Tarr Béla pénz nélkül is csinál filmet

Tarr Béla, aki továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy "nem nyúl többet kamerához", összerántott kilenc rendezőt, hogy egy ötvenperces filmet csináljanak 2011 Magyarország munkacímmel. Az alkotókat Tarr választotta ki, azt viszont teljesen rájuk bízta, hogy ötperces filmjeik miről és hogyan szólnak. Azt mondja, a film állásfoglalás is: "azt gondoltam, most, hogy a magyar filmgyártás már egy éve tetszhalott állapotban van, bizonyítsuk be, hogy igenis létezünk és sokszínűek vagyunk. Azt akarjuk mondani, hogy még egy ilyen helyzetben is kötelességünk alkotni, és egy ilyen helyzetben is képesek vagyunk alkotni".

Hőrich Nóra Lili a 2011 Magyarország Szabó Simon rendezte epizódjában

Az epizódfilm abszolút no budget-alapon készül: mindenki ingyen dolgozik benne, minden szükséges felszerelést és egyebet barátoktól, ismerősöktől "kunyeráltak". A projektben Fliegauf Benedek, Jancsó Miklós, Jeles András, Kocsis Ágnes, Pálfi György, Salamon András, Siroki László, Szabó Simon és Török Ferenc vesz részt. Tarr azt kérte a filmesektől, hogy ne írják le, sőt, ne is mondják el neki, mit terveznek, amit persze a rendezők nem tartottak be. De nincsen semmilyen vezérfonal vagy irány, éppen azért, mert a változatos epizódok "együtt jelentik azt, hogy milyen színes a magyar film".

A rendezőket kérdezgetve kiderült, hogy tényleg nagyon sokfélék lesznek a kisfilmek. Szabó Simon játékfilmet csinál Hőrich Nóra Lili és Bánfalvi András főszereplésével kallódó fiatalokról, akik el akarják hagyni az országot a külföldi könnyebb boldogulás reményében, de már itthon akadályokba ütköznek. Török Ferenc annyit árult el, hogy dokumentumfilmet készít Budapesten. Jeles András különböző helyszíneken, többek közt a Balaton Soundon szólított meg embereket, akiktől azt kérte, hogy mondják el ugyanazt a (még titkos) mondatot. Fliegauf Benedek pedig egy olyan, saját zenéjével kísért, szöveg nélküli etűdöt alkot, ami "az agy arcfelismerésért felelős területét ingerli nagyon sok arc bemutatásával".

Szabó Simon (sárga baseball sapkában) és csapata

Az első kisfilmek júliusban készültek, mostanáig a felük forgott le. Pénz nélkül egy olyan változatot tudnak létrehozni az ötvenperces filmből, ami televíziós bemutatásra alkalmas, és Tarr reméli, hogy lesz olyan magyar csatorna, amelyik leadja majd. Emellett szeretné valamelyik filmfesztiválra is kiküldeni a filmet.

Állami támogatást ehhez a projekthez Tarr semmiképp sem akar kérni, egyrészt, mert továbbra sincs olyan nyilvánosan meghirdetett pályázat, ahonnan lehetne, másrészt, mert elkeseríti a jelenlegi helyzet: "húsz évig, jól vagy rosszul, de a szakma által választott kuratórium intézte a filmkultúra ügyeit. Ezt az elvet föladni a magyar filmkultúra rombolása". Még élesen emlékszik arra, hogy a rendszerváltás előtt milyen ügyeskedések révén tudtak pénzt szerezni filmkészítésre, de károsnak tartja a "küszöb alatt becsúsztatott forgatókönyvek" világát, amit visszatérni lát, és úgy véli, az a legnagyobb baj, hogy "egy film elkészülésének körülményei és az alkotók morális kondíciói mindig láthatók lesznek a vásznon".