Fasisztáknak nem csinálok filmet

2016.01.24. 12:30

Az egyik legismertebb magyar színész, pedig gyerekkora óra filmrendezőnek készült. Most is - ahogy eddig már kétszer, a Sztracsatellában és A miniszter félrelépben - úgy rendezett filmet, hogy egyben a főszerepet is játssza. A csütörtökön mozikba került Gondolj rám történetét Vámos Miklós novellájából merítette: egy halálos betegségével szembesülő orvos bizarr választását meséli el. Az Origónak beszélt saját betegségéről, arról, hogy mikor vezette Andy Vajna magánrepülőgépét, és hogy mihez nincs tehetségünk nekünk, magyaroknak. Szerinte nem az a szórakoztató, ami vicces, hanem az, ami nem unalmas.

  • A Gondolj rám előtt is volt egy filmterve, amit szeretett volna megrendezni, de a Filmalap nem ítélt meg rá támogatást.
  • Nem tanulta sem a forgatókönyvírást, sem a rendezést, pedig szerette volna, és ma is szívesen részt venne egy ilyen tanfolyamon.
  • Nem attól jó színész valaki, hogy átéli a megformált karakter helyzetét.
  • Úgy érzi, a pár évvel ezelőtti betegsége, ami életmódváltásra kényszerítette, jó hatással volt rá, többé nem stresszelhet.
  • Szerinte az amerikaiak készítik a legjobb filmeket, ő is szinte csak amerikai filmeket néz.
  • Természetes számára, hogy a főhősnek zsidó gyökerei vannak.
  • Türelmetlen szokott lenni a forgatásokon, de ha kiabál, utána elvicceli a dolgot.
  • Az interjút azzal kezdte, hogy megmutatta a fotósunknak, honnan fényképezze.

Hány éve tudja, melyik a jobb profilja?

Mindent tudok, hatvanhét évesen körülbelül a 1470. interjúmat adom, és kétmillió fénykép készült rólam, amiből 1 millió 999 986 rossz (és jobb oldalról készült), 14 pedig jó, ami mind balról készült - szóval mindent tudok a saját arcom fényképezéséről.

A kétmillió-valahányadik kép Kern Andrásról

Fotó: Pozsonyi Janka

És az operatőröknek mióta mondja meg, hová tegyék a kamerát, ha önt veszik? Esetleg, hogy hogyan világítsanak…

Úgy harmincéves korom óta. Addig nem mertem.

Akkor már nem tűnt arrogánsnak?

Egyáltalán nem tűnik arrogánsnak, megértik. Az operatőrök ismerik a színészeket, és csaknem minden színész ilyen. De nem, viccelek, valójában egy filmben nem mondom meg, hová tegyék a kamerát, mert ott mozgolódni kell.

Gyerekkora óta filmrendező akart lenni, mégis csak a harmadik filmje készült el most. Miért?

Azért, mert színész vagyok, és mindig eltérít a színészet. Elveszi az időmet, az energiámat, a gondolataimat, mindent. Nem lehet úgy filmet rendezni, hogy az ember közben próbál és játszik. Csak akkor, ha nagy nehezen szorít magának rá időt.

És majdnem húsz évig nem sikerült? A miniszter félrelépet 1997-ben mutatták be.

Nem egészen húsz évig. Mivel a Gondolj rám négy és fél évig készült, nagyjából öt éve már eszembe jutott, hogy filmet kellene csinálni. Szóval csak körülbelül tizennégy év szünetet tartottam.

Sőt, úgy tudom, azalatt is volt egy filmterve.

Maga mindent tud, maga újságolvasó!

Még azt is, hogy az egy kosztümös történet lett volna.

Egy harmincas évekbeli gengsztertörténet. Beadtam a Filmalap pályázatára is, de nem kellett nekik. Dramaturgiai és írói problémáik voltak vele, amiket szerintem ki lehetett volna javítani, de már nem érdemes rajta lamentálni, nem kellett. Tudom, milyennek képzeltem el. Lehet, hogy túlságosan drága is lett volna.

Olyan, mint mondjuk a Dick Tracy?

Nem tudom, mi az a Dick Tracy.

Warren Beatty 1990-es gengszterfilmje.

Inkább olyan, mint a Bonnie és Clyde - egy öreg Clyde-dal és egy fiatalabb Bonnie-val. Az lett volna a címe, hogy Kutyás Valentin, és részben valós történeten alapult.

A másik filmterve túl drága lett volna - Kern András a Gondolj rám forgatásán

Fotó: Gál Bereniké

A Gondolj rám történetét pedig Vámos Miklóstól kapta, hozzá fordult, amikor eszébe jutott, hogy megint filmet szeretne rendezni. Miért pont őt kérte meg?

Vele már dolgoztam mindenféle műfajban: játszottam színdarabjában, rádiójátékában, tévéjátékában, és a Lehetetlen című műsorában is felléptem. Csak épp filmet nem írtunk még együtt. Gondoltam, hátha van egy jó története. Volt is. Elolvastam, és azt mondtam: ez jó. Csak egy kétoldalas, rövid novella, de van benne annyi gyúanyag, érdekesség, hogy tudtam: ebből lehet filmet csinálni.

Állítólag már azelőtt is szó volt arról, hogy valaki megfilmesíti.

Igen, Rózsa János. Vámos írt is belőle egy treatmentet neki, amit most átírtunk maira, nekem valóra.

Hogyan írták együtt a forgatókönyvet?

Külön. Átbeszéltük az új treatmentet, én meg elkezdtem írni belőle egy forgatókönyvet a balatoni házunk manzárdszobájában. Így, a kezemmel. Egyszer csak elkészült, és elküldtem Vámosnak. Tetszett neki, de nem volt elégedett a 32. és 78. oldalon szereplő jelenettel, ezért azt átírtam, ő meg átírta a 13. és 14. oldalt, és így valahogy elkészültünk.

Mostanában sok szó esik arról, hogy a forgatókönyvírás egy szakma, amit Magyarországon is meg kéne tanulni. Ön séróból csinálja?

Sőt rendezni is úgy szoktam, pedig az is egy szakma, de én sajnos nem vettem részt ilyen képzésekben, pedig szerettem volna. A Színművészeti Főiskolára filmrendező szakra szerettem volna jelentkezni, de amikor érettségiztem, nem indult ilyen, csak színész szak.  Mivel ismert gyerekszínész és Ki mit tud?-os voltam, gondoltam, hátha felvesznek színésznek, onnan meg majd átmegyek rendező osztályba. Fel is vettek a Várkonyi-osztályba, ami nagy rangnak számított, és valahogy ott ragadtam. Így nem lettem filmrendező...

De azért meg lehet tanulni autodidakta módon is. Egész életemben azt figyeltem, hogyan készül egy film - egyrészt forgatásokon, másrészt moziba járás útján. Kicsit az írás is így ment bele a fejembe, de még most is szívesen tanulnám. Ha elindulna egy filmírótanfolyam, amin épeszű emberek elmagyarázzák a szakma fortélyait, beneveznék rá. Olvastam vagy hat amerikai tankönyvet, amit lefordítottak magyarra. Teljesen persze nem lehetett belőlük megtanulni a szakmát, nem is értettem egyet mindennel, de valami csak átszüremlett az agyamba.

A Filmalappal is kellett konzultálni a forgatókönyvről. Azt hasznos folyamatnak élte meg?

Igen, kifejezetten. Kaptam magunk mellé egy konzultánst, Hegedűs Bálintot, aki nagyon okosan, dramaturgszemmel vizsgálta a forgatókönyvet, és elmondta, szerinte mit kéne másképp csinálni benne. A javaslatok hetven-nyolcvan százalékát meg is fogadtuk.

Úgy hallottam, a Filmalap azt is szerette volna elérni, hogy életigenlőbb legyen a történet vége.

Tényleg? Én erre nem emlékszem. Csak arra, hogy humorosabb filmet szerettek volna, mert az emberek ma csak a vígjátékokra ülnek be. De ez a film nem akaródzott annyira vígjáték lenni, nem engedte magát.  A téma magától húz valamerre, a történet egy ponton önmagát kezdi írni. Nem lehet sokkal humorosabb, mint amilyen. Van humora, annyi, amennyi.

A képi világa viszont kellemes a szemnek, könnyed, szinte vidám. Így akarta kompenzálni a sötétebb tartalmat?

Nem, ahogy a cselekmény egyre sötétebbé, keservesebbé válik, a kép is követi. Nem hiszem, hogy olyan könnyed látvány, ahogy hányok egy szűk, Práter utcai lakás külső vécéjében. Csak az eleje könnyed, mert akkor még minden rendben van, boldog a család. De a vége sem túlságosan nyomasztó, mert az nem az én világom, én szórakoztatni szeretek. Ehhez van képességem, azt hiszem. De nem biztos, hogy annyira, amennyire manapság kell, mert manapság a nevettetést nevezik szórakoztatásnak. Szerintem viszont a Hamlet-en és a Rómeó és Júliá-n is remekül lehet szórakozni, mert érdekes. Az a szórakoztató, ami nem unalmas.

A film témája valóban nem felhőtlen, sőt igencsak meglepő: az orvos, aki megtudja, hogy beteg, és maximum hat hónapja van hátra, megutáltatja magát a családjával és a barátaival, hogy ne fájjon majd nekik a halála. Tudott ezzel azonosulni?

Tudtam, hogy jól kell megcsinálnom. Igazán a nézőknek kell azonosulni vele, vagy legalább föltenni bizonyos kérdéseket, például, hogy “Én is így tennék?”

Ön nem tette fel magának ezt a kérdést?

Nem. Én azokat a kérdéseket teszem fel, hogy hol legyen a kamera, a színésznő haja hogyan legyen fésülve, és a háta mögött mi látszódjon.

Értem, rendezőként ezekkel foglalkozik, de közben el is játssza a főszerepet, szóval színészként meg kell találnia magában a karaktert. Ráadásul sokszor elmondta: a Sztanyiszlavszkij-módszeren és a lélektani realizmuson nevelkedett.

Igen, de amikor az ember ezt már évek óta űzi és gyakorolja nap mint nap, akkor nem ül le átgondolni ilyesmiket. Inkább azon gondolkodik, hogyan kell kamera előtt hitelesen viselkedni, hogy az az embereket megszólítsa. Nem tanultam a method actinget sem - lehet, hogy az amerikai színészek felteszik azt a kérdést maguknak, irigylem is őket.

A Hamletet és a Rómeó és Júliát tartja szórakoztatónak - Kern András

Fotó: Pozsonyi Janka

Szóval a színészet csak technika? Egyszer hallottam, hogy Bajor Gizi is egy drámai jelenet hatásszünetében csak a páholyokban ülő nézőket számolgatta, ebből született a színpadi feszültség.

Gábor Miklós is azt mesélte, hogy a Hamlet-ban - amit fiatalon láttam, és az egész kamaszkorom annak az előadásnak a bűvöletében telt - a darab vége felé már csak arra gondolt, hogy Vass Éva (a felesége) vett-e sört. Nem úgy van ez az egész átélés... Ha annyira átélném, hogy én vagyok III. Richárd, akkor hazafelé az utcán megölnék gyerekeket.  Nem, az ember nem átéli, hogy milyen III. Richárd, hanem megmutatja, amennyire tudja. És aztán annak örül, ha a néző átéli. Az írás és a próba közben talán megtalálja azokat a momentumokat, amiket átél, de aztán az bekerül a színész reflexzónájába.

A színészek azt is gyakran mondják, hogy a kamera mindent lát, előtte nem lehet hazudni.

Az is egy régi mondás, talán a tizenkilencedik századból származik, hogy “huncut az a színész, aki jobban játszik, mint ahogy bír”. Vagyis nem tudunk jobban játszani, mint ahogyan tudunk. Az csak a Robert De Nirónak megy, ezért kapja az Oscar-díjakat. Én így tudok. És ha ez nem elég jó, akkor sem tudok jobbat. Amúgy sem igazán eldönthető, mi a jó, és mi a nem jó - ez ízlés kérdése. A különféle zsűriknek meg az a dolga, hogy megítéljék. Elég nagy teher lehet nekik. A legegyszerűbb az lenne, ha csak annyit mondanának: “Ez nekem tetszett”. Esetleg azt még, hogy ezért vagy azért. De néha azt mondják: “Nem tudom. Csak.”

A kritikusok véleménye is pont ennyit ér. Miért nem tudnak akkor magasról tenni rá?

Van, aki tud, én is megpróbálom, de nem olyan könnyű. Én még a nyomtatott sajtóhoz vagyok szokva, és nem szeretem úgy kinyitni az újságot, hogy azt látom benne: ”Kern András rémes volt.” Próbálja ki egyszer. Nem számít, ki a kritikus, de jobb érzés, ha az “újság” jobbat ír. Persze...

Diane Keaton és Woody Allen az Annie Hallban

Forrás: Mokép
Woody Allen nem lehet más, csak a Kern

Az Annie Hallnak a magyar szinkronja is legendás. Olyan kifejezéseket adott a nyelvnek, mint a biboldószer és a hercig kis játékszer, és olyan dumákat hozott divatba, mint a "hogy kapná be az összes faszomat", a "vessetek a mókusok elé" vagy a "ha minden ilyen flottul menne". A film magyar szövegét író és a szinkronját rendező Sipos Áronnal beszélgettünk, valamint feltettünk pár kérdést Kern Andrásnak is. Olvassa el!

Úgy tudom, önnek is volt egy komolyabb betegsége, amiért változtatnia kellett az életmódján.

Igen, kávét már nem ihatnék, csak cikóriát, műcigit szívok, nem ihatok alkoholt, nem szedhetek Aspirint, és nem szabadna stresszelnem. Ez a legutolsó a legnehezebb, mert az egész élet abból áll, hogy azt követelik tőlünk: legyünk mindig felhúzva, felpörögve, legyünk érzékenyek és idegbajosak.  Vagyis stresszeljünk.

Akkor olyan pillanat szerencsére nem volt, amikor szembe kellett néznie azzal, hogy véges az élete.

Csak egy rövid ideig, egy órát, amíg ki nem derült, hogy a gyomrom vérzik-e vagy a májam. Ha a májam lett volna, abba meg szokás halni.

A személyiségére milyen hatással volt az életformaváltás?

Jó hatással. Kicsit unalmasabban élek, de a működésemet jó irányba befolyásolta.

Úgy tudom, tervbe volt véve, hogy a filmben egy látványos fogyással ábrázolja a betegség előrehaladtát.

Nem volt ilyen terv, mert ehhez lineárisan kellett volna felvenni a jeleneteket. Külön kellett volna leforgatni, amíg nem beteg a főhős, aztán várni egy fél évet, és a többit csak akkor felvenni. Ezt anyagi okokból nem tehettük meg, úgyhogy helyszínenként forgattunk. Általában kellett vékonynak lenni, hogy normálisan nézzek ki, mert néha meghízom. De amikor az ember filmet forgat, előtte mindig lefogy, mert úgy jobb filmet forgatni.

Kicsit unalmasabban él a betegsége óta - Kern András

Fotó: Pozsonyi Janka

A Sztracsatella idején mesélte, hogy azért lett karmester a főhős, mert régóta szerette volna kipróbálni, milyen vezényelni. Az orvos is olyan szerep, amit a színészek szeretnek játszani. Van még olyan foglalkozás, ami vonzza, ezért szívesen eljátszaná?

A pilóta.

Van rá esély, hogy rendez egy filmet, hogy kipróbálhassa?

Nem sok, de van.

Csak eljátszani szeretné, vagy ki is próbálná?

Már kipróbáltam. Sokszor kéredzkedtem be a pilótfülkébe még a Malév-gépeken, amikor ide-oda utazgattam. Egyszer aztán Andy Vajna elvitt a saját, tízszemélyes repülőgépén Rómába, és visszafelé megkértem a pilótákat, hogy hadd vezessek kicsit. Persze mellettem ült az igazi pilóta, aki azt mondta, ha baj van, segít. Nem felszállni vagy landolni akartam, csak a levegőben tartani a gépet. A szerb határtól Vecsésig vezethettem.

Honnan tudta, hogyan kell? Szimulátorprogramon tanulta?

Voltam már olyanban is, sőt a Gondolj rám-ban is lett volna egy jelenetem szimulátorban. Amikor Borlainak (a főhősnek - a szerk.) már minden mindegy, felszállt volna egy Boeing 747-essel, aztán lezuhan - de akkor kiderül, hogy csak egy szimulátorban ül. Végül ebből sem lett semmi. Sok minden kiesik egy filmből a végére.

Andy Vajna hogyan jobb partner a filmkészítésben: pénzosztó kormánybiztosként vagy producerként? Most mennyire szólt bele a munkájába?

Nem nagyon. A végén megnézte, és azt mondta: “Milyen szép film.”

Van önnek egy jól működő Facebook-oldala, amin profi módon reklámozza a filmet is - azt ön kezeli?

Nem, Gál Bereniké viszi, akinek hálás is vagyok érte.

A Gondolj rámban úgy jelennek meg a főhős zsidó gyökerei, mint egy amerikai filmben: teljes természetességgel. Pedig ez a mai Magyarországon korántsem magától értetődő, elég csak a Saul fia sikerét övező antiszemitizmust és holokauszttagadást nézni.

Ez azért van, mert ez a téma nekem természetes. De tetszik, amit mond, mert ha a filmem bármiben emlékeztet egy amerikai filmre, az jó,  mert szerintem hosszú ideje ők tudnak a legjobban filmet készíteni. “Ők uralják a bulit”, én is folyton amerikai filmeket nézek.

De nem mondta senki, hogy az a mondat sokaknál kiverheti a biztosítékot, hogy “Jézus is zsidó volt”?

Miért, ez provokatív? Aki annak véli, ne nézze meg a filmet. Fasisztáknak nem csinálok filmet.

Az amerikaiak uralják a bulit - Kern András

Fotó: Pozsonyi Janka

Régebben nyilatkozta, hogy a Micsoda nő - amiben Richard Gere-t szinkronizálta - egy olyan film, amit nagyon szeret és nagyra tart.

Igen, egy édes, szerethető amerikai giccs, jól van megcsinálva. Ilyen filmet mi, magyarok nem tudunk készíteni, nincs hozzá tehetségünk.

De ezeket az egyszerű emberi történeteket már Amerikában sem nézik, ezért Hollywoodban is egyre kevesebb készül belőlük.

Igen, például nagyon szerettem a Mielőtt meghaltam című filmet Matthew McConaughey-jel. Amikor megkapta érte az Oscar-díjat, rögtön bemutatták Magyarországon is, mi pedig a feleségemmel a nyitó héten váltottunk rá jegyet. Egy bevásárlóközpont kétszáz személyes termében ketten ültünk, este nyolckor.  Aztán még bejött Herendi Gábor filmrendező valakivel, attól kezdve négyen voltunk.

Járt már valaha castingon?

Most veszek részt egy castingon, de többet nem árulok el róla, mert még nincs eredménye.

Hogyhogy nem mondta azt, hogy önről úgyis lehet tudni, mire képes?

A rendező elmagyarázta, hogy egy bizonyos dologra kíváncsi, és azt meg kell néznie kamerán keresztül.

A magyarok nem tudnak olyan filmet csinálni, mint a Micsoda nő - Kern András a Gondolj rám forgatásán

Fotó: Gál Bereniké

Egyébként melyik szakaszát szereti legjobban a filmkészítésnek?

A forgatást - az nagyon szórakoztató, folyamatosan magasan van az ember adrenalinszintje. Igaz, jó volna, ha minden egy kicsit gyorsabban menne, mert lassú a pályázat, lassú a költségvetés, a pénz megszerzése, lassú az előkészítés. Csak a forgatás nem lassú, mert arra nincs elég pénz. Néha kicsit türelmetlen is vagyok és kiabálok, de aztán el tudom humorizálni.  Szerencsére önmagam rendezése legalább nem okoz problémát, mert a többi dologgal elég gond van.

Színházban miért nem rendez soha?

Mert az egész másképp van. Fiatalkoromban kicsit színházrendező is szerettem volna lenni, de nem nagyon, csak pár előadást rendeztem. Én a filmhez értek kicsit, ezt akartam csinálni gyerekkorom óta, erre készültem, erre vágytam, ezért már benne van a véremben, az ösztöneimben, az akarásomban.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK