Ön minden idők legdrágább magyar filmjének az egyik főszereplője. Érzi a nyomást, hogy ennek a filmnek muszáj bizonyítania?
Igen, valamelyest érzem, de a produkció, a stáb nagyon megkímél engem ettől. Ahogy a forgatáson, úgy most is hímes tojásként bánnak velem. Persze tudom, hogy nagyon régóta várják ezt a filmet az emberek, de szorongani még nem kezdtem el ettől. Nem is igazán volt időm rá, mert egyfolytában dolgoztam, és fogok is, hál' istennek.
Feszélyezte a produkció mérete?
Igen, ahogy sokunkat. Tudtuk, hogy ez mekkora film, mennyi pénzből készül, volt, hogy egyes napokon hatszáz statiszta vonult fel. Ez a szerep óriási ajándék az élettől, és
hazugság lenne azt állítani, hogy nem nehezedtek ólomnehéz súlyok a vállamra.
Hogyan lehetett ezt félretenni?
Amikor az embernek tennie kell a dolgát, akkor nem foglalkozik ezekkel. Mindig sokat szorongok, amikor nagy feladatom van, de nem akkor van rajtam a súly, amikor éppen játszom vagy forgatok, hanem egyébként.
Felmerült önben, hogy a szereppel milyen kockázat jár? Például ha a film nem sül el jól.
Amikor a castingon voltam, még nem tudtam, hogy ez ekkora volumenű film lesz. Akkor kezdett kikristályosodni, amikor megkaptam a szerepet. Szakmailag nem félek, hogy megbélyegeznek, még ha nem is tetszem majd ebben a filmben mindenkinek. Akit igazán érdeklek mint színész, remélem, majd megnéz másban, vagy esetleg már látott másban, és tisztában van a képességeimmel. Nem tudom, ez nagyképűnek tűnik-e, de én ebben hiszek.
Két nagyobb szerepet játszott eddig mozifilmben (Utóélet, Hajnali láz), de valószínűleg a Kincsem lesz az, amiben a szélesebb közönség is megismeri. Ezzel együtt megjelennek a gonosz kommentek is…
Mik? Hogy ronda vagyok?
Például. Erre felkészült?
Ezeket én még nem olvastam, és nem is szándékozom. Nem tudom, hogy ezzel mennyit kéne foglalkoznom, hogy fel lehet-e erre egyáltalán készülni. Kapom a kommenteket, hogy rossz vagyok, tehetségtelen vagyok, csúnya vagyok… olyan sokat nem tudok ezekkel kezdeni. Nem vagyok az a klasszik szépség, aki mindenkinek tetszik, de
én nem szép színésznő akarok lenni, hanem jó színésznő.
Most kezdjek el ezektől szorongani? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel, mert az ilyen mindig megviseli az embert.
Ez a szakmánk, és ki vagyunk téve annak, hogy amit csinálunk, azt nem magunknak, hanem a közönségnek csináljuk. Biztos lesznek majd kisebb-nagyobb tőrdöfések a mellkasomba tőle, de tovább kell menni, tennem kell a dolgomat. De azt is érzékelem, hogy ahogy mennek az évek, egyre gyorsabban forrnak össze ezek a sebek. Közben azt is gondolom, hogy
lehet kritikával illetni engem, de rettentő nehéz volt ezt megcsinálni.
És az is felmerült önben, hogy az is kockázat, ha sikere lesz a filmben, és egyszerűen csak azért nem választják más, izgalmas szerepekre, mert kevésbé ismert arcot keresnek?
Igen, ezeket a kérdéseket én is feltettem magamban, elgondolkodtam, és szorongtam rajtuk. De mit kellett volna tennem? Ne vállaljam el ezt a filmet? Az badarság lett volna.
Mikor hallott először arról, hogy Kincsem-filmet terveznek?
Évekkel ezelőtt már voltam egy castingon. Szerintem nem voltam valami acélos, nem is kaptam semmi visszajelzést utána. Aztán eltűnt ez a projekt a semmibe, és rá két évre hívott Herendi Gábor egy újabb castingra. Tanultam a szöveget a színház öltözőjében, zölddel kihúzogattam az én részemet, mondogattam, és volt egy olyan érzésem, hogy én ezt el fogom egyszer játszani. És tényleg így történt.
Miért érzett erős kapcsolatot ezzel a szereppel?
Fogalmam sincs. Más szerepekkel kapcsolatban is szoktak ilyen megérzéseim lenni, de azokat aztán nem kapom meg.
Mondta, hogy beleszeretett Nagy Ervin figurájába a forgatás alatt. Ön szerint miért vonzódik Klara Ernőhöz?
Ervin karaktere nagyon különbözik a többi embertől, akit Klara ismer. Nyilván sok minden irritálja is Klarát a férfiban, és az életben is sokszor előfordul, hogy ha valaki irritál, azt egyszerre vonzónak is találod. Sok mindenben hasonlítanak is egymásra, például az öntörvényűségükben. Végig megy közöttük a csipkelődés, és van egy Rómeó és Júlia-vonal is, mert a két család ellensége egymásnak. De szerintem már az elejétől van köztük vonzalom, amit maguknak sem vallanak be sokáig. Aztán ez kivirágzik.
Kulcsfontosságú a filmben, hogy ön és Nagy Ervin hihető legyen szerelmespárként. Ön mikor érezte először azt, hogy ezzel nem lesz gond?
Már a castingon azt éreztem, hogy pompásan működünk. Persze akkor még nem ismertük egymást, és nem voltunk annyira felszabadultak egymás társaságában, mint utána. De egy pillanatig sem volt ezzel probléma, és ez szerencse, mert ez nagyon nagy lutri egy olyan filmnél, aminek egy szerelmespár van a központjában.
Előfordult már önnel olyan, hogy ez nem működött?
Filmben nem, de volt már olyan a pályám során, hogy nem működtünk jól a férfipartnerrel. Ennek nagyon sok tényezője van, nemcsak kémiáról beszélünk, hanem például arról, hogy a másiknak nem olyan fontos az a dolog, amit együtt csináltok. Ez meredek dolog a mi pályánkon, és sajnos kiszámíthatatlan.
Klarának van egy testi hibája. Ő hogyan tekint erre ön szerint?
Blaskovich részéről sok élcelődés elhangzik erre vonatkozóan, ez egy visszatérő motívum, és a lánynak ez frusztrációt okoz. Én szerettem ezt a találmányt, mert amúgy nagyon szépre vagyok csinálva sminkben, frizurában, jelmezben, de szuper, hogy a testi hiba ad egy ellenpólust. Hogy Klara sérülékeny, nem olyan, mint a többi, neki ezzel kell élnie. Mivel ez egy közönségfilm, nem megyünk bele mélyebben abba, hogy Klara hogyan dolgozza fel a testi hibáját, hanem ez is csak egy kis szín.
Klara egy modern nőnek tűnik, különösen abban a környezetben. Nem hagyja, hogy béklyóba szorítsák a társadalmi konvenciók.
Szerintem Klara személyisége és viselkedése elég mai, nem feltétlenül voltak ilyenek a nők abban a korban. Érdekesnek találtam azt is a filmben, hogy nincs benne anyaszerep,
Klara és Ernő is anya nélkül nőtt fel, tehát ezt a nőt csak férfiak veszik körül.
És nagyon szimpatikus benne, hogy így is megtartotta a karakánságát és öntörvényűségét. Van annyira határozott, hogy szembemenjen a saját apjával, akit közben nagyon szeret.
Önnek mi a véleménye arról, ahogy abban a korban kezelték a házasságot?
Nagyon örülök, hogy nem akkor éltem, az biztos. Én képtelen lennék arra, hogy összeházasodjak valakivel, akit az apám jelöl ki számomra. Azzal a személyiséggel, ami nekem van, nagyon sokat szenvedtem volna abban a korban.
Elég extravagáns frizurákat és ruhákat kapott a filmben. Nehéz elkerülni, hogy ne nyomják agyon ezek a nagyon hangsúlyos külsőségek?
Nagy küzdelmeim voltak a jelmezzel, minden reggel 3-4 órát vett igénybe, hogy elkészüljön a külsőm. Smink, haj, paróka, póthaj… nincs két olyan jelenet, amiben ugyanolyan lenne a jelmezem vagy a frizurám.
Amikor megcsináltak végre, ott álltam a sminkbuszban, belenéztem a tükörbe, és láttam valakit, aki nem hasonlított rám. Tudtam, hogy na, most jövök én, de addigra általában már olyan fáradt voltam, hogy azt hittem, elájulok. Ezeket a fűzőket nagyon nehéz viselni, csak állni vagy nagyon egyenesen ülni tudtam bennük. Fizikailag ez a forgatás kőkemény volt nekem. De egy ilyen nagyszabású filmben fontos a látvány, és a fontos női szereplőnek muszáj volt valamilyennek lennie.
Lehet ezekben a ruhákban felszabadultan játszani?
Nem könnyű. Adott egy merevséget, bizonyos korlátok közé szorította a figurát, de ez jól is állt neki. Egyébként van bennem egy szertelenség, hajlamos vagyok túlgesztikulálni, és ezek a ruhák szépen visszafogtak, amellett, hogy majdnem belehaltam.
Megfigyeltem, hogy sok olyan jelenete is van, amiben mondjuk ül a lóversenyen a VIP-bokszban, és hat különböző módon kell Nagy Ervin irányába pillantgatnia. Ezeket nehéz volt mindig érdekessé tenni?
Kifejezetten szerettem azokat a pillantásokat. Mind színházban, mind filmen nagyon érdekel a jelenlét. Amikor az ember csak úgy van, nem kell szöveget mondani, nem kell A-ból B-be eljutni, hanem csak létezni kell. Persze volt olyan, hogy már hat órát ültem ott jelmezben a tűző napon, vagy épp hidegben, már tök ideges voltam, és akkor jött egy ilyen tekingetés. Aztán ezeken mindig túllendültem, és próbáltam egy kicsit mást beletenni.
Arra gondoltam, hogy azért is lehet nehéz ez, mert ilyenkor senki nem ül ott, ahova ön néz, igazából csak a kamerába kell nézni.
Persze, és rengeteg vicces dolog volt. A totálokban ott ültünk, lóversenyt néztünk, és tudtuk, hogy kinek kell nyernie. Ott nem rajtunk volt a fókusz, hanem a lovakon. De a közelikben azt kellett néznünk, hogy valaki biciklivel teker a lóversenypályán, és egy seprűnyélre felragasztott pingponglabdát tart a kezében.
Mit kellett csinálni a Kincsem forgatása során, amit még sosem csinált korábban?
Például lovagolni. Én előtte soha életemben nem lovagoltam, de két hónapig jártam gyakorolni Hídvégi Levente kaszkadőrszakértőhöz. Nem én csináltam az olyan nehéz jeleneteket, mint például amikor ledobott a ló a hátáról, de ha a világ legjobb lovasa lennék, azokat akkor sem csinálhattam volna, mert féltik a főszereplő színésznőt. De például vágtáztam Sikároson az erdőben.
Lenyomtam egy igazi vágtát, több kamera előtt, és erre nagyon büszke vagyok.
Nem gondoltam volna két hónappal korábban, hogy ez tényleg összejön.
Van az a jelenet, amikor Ervinnel versenyzünk lóháton. Amikor ahhoz vettük fel a közeliket, akkor zöld háttér előtt egy állványra szerelt műlovon kellett vágtázni. Kábé ötven ember áll előtted, ülsz ezen a műlovon, és átszellemülten próbálod eljátszani, hogy hú, én most legyőzlek. Hát égett a pofám.
De volt egy rodeóbika is annál a jelenetnél, amiben ledob a ló. Vicces volt, hogy felül, amíg látszódtam a képen, jelmezben voltam, alul meg egy melegítőgatyában. Néha leröpültem a bikáról, és puffantam, mint a gyerekek a játszóházban. Minden olyat nagyon szerettem a forgatáson, amikor valami akció volt. Pont gondoltam is arra, hogy szívesen csinálnék egy igazi akciófilmet.
Feltűnt, hogy amikor ledobta a hátáról ló, elég debella kaszkadőrt raktak az ön helyére. Néhány snittben hirtelen nagyon széles lett Klara válla.
Azért, mert abban a jelenetben a két kaszkadőröm közül az egyik férfi volt. Vicces volt, hogy hárman álltunk ott ugyanabban a jelmezben. Az egyik volt Farkas Balázs, akire ráraktak egy nagy parókát, meg kalapot és női ruhát.
Amikor először felült a lóra, az nem volt ijesztő?
Nem, mert Felhőt kaptam, aki egy nagyon öreg ló, és mindössze annyit csinált, hogy bekullogott velem az istállóba. De aztán tényleg kifejezetten élveztem a lovaglást, és talán az átlaghoz képest egy kicsit ügyesebb voltam. Nem féltem, bátor voltam.
Volt egy olyan áttörés, amikor úgy érezte, hogy végre arra megy a ló, amerre ön akarja, hogy menjen?
Igen. Ez a tanulás tényleg nagyon intenzív volt, két hónapig szinte mindennap jártam. Aztán már nemcsak a lovardában voltunk, hanem kimentünk terepre. Volt bennem adrenalin, amikor a vágtát csináltam a forgatáson, de akkor is ott volt Lenyó bácsi, és annyira megnyugtatott a jelenléte. „A Petrik lány, az megcsinálja” – mondta. Az ő személye is nagyon sokat adott nekem ezen a forgatáson. Nemcsak megtanultam lovagolni, de emberileg is jó hatással volt rám.
Szerintem sikerült a saját képére formálni a figurát, nagyon Petrik Andreá-s lett. Voltak viták erről a rendezővel?
Amennyire tudom, én minden szerepembe belerakom magam, én így tudok dolgozni. Nem voltak Gáborral konfliktusaink. Előfordult, hogy egy-két dolog nekem nehezebben ment, de ezekben mindig segített.
Például az egyik jelenetben azt kellett mondanom, hogy „apa, apa”, és a világért nem tudtam kimondani ezt a két „apát” egymás után úgy, hogy neki tessen. Annyira ciki volt, egyre görcsösebb lettem. Utána mondta Gábor, hogy találjam ki, hogy melyik lett a jó. Na, melyik? Hát a legelső.
Hét évig volt a Radnóti Színház társulatának tagja, tavaly lett szabadúszó. Jól sült el a váltás?
Egyelőre nagyon jól, szuper évadom volt, elképesztő szerepeket játszottam el. Az idei évadban az első bemutatóm a Radnótiban az Iván, a rettenet volt. Majd dolgoztam Székesfehérváron a Három nővér-ben, utána a Carmen-ben Horváth Csaba társulatával és székesfehérvári színészekkel. Lesz egy bemutatóm a Jurányiban Pass Andreával, Bebújós a címe. Aztán pedig a Madách Színházban leszek a Szerelmes Shakespeare női főszereplője, Tompos Kátyával felváltva. Pont ezt akartam: különböző helyeken, különböző műfajokban, különböző emberekkel együtt dolgozni.
Vissza fog menni valaha egy társulathoz?
Nem akarom azt mondani, hogy igen, sem azt, hogy nem. Ahogy alakul. Szerintem igen egyébként, de nem a közeljövőben.
Hívták már valahova?
Igen, de nemet mondtam.
Most nyáron forgatni fog valamit?
Nem tudok róla. Megyek még egy-két castingra, meglátjuk.
Látott valami jó filmet mostanában?
Utoljára A szobalány tetszett nagyon. Rég láttam már ennyire szép szerelmes filmet, ami így megérintett mind vizuálisan, mind történet szempontjából. Hatott rám, és több szinten hatott.