Spielberg hálálkodott, Scorsese ajándékot adott Nemes Jeles Lászlónak

2016.04.25. 21:00

A Saul fia rendezője, Nemes Jeles László az Origónak adta az első interjúját az Oscar-díj elnyerése óta. Mesélt nekünk nagy hollywoodi partikról, arról, milyen volt Scorsesét az otthonában meglátogatni, mint mondott neki Spielberg a filmről, hogy mire figyelt nagyon a díjkiosztón, és hova jegyzetelte a köszönőbeszédét. Azt is elmondta, miért volt fontos számára, hogy átvegye a Kossuth-díjat, és miben változtatta meg a személyiségét az Oscar. Pszichológusa nincs, önbizalma már több, és hatalmas elánnal veti bele magát az új filmjébe. Bár a szereplőket egyelőre még nem találta meg.

  • Megrázkódtatás volt számára Saul fia sikere, de pozitív előjellel.
  • Hollywoodban 30 ezer dollár is lehet bejutni egy buliba. Szerencsére Spielberg ingyen bevitte Nemes Jelest. 
  • Leonardo DiCaprio néha az apukáját is magával viszi filmes eseményekre. Nemes Jeles jót dumált vele.
  • Azt gondolja, fontos, hogy legyen valami, ami közös érték mindenkinek.
  • Amikor sorolták a gálán a filmeket, érezni lehetett, hogy a Saul fia mozgatja meg legjobban az ott lévőket.
  • Kicsit nehéz, hogy most annak is súlya van, ha megjelenik egy pékségben, de szerinte ennek nemsokára vége lesz.
  • Semmi kedve nem volt kimenni rendezni Amerikába, és ott kikészíteni magát.
  • A beszélgetés szerkesztetlen változatát a cikk alján meg is hallgathatja.

Hol tartod az Oscar-díjadat?

Nem otthon, egy meg nem nevezett helyszínen.

A Golden Globe is ott van mellette?

Igen, együtt vannak. 

 

Nemes Jeles László a Saul fiáért elnyert Oscar-díjjal a budapesti Toldi moziban március 2-ánForrás: AFP/Attila Kisbenedek

Az önbizalma nőtt

Észrevetted, hogy másképp viszonyulnak hozzád az emberek az Oscar-díj óta, mint korábban?

Persze, ez feltűnő. Sokszor odajönnek hozzám, gratulálnak, nagyon kedvesek. Megható. Mintha megváltoztak volna az emberek egy picit. Szerintem jobban megváltoztak, mint én. 

Te nem tűnsz úgy, mintha megváltoztál volna.

Én sem érzem úgy. Kicsit nagyobb az önbizalmam. El tudok mondani egy Oscar-köszönőbeszédet, tudok egy közönségtalálkozón beszélni. Nekem, aki nem mert megszólalni az iskolában éveken keresztül, ez egy jó terápia volt.  Meg kell tartani némi sebezhetőséget és bizonytalanságot mindig, mert különben elszáll az ember. Ezért jó, hogy olyan emberekkel dolgozom, akikre nincs hatással, hogy hova kerültünk. Nekik a munka a fontos, és attól, hogy én valamit úgy akarok, az nem biztos, hogy úgy jó. És akkor vitába szállunk. 

A Saul fia stábja a cannes-i tengerparton tavaly májusbanFotó: Pörneczi Bálint

Negatív visszajelzést is kaptál az utcán?

Szerencsére nem, csak kellemes tapasztalataim voltak eddig. Mekkora lúzerség lenne odajönni, és beszólni. 

Mit szóltál ahhoz, hogy Bud Spencer gratulált a díjhoz a Facebookon?

Ez igaz? Nem tudtam. Lehet, hogy ez az egyik legfontosabb dolog, ami történt az utóbbi évben. Sokat néztem a filmjeit, amikor még gyerek voltam. 

Érkeztek még váratlan helyről gratulációk?

Igen, például Bret Easton Ellistől. Neki nagyon tetszett a film, kampányolt érte. Ez szimpatikus, hiszen nem is ismerem, soha nem találkoztunk. 

Nem találtak fogást rajta

Mit gondoltál arról, ahogy a magyar sajtó kezelte a Saul fia Oscar-győzelmét?

Én olyan állapotban voltam napokig, hogy azt sem tudtam, hogy mi történt. 

Az Oscar után próbálkozott itthon a bulvár, de nem nagyon tudott fogást találni rajtad. A Blikk már a repülőtéren kiderítette, hogy nem költözöl haza Franciaországból, közben tíz éve Magyarországon élsz. 

Kiküldtek egy embert, aki megkérdezte tőlem, hogy haza akarok-e költözni, és mondtam, hogy én itt élek, szeretem Párizst, de nem ott lakom. Erre lehoznak egy cikket, hogy nem akarok hazajönni Franciaországból. A stupiditással és a rosszindulattal nem tudok mit kezdeni. 

Aztán megkeresték az általános iskolai osztályfőnöködet, Marika nénit, aki olyan titkokat árult el rólad, hogy nem voltál igazán kiemelkedő magyarból.

Nem emlékszem Marika nénire. Nem szerettem odajárni, nem szerettem azt az iskolát. Minden perce szörnyűséges kínszenvedés volt. Örültem, hogy eljöttem onnan, örültem, hogy elmentem Magyarországról ’89-ben. 

Pozitív trauma

Mennyire dolgoztad fel ezt az élményt, ezt az egész elmúlt évet? Amikor az Oscar után nem sokkal találkoztam veled, úgy festettél, mint aki három napja nem aludt.

Ez egy pozitív trauma, és valamit kezdeni kell vele. Húzni kell egy vonalat, ez eddig volt, és tovább kell lépni. 

Nem frusztrálja, hogy vége van a pörgős időszaknak – Nemes Jeles LászlóFotó: Pozsonyi Janka

Utána nagyon lecsendesedtek a dolgok?

Igen, de az jó.

Van már pszichológusod?

Kéne, hogy legyen?

Te használtad a pozitív trauma kifejezést, onnan jutott eszembe. Ment kilenc hónapig ez az iszonyatosan pörgős őrület, aztán egyszer csak visszaestél a hétköznapokba. Ráadásul óriási a kontraszt a filmfesztiválok, partik, díjkiosztók világa és a szürke pesti élet között. 

Miért frusztráljon, hogy vége van ennek a periódusnak? Ezeket az energiákat inkább megpróbálom beletenni abba, hogy tudjak dolgozni, minél inkább a munkára koncentrálni. Szerintem én ezt tudom kezelni, és aztán vissza tudok állni rögtön, felveszek egy szmokingot, hat órát bohóckodom, aztán ennyi. Ez egy tréning, semmi más. 

Nemes Jeles László szmokingban a 2015-ös cannes-i filmfesztiválon a Saul fiáért elnyert zsűri nagydíjával a kezébenForrás: AFP/STF/Bertrand Langlois

Akkor történt az első találkozás

Ugorjunk kicsit vissza az időben! Pár héttel az után, hogy bejelentették az Oscar-jelöléseket, készült az a híres csoportkép. Hogyan alakult ki, hogy ki hova kerül a fotón? 

Mondják a neveket egymás után. Egy csomó ismeretlen ember, aztán hirtelen hallod egy hatalmas sztár nevét. Én valahogy oda kerültem, ahova kerültem, de például Leonardo DiCaprio, aki az ebédnél mellettem ült, teljesen máshová került. 

Kábé pont Jennifer Lawrence előtt kaptál helyet.

Az nagyon érdekes volt, mert fél órát álltam ott, és nem tűnt fel, hogy ő van mögöttem. 

A 2016-os Oscar-jelöltek csoportképe – Nemes Jeles a középen lévő Oscar-szobor mögött állForrás: Image Group LA / ©A.M.P.A.S./©A.M.P.A.S./Image Group La

Utána az ebéden DiCaprióval kerültél egy asztalhoz. Miről beszélgettetek ebéd közben?

Ez egy privát beszélgetés volt, nem hiszem, hogy elegáns lenne ebbe belemenni. A másik oldalamon a Sonynak a vezetője, Michael Barker ült, és még ott volt az asztalnál DiCaprio apja, George, illetve a Kémek hídja zenéjéért jelölt Thomas Newman. 

Miért volt ott DiCaprio apja? 

Ő mindig viszi a szüleit ide-oda. Az apjával is beszélgettem sokat. És azon az ebéden történt meg az első találkozás Spielberggel. Az egy fontos pillanat volt, mert addig nem tudtam, hogy mit gondol a filmről. Elvitte a Saul fia kópiáját decemberben, és egészen február 8-ig nem hallottunk felőle.

És mit mondott?

Megköszönte. Egészen elképesztő volt, hogy ő megköszöni nekem ezt a filmet, és hogy hozzájárultam vele a holokauszt emlékének a megőrzéséhez,  úgy, ahogy szerinte nem járult hozzá senki évtizedek óta ennyire. Spielberg a Schindler listája után azt gondolta, hogy sokkal több film fog készülni, ami erről szól, olyan filmek, amelyek tényleg hozzátesznek a kollektív emlékezethez, de ez nem így történt. Ez egy abszolút megható pillanat volt, mégiscsak Spielberg-filmeken nőttem fel, és nem gondoltam volna soha, hogy majd találkozom vele egy nap. 

Ha Spielberg szarnak tartaná, az fájna
Nemes Jeles László még tavaly májusban, nem sokkal a Saul fia cannes-i világpremierje után mesélt arról az Origónak, hogy mennyire fontos számára, hogy a Schindler listája rendezője mit gondol a filmjéről. Olvassa el az interjúnkat!

Mondtad neki, hogy dolgoztál a München című filmjében, amit Magyarországon forgatott?

Persze. Utána találkoztunk még a Dreamworksnél, és ott hosszan beszélgettünk. Illetve Spielberg stúdiója minden évben az Oscar-díjkiosztó előtti estén tart egy Night Before nevű bulit. Nagyon drága a jegy – amit nekem nem kellett kifizetnem, mert nincs 30 ezer dollárom –, és a befolyó pénz mind az idős filmes technikusoknak megy (az idén 5,2 millió dollár jött össze - a szerk.). Erre hívott meg a Mester, és elmentünk Erdély Mátyással.

Ez egy étteremben volt?

Nem, a Raleigh stúdió hatalmas hangárjában, ami be lett rendezve partihelyszínnek. Nagyon sok ember volt ott, az összes sztár, mindenki nagyon örült mindennek, és nagyon izgult a következő nap miatt. 

Scorsese ajándékot is adott

Martin Scorsesével is egy eseményen találkoztál?

Nem, az külön találkozó volt, elhívott magához. Ami klassz dolog, van rosszabb is az életben, mint Scorsesével a házában találkozni. 

Sokat beszélgettetek filmekről?

Sokat. Ő nagyon szeret filmekről beszélni, és az annyira jó érzés, hogy ismeri a magyar mozit is, szereti André de Tóth és Jancsó filmjeit. Igazi filmrajongó. 

Azt is kérdezte, hogy kik az új hangok a magyar filmben, akikre érdemes odafigyelni?

Nem, de a Saul fiá-ról nagyon sokat beszélgettünk, az ő filmjeiről, New Yorkról, a gyerekkoráról. Engem nagyon érdekel, hogy milyen volt New York akkor. 

Ez több óráig tartott?

Igen, és még ajándékot is kaptam tőle az Oscar után. 

Hogy tetszett neki a Saul?

Nagyon megrendítette. Beszéltünk az egyes jelenetekről, Gézáról, sok mindenről.

Adott jó tanácsot, hogy hogyan menjél tovább?

Nem emlékszem ilyenre, Spielberg például több tanácsot adott. 

Direkt más irányba nézett

Elmeséled, hogyan zajlott az Oscar-díjkiosztó napja?

Előtte lévő délután volt az Independent Spirit Awards, az előkészítette az egészet, mert nem gondoltuk volna, hogy megnyerjük, de megnyertük. Másnap volt az Oscar, ami azt jelenti, hogy délben már készülődni kellett, a díjátadó ötkor kezdődött. Beszálltunk két autóba, majd megérkeztünk egy lezárt területre, ahol különleges egységek, kutyák meg helikopterek vártak minket.  Kiszálltunk a kocsikból, és a vörös szőnyeg elején találkoztunk a többiekkel. A vörös szőnyeg úgy van megcsinálva, hogy egyik oldalon van a VIP, a másik oldalon meg a nem VIP. Gézának, Sipos Gábornak, Rajna Gábornak és nekem végig kellett mennünk az újságírók során, átrágni magunkat, mint egy kukac az almán. Nagyon hosszú volt, majdnem három óra. 

Nemes Jeles László és Röhrig Géza az Oscar-díjkiosztó előttForrás: MTI

Adtál száz miniinterjút?

Sok interjút adtunk.

Neked még egy ilyen helyzetben is normálisabb kérdéseket szoktak feltenni, nem? Tehát nem azt kérdezik, hogy ki tervezte a szmokingodat. 

A legtöbb esetben visszatérő arcokat láttam az újságírók között, akik már Cannes-ban is ott voltak, vagy a Golden Globe-on, vagy olyanokat, akik fel voltak készülve legalább minimálisan. De azért volt olyan is, aki nemcsak hogy nem látta a filmet, de azt sem tudta, miről szól. „Milyen érzés itt lenni?” – ezt kérdezték többen. 

Mi volt, amikor beértetek az épületbe?

Bent megint találkoztunk a többiekkel. A stábból sokan ott voltak, és jó érzés volt, hogy végre megint együtt van a csapat. Mindenki furcsa, különös tudatállapotban volt akkor, próbáltunk valamit enni, utána bevezényeltek mindenkit a terembe. Leültünk a helyünkre a lenti részben, és mondták, hogy amikor majd a mi kategóriánk jön, át kell ülni a jelölteknek a színpad két oldalán lévő páholyok közül az egyikbe, és majd onnan megy ki a nyertes a színpadra. A mi kategóriánk nyolc órakor került sorra. 

Éljük át újra a bejelentés pillanatát! Ültél ott a páholyban, jött a ti kategóriátok. Amikor megláttad, hogy egy kolumbiai színésznő adja át a díjat abban a kategóriában, arra következtettél, hogy akkor majd biztos a kolumbiai jelölt film kapja? 

Nekem ez egyáltalán nem tűnt fel, azt sem tudtam, hogy ki jött ki. Elkezdtem nézni az embereket. Mindenki a színpadra nézett, egyedül én néztem más irányba az egész bejelentés alatt.  A legrosszabb pillanat az, amikor éppen nyitják a borítékot, de még nem nyitották ki teljesen. 

Akkor tudtál nem izgulni?

Tudtam izgulni és nem izgulni egyszerre. Egy kicsit felszálltam.

Néztél az ellenkező irányba, és hallottad, hogy kimondják, hogy Saul fia. 

Igen. 

Fel voltál arra készülve, hogy nem a ti filmetek címét mondják? 

Fel voltam készülve. De amikor sorolták a jelölteket, és bemondták a Saul címét, annyira lehetett érezni, hogy ez a film mozgatja meg az ott lévőket, hogy akkor már gyanús volt. Ezt tévén keresztül nem lehetett hallani, de ott egyértelmű volt, hogy az kapta a legnagyobb reakciót.

Morajlott a terem.

Igen. Persze, mondhatom ezt, mert soha nem fogjuk megtudni. Lehet, hogy csak egy szavazattal nyertünk. 

Kimondták, felpattantál, mentél kifele. Lelassult az idő? Beszűkült a látótered? Középen volt éles, a széleken meg homályos? 

Nem próbálnám ezt filmes eszközökkel megjeleníteni, de igen, inkább olyan volt a kép, mint a Saul-ban. Az elején még ki volt nyílva, aztán hirtelen beszűkült. 

Könnyű volt menni a színpad felé? Nem voltak akadályok? 

Elég egyszerű út volt a színpadig: föl kellett menni a lépcsőn, és nem elesni. Arra azért koncentráltam. 

Bepötyögte a telefonba

A köszönőbeszéd szövegét gyakoroltad előtte?

Előtte semmi nem volt meg belőle. Éreztem nagyjából, hogy mi az irány, de nem volt leírva, és ott a díjkiosztó alatt fogalmaztam meg. Beírtam a telefonomba. Tudtam, hogy mit akarok mondani, de nem tudtam, hogy pontosan milyen mondatokkal. Azt hittem, több időm lesz. Negyvenöt másodperc tényleg semmire nem elég, és nem akartam belemenni abba, hogy bekeverik a zenét. 

A Jegyzetekbe írtad?

Igen, még megvan, majd megmutatom neked. 

Ha kézzel írod, az a papír egyszer milliókat ért volna.

Hiszek a kézírásban, de nem akartam elővenni papírt. Nem akartam rögzíteni. 

Mint szegény Michael Keaton, aki rakta el a kis papírját a belső zsebébe, amikor nem nyert a Birdmanért. Szóval felmentél a színpadra, mondtad a köszönőbeszédet. Látszott, hogy rohadtul izgulsz, összeakadt a nyelved párszor. 

Egyszer rástartoltam újra, de azért rendben volt szerintem. Aki le tud nyomni ennyi mondatot egy ilyen helyzetben, veszek neki egy süteményt. Felnéztem a galériákra, tudtam, hogy a stábból volt olyan, aki konkrétan a legfelső emelet utolsó sorában ült. Persze, nem láttam őt, csak éreztem. 

Neked feltűnt ott, hogy Wagnert kezdtek el játszani, amikor befejezted a köszönőbeszédet? 

Ott egyáltalán nem, de hogy utólag kiderült, ez nagyon szórakoztató. Egy kicsit elszúrták, azt hiszem. 

Claude Lanzmann (a holokausztról szóló Soa című kilencórás, legendás dokumentumfilm rendezője) ott volt az Oscaron? Úgy volt, hogy ott lesz most először, mert egy róla készült rövid dokumentumfilmet is jelöltek. 

Igen, ráadásul őt váltottam a páholyban, mert pont az a kategória volt előttünk. Sajnos ők nem nyertek. Claude Lanzmann-nal jó barátságban vagyok, előtte két nappal együtt vacsoráztunk. Furcsa figura, de egy fontos ember.

Hollywoodban sok embernek van lelkiismeret-furdalása amiatt, hogy a Soát még csak nem is jelölték Oscarra? 

Erről nincsenek adataim. 

Claude Lanzmann és Nemes Jeles LászlóForrás: Thierry Frémaux.- Twitter
A Saul fia az anti-Schindler listája

Claude Lanzmann, a holokausztról szóló kilenc és fél órás Soá című dokumentumfilm legendás rendezője a cannes-i nagydíjas magyar filmről nyilatkozott egy francia magazinnak. A 89 éves francia filmes pont azért volt kíváncsi a Saul fiára, mert az magyar, Nemes Jeles László rendezőt okos fiúnak tartja, filmjéről pedig nem tud rosszat mondani.

Olvassa el, mit mondott Lanzmann a Saul fiáról!

Ez soha nem jött szóba?

Lanzmann-nal igen. Felháborítónak tartja, és az is. A világ legjobb dokumentumfilmje szerintem.

Kihagyták a közös szelfiből

A díjkiosztó végén mit kerestetek ott a színpadon? 

Kivezényeltek minket, mondták, hogy a nyertesek menjenek fel. Előtte a backstage-ben voltunk, mint a szardíniák. 

És mit mondtak? Csak azt, hogy legyetek kint?

Igen, és mindenki nagyon boldog volt.

Nemes Jeles László, Emmanuel Lubezki, Leonardo DiCaprio és Alejandro González Iñárritu az Oscar-gála végén a színpadonForrás: MTI

Ott készült egy olyan kép, amin Leonardo DiCaprio, Alejandro González Iñárritu és Emmanuel Lubezki közös szelfit csinálnak, te meg álldogálsz mellettük. Szomorú voltál, hogy kihagytak abból a szelfiből?

Igen, utána néhány napig sírtam. Én úgy gondoltam, az a minimum, hogy A visszatérő kreatív stábjának a saját fotóin én is rajta legyek. [irónia] 

Az is látszott, hogy Alicia Vikander is odasiklott hozzád a színpadon. Összecsókolóztattátok az Oscarjaitokat?

Nem, de dumáltunk sokat. Én mondtam neki másfél hónappal korábban, hogy meg fogja nyerni az Oscart.

Nemes Jeles László és Alicia Vikander az Oscar-gála végén a színpadonForrás: AFP

Mondjuk ezt elég sokan megjósolták

Nem tudom, más mit mondott, de én mondtam neki.

Nem jó irányba mennek a dolgok

Dilemmáztál azon, hogy átvegyed-e a Kossuth-díjat?

Nem nagyon. Géza már novemberben mondta nekem, hogy ha megnyerjük az Oscart, akkor valószínűleg kapunk egy nagyobb állami kitüntetést, és hogy erre készüljünk fel. 

Röhrig Géza, Nemes Jeles László és Erdély Mátyás a Kossuth-díjukkal március 15-én a ParlamentbenForrás: MTI/Illyés Tibor

És akkor megbeszéltétek, hogy átveszitek?

Igen. Legyenek dolgok, amik közösek, mi azt gondoljuk.  Ez egy állami kitüntetés, azt gondolom, hogy el kell fogadni egy ilyen helyzetben. Nem volt dilemma. 

Hogy utána kimentél a tanártüntetésre a hónod alatt a Kossuth-díjjal, az csak úgy történt, vagy egy üzenet volt? 

Nem tudom, mit hívunk üzenetnek. A Saul fia előkészítése alatt szerintem voltam ezer osztályban. Tizenegy-tizenkét éves fiúkat néztünk szerepekre, és személyesen nagyon sok iskolában jártam. Láttam, hogy milyen körülmények között dolgoznak a tanárok, és milyen körülmények között léteznek a diákok. Nagyon-nagyon aggasztó a helyzet Magyarországon. És ez feléjük volt egy gesztus. Ezek az emberek, akik kvázi hősök, minden széllel szemben ott állnak, és kitartanak. Ezt támogatni kell. Valószínűleg nem mondanak hülyeségeket. 

Akkor aznapra azt írtad be a naptárodba, hogy 14 óra: Kossuth-díj, 15 óra: tüntetés? 

Nem a tüntetés szót használnám. Azt gondoltam, hogy ez egy gesztus. Megjelenni, és azt mondani, hogy attól, hogy én átveszek egy állami kitüntetést, mert azt gondolom, hogy közös értékek ezek, amiket képviselünk, ugyanúgy az is közös érték, hogy ki lehet menni az utcára, és azt mondani, hogy ezen és ezen a téren nem jó irányba mennek a dolgok. 

És azt hogy kezeled, hogy mostantól kezdve a jelenléted tényező bír lenni? Megírták azt is, hogy elmentél valami meccsre

Ez tényleg nehezíti egy kicsit a mindennapokat, hogy ha megjelenek egy pékségben, annak van súlya. De valószínűleg néhány hónap múlva minden vissza fog térni a normális kerékvágásba. Nem mondom, hogy teljesen el fognak felejteni, de valószínűleg beleszürkülök majd a háttérbe. Ezt mellesleg képes vagyok kezelni, nekem nem kábítószer az, hogy felismernek. 

Ott írja a következő filmjét, ahol a Saul fiát

Az Oscar után nem sokkal mentél is Prágába, hogy Clara Royer-vel és Matthieu Taponier-vel dolgozzatok a Sunset című következő filmed forgatókönyvén? Hogy ment a munka?

Volt ott egy irodánk, ahol napi tíz órában vettük elő egymás után a jeleneteket, és beszéltünk róluk. Egy újabb treatment készült, amiből én most megírom a forgatókönyvet. Ők nagyon jók struktúrában, összefüggésekben meg pszichológiában, de konkrétan megírni a legjobban én tudom. 

Matthieu Taponier, Clara Royer (balról a harmadik) és Nemes Jeles László a 2015-ös cannes-i filmfesztivál zárógálájánForrás: AFP/L/Loic Venance

Magyarul írod?

Nem, angolul. Nemcsak beszélni nem tudok magyarul, de írni sem. Nekem a forgatókönyv nyelve az angol. 

És akkor most fogsz nekiülni az írásnak? 

Igen.

De azért már vannak dialógrészletek, nem? 

Nincsenek. A jelenetek szempontjából nulláról kezdtük újra, ezért a dialógokat is újraírom. 

Mit tudunk eddig a Sunsetről?
Nemes Jeles László második nagyjátékfilmje Budapesten forog majd, előreláthatólag 2017 tavaszán.

Ugyanazzal a stábbal fog dolgozni, mint a Saul fiában, beleértve Erdély Mátyás operatőrt is.

A Sunset az első világháború előtt játszódik, és egy fiatal nő lesz a főszereplője, aki a családja múltja után kutat.

Jelenleg tizenhét és harmincöt év közötti nőket keres a produkció, amatőrök jelentkezését is várják.

Nemes Jeles thrillerként és felnövéstörténetként jellemezte a filmet.

A Saul fia szubjektív nézőpontja a Sunsetben is szerepet fog kapni, de más módon fogják használni, mint a holokausztfilmben.

Ezt a filmet is 35 mm-es filmre forgatják.

Most már a vágáskor sem akar digitális technológiát használni, magát a 35 mm-es nyersanyagot akarja majd megvágni.

A 4:3-as képarányú Saul fia után ez egy szélesvásznú film lesz.

A Filmalap kiemelkedően magas összeget szavazott meg a produkciónak forgatókönyv-fejlesztésre (22 millió forint) és gyártás-előkészítésre (65 millió forint) is, a film teljes költségvetése állítólag egymilliárd forint felett lesz.

Szerinted ezzel mennyi idő alatt készülsz el?

Másfél-két hónap. Amikor megvan a struktúra, tiszták az összefüggések, onnantól sokkal könnyebb. Úgy szoktam csinálni, hogy egy vagy két jelenetet írok meg egy nap.

Reggel?

Valamikor napközben. Nem vagyok kimondottan reggeli ember.

Ehhez be fogsz gubózni? Besötétítesz meg minden? 

Nem, először is Párizsban kezdem. Visszamegyek a rezidenciára kicsit vendégeskedni. Szimbolikusan ez egy szép gesztus szerintem: a Saul fia is ott íródott, és most ez is. 

A Sunset esetében is az a terv, hogy a Filmalaptól kéritek a támogatás nagy részét. 

Ez a terv, de egyelőre minden opció nyitott. Nagyon sokan szeretnék ezt a filmet megcsinálni. 

A Sunsethez készült hangulatképForrás: Laokoon Filmgroup

Van a filmben a főszereplő lány, Iris, van két fontos férfi karakter, még legalább öt elég fontos női figura. Ezek közül hányra találtad már meg a színészeket? 

Még semmi sem végleges, megyünk előre több fronton.

A bábeli sokféleség érdekli most is

Nem aggasztó, hogy még nincs meg egyik főszereplőd sem? Lesz elég idő megtalálni mindenkit?

Nagyon bízom benne. Ez egy izgalmas helyzet, Zabezsinszkij Évával csináljuk a castingot, sokan jelentkeztek a felhívásokra, és színészek közül is sokat nézünk. Nekem már a castingfolyamat első lépése is hozzáad, alakítja a forgatókönyvet. Valószínűleg nemzetközi lesz a szereposztás, behozunk olyan embereket, akik más nyelven beszélnek. Vállaljuk azt, hogy 1910-ben Budapesten sokkal több nyelv volt, sokkal több nemzetiség, sokkal több kiejtésforma, nyelvezet, hangzás, intonáció. Ezek mind le lettek teljesen szűkítve a mai Magyarországon, lényegében a tévé által. Ezt az elfogadott egyintonációs rendszert szeretnénk kinyitni, és beengedni más hangokat is. Ez engem nagyon izgat, mert untat, hogy csak egy típusú nyelvezete van a magyar filmeknek. 

Merész húzás. 

Ez a bábeli dolog mindig is érdekelt, a Saul-ban is benne van. Ha ma Magyarországon valaki kicsit másképpen beszél, akkor elkezdenek rajta röhögni. Szegényebb lett az egész. Szerintem a nyolcvanas-kilencvenes évek dél-amerikai szappanoperáinak a szinkronjai az affektálás és a ripacs hanglejtések miatt olyan szinten befolyásolták a nyelvezetet, hogy kibírhatatlanul beszélnek az emberek. 

Nemes Jeles LászlóFotó: Pozsonyi Janka

Abban soha nem inogtál meg, hogy ez legyen a második filmed? Gondolom, mondták, hogy most az Oscar után egyszerűbb lenne megcsinálni egy amerikai filmet valami szuperjó forgatókönyvből, mint belebonyolódni egy régóta dédelgetett tervbe. 

Mondták, de ez lesz a következő filmem. Most kimenni és kikészíteni magam Hollywoodban, nem biztos, hogy jó lenne. 

A beszélgetés alább meghallgatható szerkesztetlen változatában Nemes Jeles László azt is elmeséli, milyen volt tíz év után újra találkozni mentorával, Tarr Bélával, hogyan lehetetlenítették el Németországban a Saul fiát, mit szólt a negatív kritikákhoz, illetve elárulja, hogyan érték el, hogy lekerüljön a Juedische Allgemeine honlapjáról az a botrányos interjú

A Filmklub podcast adását megtalálja az iTuneson, letöltheti MP3 formátumban, vagy meghallgathatja az alábbi lejátszóban. A podcasthoz tartozó RSS csatornát itt találja

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK