Nem szabad úgy meghalni, hogy ne mondd el az igazat

2016.09.18. 21:38

Nyolcvanöt éves Mészáros Márta, aki születésnapi interjújában többek között arról mesélt az Origónak, milyen volt az első rendezőnőként játékfilmet forgatni Magyarországon, és miért tartotta fontosnak, hogy egyik filmjében élőben mutasson meg egy szülést, de szóba került az is, milyen volt az elvonókúrán lévő Jeanne Moreau-nál vizitelni, miért mondott le a hollywoodi karrier lehetőségéről, és miért nem disszidált annak ellenére, hogy fullasztotta a kádárizmus.

  • A Kilenc hónap című filmjében láthattak először élőben szülést a nézők, ami közfelháborodást váltott ki.
  • Úgy érezte, akkor lett filmrendező, amikor a francia újhullámosok, Godard, Truffaut, Agnés Varda megtapsolták a Kilenc hónap cannes-i vetítése után.
  • Lugosi Béláról és Karády Katalinról is akart filmet készíteni, utóbbit talán meg is csinálja Hernádi Judittal a főszerepben.
  • 2017 tavaszán, a Filmteam produkciójában mutatják be az Aurora Borealis-t, amelyben Törőcsik Mari és Törőcsik Franciska is nagyot játszik szerinte.
  • Nem szégyellné, ha az Aurora Borealis lenne az utolsó filmje, de nem tervezi a visszavonulást, mert filmezés nélkül unatkozik.
  • Anna Karenina utolsó napja mellett a náci propagandafilmeket rendező Leni Riefenstahlról és az első Auschwitz-filmet készítő Wanda Jakubowskáról is szeretne még forgatni.

Első játékfilmjei erősen kapcsolódnak a beatzenéhez. Az Eltávozott nap végén Kovács Kati Illés-buliba megy, a Holdudvar-ban a Holdfény ’69 szól szintén az Illéstől, a Szép leányok, ne sírjatok-ban pedig felvonul a korszak több fontos együttese, a Metró, a Syrius, a Kex. Milyen volt a viszonya a beatzenével? Hallgatta, szerette az Illést, a Kexet?

Én a Kovács Katit szerettem meg. Kati új jelenség volt akkoriban. Agresszív volt, de jó értelemben agresszív, ahogy betört ebbe a szentimentális, szeretsz–nem szeretsz típusú slágeréneklésbe a Nem leszek a játékszered-del. Szép volt, tehetséges és őszinte. És mindig volt tartása. Én általa kerültem be ebbe a zenei világba.

Mészáros MártaFotó: Mudra László - Origo

Az Eltávozott nap volt az első filmem, és mivel Magyarországon előtte nő nem csinált játékfilmet, nehezen adtak rá pénzt. Le akartak beszélni róla, kérdezték, ha jó dokumentumfilmeket csináltál eddig, miért akarsz most rossz játékfilmeket? A nők nem tudnak játékfilmet rendezni. Egy film sok szervezést igényel, és nem bíztak benne, hogy egy nő képes ezt abszolválni, és hogy a film visszahozza a befektetett pénzt. Eleinte azt várták, hogy jön majd a Jancsó, és segít, de Jancsó nem jött. Ő csinálta a maga dolgát, én meg az enyémet. És a stáb egy idő után bízni kezdett bennem.

Később szerencséje volt a filmnek, mert egy neves olasz filmkritikus beválogatta a Pesaró-i Filmfesztivál programjába. Jópofa volt, hogy a tengerparti bisztrókban, ahova sörözni, borozni jártunk, mindig játszott egy helyi zenekar, én meg szóltam a pincérnek, hogy van itt egy lány, aki nagyon jól énekel, mire ő, udvariasságból, hogy „Sí, sí, hát akkor énekeljen”. Kati kiállt, és elénekelte a No Milk Today-t, ami nagy sláger volt akkoriban. Nemcsak Katinak volt nagy sikere a bisztróban, hanem a filmnek is a fesztiválon. Megvették a franciák is, és a Quartier latin egy kis mozijában vetítették egy éven keresztül.

Ez '68-ban volt, amikor az olasz és francia diákok fellázadtak, és Jancsóval minket is megcsapott a forradalom és a szabadság szele. Ez az év pillanatnyi reményt adott, hogy enyhülnek a dolgok. Bacsónak megengedték A tanú-t, nekem meg a Szép leányok-at, pedig Aczél György utálta ezt a zenei trendet. Akkor már összebarátkoztam Szörényi Leventével. Nagyon szerettem a jelenségét, ezt a makacs embert, akit a színpadon alakított.

Négy filmemnek írta a zenéjét az Illés, többek közt a Holdudvar-nak, amely megtörtént eseten alapul. Egyszer zuhant le magyar gép Párizsban, és azon pont rajta volt a kultuszminiszter. Ennek a pártfunkcionáriusnak a feleségét a filmben Törőcsik Mari játszotta, aki a férje halála után minden kedvezményét visszaadja a pártnak, nem kér többet belőlük. Ebből a filmből botrány lett itthon, betiltották, mert megváltozott a kultúrpolitika, a szovjetek '68-ban bevonultak Csehszlovákiába. De egy évre rá beválogatták Cannes-ba, és Franciaországban ez lett az egyik legsikeresebb filmem.

Utána a Szép leányok-at is Leventéékkel csináltam volna, de az Aczél leállította a film forgatását, mert ők azt nyilatkozták Angliában, hogy Magyarországon tilos hosszú hajat viselniük a férfiaknak. Eredetileg arról szólt volna a film, hogy beleszeret egy lány a Bródyba, és városról városra követi az együttest. Az Illésnek végül csak a zenéje szerepelhetett benne, így került be sok együttes, a Metro, a Kex, a Skorpió, a Syrius a filmbe.

A Kilenc hónap (1976), amiben Monori Lili kamera előtt szüli meg a gyermekét, közfelháborodást váltott ki, gyalázkodó levelek sorát kapták. Állítólag autós üldözése is volt rendőrökkel, le akarták szorítani az útról.

A Kilenc hónap előtt csináltam az Örökbefogadás-t, ami megnyerte az Arany Medvét Berlinben. Ekkor nyert rendezőnő először nagydíjat a Berlini Filmfesztiválon. A díj miatt kicsit több szabadságot kaptam, nem kellett kunyerálnom a pénzt, és Párizsba is adtak egy ösztöndíjat, ott írtam a Kilenc hónap-ot. Itthon nem szerették a történetet, felháborította őket, hogy egy nő nem akar férjhez menni a szerelméhez, de megszüli neki a gyereket.  Ha egy nő gyereket szül egy férfinak, az számomra a szerelem legnagyobb jele.

Jan Nowicki, Monori Lili és Mészáros Márta a Kilenc hónap című film forgatásánForrás: AFP

Végül adtak pénzt a filmre. Én közben láttam Monori Lilit A tanú-ban, és felkértem a főszerepre. Monori Lili az egyik legnagyobb magyar színésznő. Ő azt mondta, szívesen játszik a filmben, de állapotos. Nem baj, válaszoltam, a szüléssel kezdjük, és utána forgatjuk a többi jelenetet. Lili beleegyezett, orvos viszont egy sem akarta vállalni, hogy asszisztáljon egy ilyen forgatáshoz. Végül Kende Jánosnak, az operatőrnek sikerült rábeszélnie egy fiatal ügyeletes orvost. Titokban kellett dolgoznunk a Kútvölgyiben, az orvos a nevét sem adta a filmhez, de szerencsére minden rendben ment, nem volt komplikáció, és a Kilenc hónap világhírű lett, mert ez volt az első film, amiben élőben látunk szülést.

Miért tartotta fontosnak, hogy élőben mutasson szülést egy játékfilmben?

A férfi rendezők miért tartják fontosnak, hogy mindig a halálról, a gyilkosságról, a pusztulásról, és a karrierről beszéljenek? Hogy minden második filmben pisztolyt hordjanak, embereket öljenek és autókat üldözzenek? Egy férfi nehezen érti meg, mi az, hogy világra hozni egy gyereket.  Titokzatosnak tartják azt, hogy egy nő kihord egy gyereket, és megszül egy embert. De azóta változott a férfiak és a világ hozzáállása, sokan feldolgozzák és megértik ezt. Tudományos filmek készülnek a szülésről, és már egy gyerek is láthatja dokumentumfilmekben, hogyan születik meg egy ember.

Ez a létünk két legfontosabb pillanata: a születés és a halál. A magyarok nem szeretnek erről beszélni. A magyarok a történelmet is elmismásolják, ha jön egy új rendszer, az előzőt mindig elfelejtik. Magyarországon minden rendszer újrakezdődik, de a születést és a halált nem lehet elfelejteni, hiába akarják.  A halál természetes az emberek számára, de a szülés nem, mert összekeverik a szexszel. A szülést azért nem lehet mutatni, mert onnan jön a gyerek. És azt sokan pornográfiának tartják.

És hogyan is volt az az autós üldözés?

Túl gyorsan mentem, és a rendőr megállított. Felismert, és azt mondta, büdös kurva vagyok. Bár a papírjaim rendben voltak, tízezer forint bírságot kellett fizetnem. Sokan utáltak akkoriban a Kilenc hónap miatt, az iskolákban leveleket írattak a diákokkal, hogy én és a Lili milyen erkölcstelenek vagyunk.

Mészáros MártaFotó: Mudra László - Origo

De én akkor már sokat jártam a világban, és érdekes volt, hogyan fogadja a világ Párizstól Indiáig a filmjeimet, és mennyire érdekli őket a nők élete és sorsa. Úgy éreztem, ekkorra kialakult a rendezői stílusom, amit én emelt realizmusnak nevezek. Ez nem hasonlít a férfiak filmjeinek stílusához, egy nő ugyanis más érzékenységgel éli át a világot.

A franciák nagyon szerették a filmjeit. A francia filmszakma is befogadta?

A nagy francia színésznők, Jeanne Moreau, Simone Signoret, Catherine Deneuve, Delphine Seyrig, a barátnőim lettek. Náluk laktam, ha Párizsba mentem. Számomra ez nem a nouvelle vague volt, hanem egy baráti kör, akiktől megtanultam az emberi és az alkotói szabadság fontosságát, és a nyitottságot az emberek felé. Arról nem is beszélve, hogy nagyszerű filmeket csináltak mindig. Renoirtól Truffaut-n át Godardig a maga nemében mindegyikük zseni.

Úgy hallottam, Szabó Lászlóval, a francia újhullámban dolgozó magyar színésszel egyszer meglátogatták Jeanne Moreau-t, akit egy filmfőszerepre akarta megnyerni.

Jeanne fantasztikus nő, okos és szellemes. Nem csodálom, hogy a fél világot meghódította, annyi nőiesség, sárm és nagyvonalúság szorult belé. Szeretett volna velem dolgozni, és én is vele, így hát Laci felhívta, és felmentünk hozzá. Ideges volt, épp elvonókúrán, és közölte, itt semmilyen pia, se bor, se whisky nincs, kávét, teát ihatunk. Elkezdtünk beszélgetni a tervezett filmről, Laci viszont megőrült, hogy nem ihat, ezért leszaladt a kocsmába, és hozott egy üveg vörösbort. Jeanne elkezdett vele kiabálni, majd fogta az üveget, és kiöntötte a lefolyóba. Csöngettek. Ott állt Orson Welles, ez a kétméteres ember egy kétliteres whiskysüveggel. Bekiabált: „Jeanne, most berúgunk!” Mi akkor gyorsan elpucoltunk.

Mészáros MártaFotó: Mudra László - Origo

Köztük egy csodálatos viszony volt, barátság, szerelemmel együtt. Nekem tetszik a franciák felfogása a létről, a szexről, a szeretetről. Náluk a szerelem és a barátság örökké megmarad. Ha valakibe szerelmes voltál, és az a szerelem elmúlik, az nem azt jelenti, hogy a másik múlt el.  Örökké a barátod marad, és ha később találkoztok, ugyanúgy szereted, átöleled, talán még le is fekszel vele. Én soha nem felejtettem el azokat a férfiakat, akikkel csodálatos, különös pillanatokat éltem át szerelemben, művészetben. Nagyon büszke vagyok, hogy a viharos életem dacára felneveltem három gyereket, akik fantasztikus emberek és fantasztikus barátok, és segítenek nekem tovább élni. A nyolc unokám pedig segít felfogni és átélni a változó világot.

És mi lett Orson Wellesszel, nem ismerkedtek össze?

Ott, az ajtóban összeismerkedtünk, de ő már nem aznapi részeg volt. Sok baja volt akkoriban. Azért költözött Európába, mert az amerikaiak nem adtak pénzt a filmjeire, és forgalmazni sem akarták őket. Párizsban éppen A per-t forgatta Moreau-val és Romy Schneiderrel. Kegyelemből mindig adott neki pénzt valaki, így tudta folytatni a filmet. Ő egy zseni volt, és ez a film is zseniális lett.

Orson Welles, Jeanne Moreau és Anthony Perkins A per című film forgatásánForrás: AFP

Agnés Vardával, a franciák első számú rendezőnőjével milyen volt a kapcsolata?

Barátnők vagyunk, örök életre. Barátnők és riválisok. Párizsban ismertem meg. Kérdezte, milyen filmeket csinálok, de akkor még nem volt video, nem tudtam csak úgy odaadni neki kazettán a filmjeimet. A Kilenc hónap-ot látta először, Cannes-ban. Mi akkor nagyon szerelmesek voltunk Nowickivel [A lengyel Jan Nowicki sokáig állandó színésze volt Mészáros Márta filmjeinek – S. T.], és mivel sokszor láttuk már a filmet, úgy döntöttünk, csak a végére megyünk oda. De Dósai úr, a Hungarofilm vezérigazgatója berohant a szállodába, hogy „Márta, gyere azonnal, tele van a mozi, ott ül az egész nouvelle vague. Godard, Truffaut, Agnés, Moreau, Signoret, Anouk Aimée.” Én akkor lettem filmrendező. Ha bekerülsz abba a körbe, és ők elismernek, utána már nem lehet elpusztítani.

Vardával együtt is zsűrizett 1983-ban, a velencei filmfesztiválon, de a döntéshozatal nem volt problémamentes, mert Oshima nem akarta Godard-nak adni a fődíjat a Keresztneve: Carmenért.

Egy kis szigetre vittek minket Velence mellett, ott tárgyaltunk egész nap. Egy óra alatt megbeszéltük, ki milyen díjat kapjon, de Oshima [Nagisa Oshima, az Érzékek birodalma japán rendezője, aki szintén tagja volt a zsűrinek – S. T.] nem volt hajlandó aláírni a döntést. Ő inkább harakirit követ el, mondta, de nem ad díjat ennek az erkölcstelen embernek, aki nem tud filmet csinálni. Mi már boroztunk, úsztunk és aludtunk is, a csónakok pedig ott álltak és várták az eredményt. De ő makacskodott, hogy akkor sem írja alá, nem és nem. Bertolucci erre azt mondta, „menjetek be, én itt maradok vele éjszakára, reggelre csak lesz eredmény”.

Ők elindultak a tengerparton, mi meg készülődni kezdtünk, amikor egyszer csak megálltak, és Bertolucci kiabált az olasz szürkületben, lengette a papírt, hogy „Márta, álljatok meg, aláírta!” Elképedtünk. „Mit mondtál neki, hogy aláírta?” „Egyszer majd elmondom.” Hát, azóta se mondta el. Ez már az ő titka marad.

Jean-Luc Godard (szivarral) a Keresztneve: Carmen című filmben, amiért az Arany Oroszlánt kapta 1983-banForrás: Mokép

Este következett a díjkiosztó. Megjelent Godard, átvette azt a nehéz Arany Oroszlánt, és fancsali képpel azt mondta: „Cette merde?” („Ez a szar?”) Elviselhetetlenül nagyképű pali a Godard, aki bár így viszonyul az emberekhez, de fél is tőlük. Szabó Laci jóban van vele, ő mutatott be neki. „C’est Márta, mon amie, une hongroise.”

Godard rám se nézett. Laci nyomta neki a szöveget, de ő ült mozdulatlanul. Egy idő után Laci megvonta a vállát, „Mártuskám, látod, én mindent megtettem”. Erre felálltam, kezet nyújtottam Godard-nak, és azt mondtam, „Monsieur, maga le van ejtve”. Godard elkezdett röhögni, és mondta, tudja, hogy őt mindenki leszarja, és mindenki hülyének tartja.  Hát persze, válaszoltam, ha egyszer elviselhetetlen. És akkor összebarátkoztunk.

Truffaut kedvesebb ember volt?

Sármos, csodálatos fickó. Én akkor ismerkedtem vele össze, amikor Deneuve-vel élt. Halálosan szerelmes volt az elmondhatatlan szépségű Deneuve-be. Mint egy kisfiú. Deneuve élőben még szebb volt, mint filmen. Sok gyönyörű nőt láttam életemben, Lollobrigidát, Sophia Lorent, Claudia Cardinalét, de olyan gyönyörűt, mint Deneuve és Brigitte Bardot, soha.

François Truffaut és Catherine Deneuve 1975-ben a párizsi Olympia színházbanForrás: Roger-Viollet/© Patrick Ullmann / Roger-Viollet/Patrick Ullmann

Ők földöntúli lények. Nem azért, mert tökéletes az orruk vagy a szemük, hanem mert olyan az egész kisugárzásuk. Deneuve nemcsak fantasztikusan szép volt, de titokzatos is. Brigitte nem volt titokzatos – ő szexi volt. Sugárzott belőle a pimasz erotika. Látszott, hogy lenézi az erotikát, mégis kedveli. Nagy színésznő a Deneuve, és nagy jelenség a Bardot.

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a legjobb francia színésznők játszottak önnél, Anna Karina (Olyan, mint otthon), Delphine Seyrig (Útközben), Isabelle Huppert (Örökség). Milyen volt velük dolgozni?

Karinával nehéz, épp válságban volt, akkor váltak Godard-ral. Ő volt élete nagy szerelme. Tulajdonképpen Jean-Luc találta ki Karinát. Szinte shakespeare-i dráma játszódott le az életükben, halva született a gyermekük, és ezt a férfi soha nem bocsátotta meg neki. Ő is szenvedett, de nem akart többé Karinával élni.

Anna Karina és Jan Nowicki az Olyan, mint otthon című filmbenForrás: Mokép

Karina szívesen jött a filmbe, el akart szakadni ettől a tragédiától. Barátságos, nagyvonalú nő volt. Godard után rászállt mindenféle kezdő színész és kezdő strici, hogy elvegye a pénzét. Rémtörténetek keringtek róla, de Simone Signoret patronálta őt, mintha az anyja lenne, nehogy tönkretegyék ezek a stricik.

És Huppert?

Huppert nagyon okos színésznő. Vele úgy kerültünk össze, hogy velem és Lilivel akart dolgozni. Lili csinált egy filmet Kézdi-Kovács Zsolttal egy testvérszerelemről [Ha megjön József], amit – a Kilenc hónap-pal együtt – nagyon szerettek a franciák. Hívták őt francia filmekbe, de nem ment. Huppert viszont jött velünk játszani. Épp akkor forgatta A mennyország kapujá-t, amikor velünk dolgozott, és forgatás közben figyeltük, hogyan alakul az a film.

Sajnos rosszkor csinálta Cimino, mert akkor választották meg Reagant, aki azt a nézetet képviselte, hogy az amerikai a legfantasztikusabb és a legtisztább nemzet a világon. Cimino viszont elmondta, hogy vérben és harcban született Amerika, és különböző nemzetek keveredtek össze benne, akik Európából és a világ más részeiből jöttek. Ezért megbuktatták A mennyország kapujá-t. Nagy film. [A mennyország kapujá-é a mozitörténet egyik leghíresebb anyagi bukása. 44 millió dolláros költségvetésének a tizedét sem hozta vissza moziban, amibe a United Artists stúdió beleroppant, és kénytelen volt csődöt jelenteni – S. T.]

Huppert-rel a mai napig barátok vagyunk. Úgy volt, hogy az Aurora Borealis-ban is játszik egy szerepet, de végül nem tudtunk megegyezni, mert elkötelezte magát annak a tehetséges holland palinak [Paul Verhoevennek az Elle-be]. Három-négy évig nem kaptunk pénzt a filmre, de amikor Cannes-ban nagy sikere lett a Saul fiá-nak, újból felfedezte Vajna a magyar filmet, és több pénzt adtak magyar filmekre, többek közt az Aurora Borealis-ra. Talán az is eszükbe jutott, hogy Cannes-ban én is nyertem nagydíjat a Napló gyermekeimnek-kel.

Közben egy másik filmet is terveztem a lengyeleknél, amit már húsz éve meg akarok csinálni. Leni Riefenstahlról szólna, aki Hitlernek forgatott propagandafilmeket, és Wanda Jakubowskáról, aki az első Auschwitz-filmet csinálta Az utolsó állomás címmel. Ebből indult ki minden későbbi Auschwitz-film, Resnais [Sötétség és köd] és persze Spielberg [Schindler listája] is. Amikor Riefenstahl Hitlernek készítette a nácikat dicsőítő filmeket, Jakubowska Auschwitzban volt. Miután felszabadult a koncentrációs tábor, elkezdett forgatni. Évekig nem akarták bemutatni a filmjét, mert a világ nem akarta befogadni, hogy Auschwitz megtörtént.

Egy kocka Az utolsó állomás című filmbőlForrás: Mokép

Érdekes, hogy mindketten végigélték a múlt századot, és mindkettejüknek a magyar filmesztéta, Balázs Béla volt a szeretője. Háromszor találkoztak, egyszer az életük elején, egyszer a közepén és egyszer a végén. Jakubowska fiatalkorában csúnya zsidó lány volt, Riefenstahl pedig gyönyörű, mint Marlene Dietrich, de míg Wanda élete végére különös arcú, okos nő lett, addig Riefenstahl egy agyonplasztikázott múmia.

Amerikából kapott valaha ajánlatot?

Igen. Az ENSZ felkérésére csináltam egy dokumentumfilmet, az Ave Mariá-t, amit elő kéne szednem, mert most nagyon aktuális. Menekülttáborokban forgattam a Vietnamból, Mexikóból, Etiópiából elmenekült nőkről. Utána egy hollywoodi producer össze akart hozni nekem egy filmet Julie Christie-vel.

Jó volt a sztori, és Julie Christie is aláírta már a szerződést, de én csak ültem New Yorkban a kis bérelt szobámban, néztem kifelé az ablakon, és belegondoltam, hogy itt kéne töltenem három évet, ami alatt nem tudok hazamenni, nem láthatom a gyerekeimet, a szerelmeimet. Nem bírtam volna. Telefonáltam a repülőtérre, vettem egy jegyet, és visszajöttem Európába.

Mészáros MártaFotó: Mudra László - Origo

Lengyelországba, Franciaországba nem akart véglegesen elköltözni?

Egy időben gyakran jártam Párizs, Krakkó és Budapest között. Csináltam két koprodukciót a franciáknál [Örökség, 1980; Anna, 1981], és szerették volna, hogy Párizsban dolgozzak, de végül Krakkót választottam, és sok tévé- és dokumentumfilmet, illetve két nagyjátékfilmet is készítettem Lengyelországban. Nagy dilemma volt ez számomra, mert el akartam menni egy időre Magyarországról. Fullasztott a kádárizmus.

A filmgyártás érdekes volt, sok jó rendező dolgozott, Jancsó, Szabó, Sára, és a nők is elkezdtek filmeket csinálni, Gyarmathy Lívia például, vagy Elek Jutka, de barátságtalan közeg volt Magyarország a Kádár alatt. És langyos, nagyon langyos. Volt bennünk egy várakozás, hogy történni fog valami, de csalódnunk kellett. Disszidálnom mégsem kellett, mert szabadon dolgozhattam kint. A család miatt nem akartam végleg elhagyni Magyarországot. Sokat utaztam, nem bántam meg, hogy így alakult az életem. Csak azt, hogy amikor már nem éltünk együtt Nowickivel, nem maradtam Krakkóban. Szeretem ugyanis a lengyelek örök szabadságvágyát.

Mészáros Márta, Jan Nowicki és Czinkóczi Zsuzsa az 1984-es cannes-i filmfesztiválon, ahol a Napló gyermekeimnek elnyerte a zsűri nagydíjátForrás: AFP/Ralph Gatti

Miért nem maradt Lengyelországban?

Mert akkor megint úgy tűnt, hogy valami más kezdődik itthon. A másik mínuszom, hogy soha nem érdekelt a pénz. Boldog az a rendező, akit a pénz érdekel, mert a filmmel lehet pénzt keresni. Kaptam jó ajánlatokat, de én soha nem csináltam csak a pénzért filmet. Nem szeretek szegény lenni, de sose vágytam arra, hogy villám legyen a Rózsadombon.  Félek és irtózom azoktól az emberektől, akik csalnak, és lopják a pénzt. A pénzt azért kell szeretni, mert nagy dolgokat lehet vele létrehozni, mozit, színházat, tudományt, demokráciát.

Melyik filmet nem vállalta csak a pénzért?

A címekre már nem emlékszem. De a rendszerváltás küszöbén nagyon szerettem volna forgatni egy életrajzi filmet Lugosi Béláról, csak aztán váratlanul meghalt az amerikai producer. Lugosi nagyszerű színész volt, csodálatos a története. Erdélyből jött Magyarországra, és amikor elkezdődött itt a forradalom, kommunista lett. Amikor szétverték a forradalmat, börtönbe zárták, onnan megszökött Németországba, és elkezdett filmekben játszani.

Mészáros MártaFotó: Mudra László - Origo

A nők imádták, mert csodálatos pasi volt, fantasztikusan jóképű. Egy nővel kiutazott Amerikába, ahol éppen Drakula szerepére kerestek valakit, és a nő tanácsára elment a castingra. Ott elmondta, hogy egy kurva szót nem tud angolul, de itt van, játszik szívesen. És őt választották. Aztán megtanult angolul, sztár lett, és milliókat keresett. De megunta ezt az egészet. Nagyon pozitív ember volt, de élete végén már úgy élt, mint Drakula.

Látta Tim Burton Ed Wood című filmjét? Martin Landau játssza benne az öreg Lugosit.

Tim Burton megcsinálta a maga verzióját, de Tim Burton agyában másképp működik minden. Számomra Lugosiban az az érdekes, hogy Amerikában is európai és erdélyi maradt. És volt benne egy Drakula.

Martin Landau és Johnny Depp az Ed Wood című filmbenForrás: InterCom

Karády Katalinról is akart filmet forgatni.

Azt még most is szívesen megcsinálnám. Az öreg Karádyról szólna, akinél Greta Garbo rendelte a kalapjait New Yorkban. Neki mesélné el az életét, amikor betér hozzá kalapokat próbálni. Gondolkoztam, hogy meg lehetne csinálni Hernádi Jutkával. Azt mondja, el tudná játszani, csak az a baja, hogy nem hasonlít Karádyra. Nagyon izgalmas jelenség volt Karády, ez a szegény származású, erotikus kisugárzású, biszexuális lány, aki ebben a konzervatív országban mégis a legnagyobb sztár lett. Olyan erő volt a létében, mint keveseknek. Olyan, ami például Garbóban is megvolt. Az az arc, Garbo arca, nem múlik el soha.

A nyolcvanas években azt mondta egy interjúban, hogy egy rendező filmjei közül egy-kettő marad, ami fontos információkat hordoz a koráról, másik három, ami 15-20 év múlva is nézhető, a többi pedig eltűnik a szemétben. Önnek melyik a két fontos és a három nézhető filmje?

Ilyen hülyeséget mondtam volna? (nevet) Huszonhat filmet forgattam eddig, de miután megnéztük az Aurora Borealis-t a Patakival, Éva azt mondta, még sosem csináltam ilyen jó filmet. A két Törőcsik, a Mari és a Franciska nagyot játszik benne.

Törőcsik Mari, Mészáros Márta és Tóth Ildikó az Aurora Borealis - Északi fény című film forgatásánForrás: Filmteam

Törőcsik Mari nem tipikus magyar színésznő, ő nemcsak játszik, hanem létezik, és a létének van egy utánozhatatlan sugárzása. Neki olyan kapcsolata van a kamerával, amilyen Magyarországon csak Karádynak volt. Nekünk nem kellett semmit csinálni, csak odatenni elé a kamerát. Engem lenyűgöz az arca. Egy öreg gyerek, egy szenvedő, ráncos, ugyanakkor kemény ember arca az övé. Mindig is nagy színésznő volt Törőcsik, de miután visszajött a halálból, még jobban letisztult.  Megszerette ezt a történetet, el akarta játszani magát öregen. Ez a film ugyanis arról szól, hogy nem szabad úgy meghalni, hogy ne mondd el az igazat.

Elégedett volna, ha az Aurora Borealis lenne az utolsó filmje?

Ha ez lesz az utolsó, nem szégyellem magam. De nem gondolkodok ezen. Van három gyerekem, nyolc unokám és két dédunokám, velük eltöltöm az időt. De a film nélkül unatkozom.

Mészáros MártaFotó: Mudra László - Origo

Vannak ötleteim, miről csinálhatnék még filmet. Például Anna Karenina utolsó napjáról. Ezt már leforgattam Lengyelországban tévéfilmként, de szívesen elkészíteném magyarul is. Az az utolsó nap egy komplett forgatókönyv egy nőről, aki rájön, hogy elhagyott egy gyereket, akit szeretett, és egy férfit, akit nem szeretett, egy férfiért, aki épp olyan kemény karrierista, mint a másik. A filmekben mindig azt csinálják meg, hogy a gyönyörű Anna táncol egy gyönyörű bálon a gyönyörű Vronszkijjal, pedig Vronszkij ugyanolyan, mint Karenin: jobban szereti a karrierjét Annánál.

Mai történetként csinálnám meg ezt egy nőről, aki végiggondolja az életét, és felismeri, hogy hibát követett el. Nem meghalni megy az állomásra, csak rájön, hogy nincs értelme harcolni. És aztán jön a vonat. Azon az ajtón egyszer mindenkinek ki kell menni.