Az Isteni műszak rendezője válaszolt az Országos Mentőszolgálat vádjaira

2011.04.01. 12:30

Csütörtök este adtuk hírül, hogy Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat kommunikációs igazgatója nyílt levelet írt Bodzsár Márk filmrendezőnek, kifogásolva Isteni műszak című, mentőkről készülő filmjét, amely a levél szerint "mélyen megbánt, kigúnyol és negatív színben tüntet fel minket, az életmentés hivatásának elkötelezett és sok szempontból kiszolgáltatott képviselőit". Bodzsár Márk nyílt válaszlevélben reagált a vádakra, amelyet az alábbiakban változtatás nélkül közlünk.

Pilotfilm az Isteni műszak-hoz

------------------------------

Nyílt válaszlevél Győrfi Pál Úr részére

Tisztelt Győrfi Pál Úr!

Mind magánemberként, mind filmalkotóként azt gondolom, hogy az Országos Mentőszolgálat - és az összes többi Magyarországon működő mentőszervezet - felbecsülhetetlen értékű társadalmi feladatot lát el, és bennem is a tisztelet és a megbecsülés érzését ébreszti fel, hogy Ön és kollégái nap mint nap a betegek segítésén munkálkodnak. Ha nem így gondolkodnék a mentők munkájáról és társadalmi szerepéről, valószínűleg fel se keltette volna az érdeklődésemet az újsághír, mely illegális eutanáziát folytató lengyel mentősökről szól. Alkotóként ugyanis a nehezen vagy egyáltalán nem feloldható konfliktusok és morális dilemmák foglalkoztatnak, és azt gondolom, ez a valós eset izgalmas kiindulási alapként szolgál egy teljes mértékben fikciós történet kidolgozáshoz, amiben kitalált karaktereket látunk, kitalált helyzetekben.

Filmtervemnek nem célja, hogy akár a mai, akár a közelmúltbeli magyar valóságra közvetlenül reflektáljon, és a valóságból merített tényeket mozgóképes állításokká formálja: ez a dokumentumfilm, és nem a fikciós játékfilm feladata. Azzal tisztában vagyok, hogy az összes művészeti ág közül talán a film érintkezik a legtöbb ponton a valósággal, és azt is tudom, hogy a fikció nem pusztán része a valóságnak, hanem formálója, alakítója is egyben. Mindazonáltal a kicsit is reflektált gondolkodás képes különbséget tenni képzelet és valóság között. Ha Ön egy nyílt levél helyett egy novellát küldött volna nekem, amiben egy fiktív filmrendezőről olyasmiket állít, hogy a munkája során nem járt el tisztességesen, és övön aluli ütést mért az Országos Mentőszolgálatra, akkor a szöveg esztétikai minőségét kezdem el vizsgálni, az állításait egyáltalán nem vonatkoztatom saját magamra, és csak akkor reagálok, ha esztétikai értelemben is érvényeset tudok mondani.

Az Ön és bizonyos kollégáinak a reakciója előtt azért állok kissé értetlenül, mert egy vállaltan fikciós filmtervet kezelnek dokumentumanyagként, és mintha pont Önök lennének azok, akik nem figyelnek eléggé a részletekre, amik a filmi realizmust megteremtik ugyan, ám egyúttal el is távolítják a filmet a közvetlen valóságtól. Egyáltalán nem áll szándékomban, hogy aláássam a mentők iránti közbizalmat, vagy hogy a mentőket kigúnyoljam, provokáljam. A filmterv mögött nem húzódik meg semmilyen destruktív szándék, és ezt rajtam kívül még sokan így gondolják: az interneten látható filmelőzetesre eddig szinte kizárólag a mentők részéről érkeztek negatív hozzászólások, ám a különböző fórumokon és videómegosztókon olvasható bejegyzésekből az is kiderül, hogy az Ön bajtársai között is vannak olyanok, akik kifejezetten pozitívan reagáltak az előzetesre.

Tanulva az előzetes keltette negatív reakciókból, a továbbiakban még körültekintőbben fogok eljárni a munkám során, és igyekszem filmi eszközökkel is még jobban kihangsúlyozni és alátámasztani a film fikciós jellegét. És ha a film egyszer valóban elkészül, ugyanezt a gyakorlatot fogom követni a sajtóbeli megnyilvánulásaimban is, mint ahogy azt tettem már most, az előzetes kapcsán is.

Szívesen meghallgatnám, és komolyan fontolóra venném, ha esetleg volna az Ön részéről konkrét ötlet arra nézve, hogy a filmbeli mentős karaktereket hogyan lehetne még pregnánsabban megkülönböztetni az Országos Mentőszolgálat dolgozóitól.

Üdvözlettel:
Bodzsár Márk