Vágólapra másolva!
Almodóvar új filmjéből az derül ki, hogy a nők szeretetteljes és erős lények, ellenben a férfiak eltaposnivaló kis pondrók. A spanyol mester olyan életvidámsággal és finom humorral adja át az ellentmondásos üzenetet, hogy még a férfiak sem feszengtek a cannes-i vetítőteremben.
Vágólapra másolva!

A Volver már címével - mely azt jelenti: visszatér - és nyitó képsorával egyértelművé teszi a témáját; a film életről és halálról szól, ezen belül főleg arról, hogy a férfiak gyengék és elhullanak, a nők túlélnek. Temetőben szorgoskodó asszonyokat látunk, akik elhunyt férjeik sírjait takarítják fáradhatatlanul az erős szélben, amely mindig újra szemetet hord a sírkövekre. Semmi vicces nincs ebben, mégis nevetésre ingerel, ahogy a kamera végigpásztázza a dolgukat magától értetődő profanitással végző nőket. Egy olyan kultúrában vagyunk, ahol természetes, hogy az életet szeretik, a halálnak pedig nem kell különösebb tisztelettel adózni, hiszen az is csak az élet része. Hamar kiderül az is, hogy ezeknek a nőknek a felfogása szerint az élők és a holtak világát nem választja el éles határvonal, ahogy egyikük megjegyzi: halott húga maga is letakarítaná a sírját, ha tudná.

Egy család nőtagjai állnak a film középpontjában, Raimunda (Penélope Cruz) és Sole (Lola Duenas) kis falujukból Madridba felköltözött nővérek, akiknek az anyja - Carmen Maura - pár éve meghalt. Sole elvált és egyedül él, Raimundának egy semmirekellő férje van, és egy tizennégy éves lánya, Paula (Yohana Cobo). Két generáción keresztül követjük az anya-lánya viszonyokat, amelyek a cím másik jelentését rejtik magukban: Raimundának és az anyjának a viszonya egy ponton tragikusan kisiklott, ezért amikor Raimunda és az ő lánya érkezik ugyanahhoz a ponthoz, Raimunda már tudja, mit tegyen (a probléma megoldása ebben az esetben egy férfi nyomtalan eltüntetését követeli meg, de minden valamirevaló anya megbirkózik az ilyesmivel, mondtam, hogy a halál nem nagy ügy). Almodóvar viszont nem éri be egy olyan közhelyes tanulsággal, hogy megmutatja, a fiatalabb generáció kiköszörülheti az idősebb hibáit, és az igazi mesélő világában nincs olyan, hogy "tragikus", így hát Maura figurája is kap egy második esélyt, hogy rendbe hozza, amit lányával elrontott.

Forrás: [origo]
Penélope Cruz és Yohana Cobo a Volver-ben

Cruz kiváló a szerepében (el kéne tiltani Hollywoodtól, hazai pályán sokkal jobb), tökéletesen hiteles temperamentumos tigrisanya, akinek semmi sem lehetetlen, amikor a családja túléléséről van szó, seperc alatt harminc főre rittyent ebédet, ha kell, vagy két méter mély gödröt ás éjszaka az erdőben, ha épp azt követeli meg a szükség. Sole mindenben ellentéte Raimundának, a testvérénél sokkal rendszerezettebb, kevésbé problémás nő szerepe a családban az, ami általában a valós életben is a "normális"-nak jut, ő a család támasza, akire emiatt nagy teher hárul, de bírja. Saját gyereke nincs, mégis ő is afféle anyafigura: otthonról üzemeltetett, engedély nélküli fodrászatával gondoskodik a környékbeli asszonyokról, Raimunda bármikor nála hagyhatja Paulát, és természetesen, amikor anyjuk visszatér a halálból, hozzá megy haza.

Ennek a női közösségnek úgy kell helytállnia, hogy a férfiakra egyáltalán nem számíthatnak, mégis fenntartják magukat, és köszönik, jól vannak. Emblematikus jelenet, amelyben az anya szelleme először jelenik meg Solénak, aki persze megretten, és rohanva menekül, amíg álldogáló férfiak egy csoportjába nem boltik. Vet rájuk egy pillantást, amely mindent elmond, és inkább visszafordul, hogy szembenézzen a szellemmel. Ez egyike a kevés olyan szituációnak, amelyben egyáltalán szerepelnek férfiak, legtöbbször csak azon keresztül vannak jelen, hogy a nők emlegetik gaztetteiket. Almodóvar ábrázolásában a férfiak legjobb esetben is csak ösztöneik parancsának ellentmondani nem képes primitív lények, akik tönkretennék a nőket, ha azok hagynák magukat. De nem hagyják, úgyhogy éljenek sokáig!

Bujdosó Bori
Cannes, Franciaország