagy valószínűséggel én magam is hordanám a hullákat.

Ezt nem lehet tudni.

Röhrig Géza a Saul fia című filmben Forrás: Mozinet

Volt olyan dolog a kutatásaid során, amiről azt gondoltad, hogy nem rakhatod bele a filmbe, mert már túl borzalmas?

Volt. Nyiszli Miklós, nem tudom, ismered-e, például Mengele boncolóasszisztense volt Birkenauban. Embereket főztek le nagy kondérokban, hogy a csontjaikról leváljon a hús. Tele vannak ilyenekkel a megemlékezései. Horror.

Kitaláltad már, mivel fogsz ünnepelni jövő vasárnap, ha hallod a nevedet a díjkiosztón?

Inkább azt szeretném, ha nem nyernék semmit, mert az, hogy ki kell menni a színpadra, a legfélelmetesebb gondolat számomra.

És nem gondolom egyáltalán, hogy az első filmemre nekem díjat kellene kapnom.

Nekem az pontosan elég, hogy versenyben vagyok. Hiszen akkor hova megyek azután?

Forrás: AFP

Vagyis tartasz attól, hogy díjat nyersz?

Picit tartok.

Úgy ismered magad, hogy hajlamos lennél elszállni egy ilyentől?

Nem, azt gondolom, ezeket a játszmákat már lejátszottam. Volt elég sok nehéz év ahhoz, hogy kicsit távolságtartással kezeljem ezeket a dolgokat. Nem az elszállás, amitől tartok. Hanem inkább szeretném ébren tartani a kreativitásomat. Ott lenni a szakadék szélén. Ne az legyen, hogy belesüppedünk egy nyugágyba, és onnan nézzük a világot. Hanem menni előre, és kockáztatni.

Mit kell tudni Nemes Jeles Lászlóról?

1977-ben született.

Édesapja Jeles András, A kis Valentino és az Álombrigád Kossuth-díjas rendezője.

1989 és 2003 között Párizsban élt, egyetemi tanulmányai során történelmet, irodalmat és forgatókönyvírást tanult.

Tizenhárom évesen Párizsban horrorfilmeket forgatott a pincében.

Kedvenc rendezői Antonioni, Tarkovszkij, Kubrick, Bergman és Terrence Malick.

Másodasszisztensként dolgozott Tarr Béla A londoni férfi című filmjében.

Türelem című első rövidfilmje megnyerte a 2007-es Filmszemlét, majd bekerült a velencei filmfesztivál versenyprogramjába, illetve jelölték az Európai Filmakadémia rövidfilmdíjára.

Számos fesztiválon bemutatták a The Counterpart című 2008-as rövidfilmjét, díjat nyert többek között Bukarestben, Bergamóban és Valenciában.

Kritikánk a Türelemről

Kritikánk a The Counterpartról

Korábbi interjúnk Nemes Jeles Lászlóval