Szerelem utolsó látásra

2007.01.25. 12:45

A Lora című új magyar film tele van érdekes jelenettel és nagyszerű mellékszereplőkkel. Ügyesen ötvözi a hollywoodi giccs hagyományát a magyar filmekre jellemző szocio-vonallal. A történet fő szála hiába sántít, a vak lányról szóló alkotás épp elég örömöt okozhat két óra sötétben nézéshez.

A vak lány ostromlása közben jóravalóvá váló hanyag fiú története ideálisan blőd alapanyag volna Hollywood egyik átlagos, szívmelengető családi mozijához. A filmben feltűnő figurák némelyike viszont olyan remek utalásokkal nyújt sokáig emlékezetes alakítást, amilyeneket ritkán látni bugyuta lávsztorikban. A giccses szívszorongatás és a hiteles karakterek között ügyesen egyensúlyoztak az alkotók, és ettől a Lora egyszerre vált érdekes és könnyeden szórakoztató filmmé. Különleges erénye az egésznek a visszafogottsága: hiába megy el sokszor a gagyi határáig, a végig pengeélen táncoló produkciót mindig megmenti egy-egy jó színészi gesztus vagy találó mondat. A jó ízlés és a hatásvadász közszórakoztatás ezúttal egymásra találtak.

A film alaptörténete kifejezetten egyszerű, még akkor is, ha sok dilemmát és konfliktust rejt magában. A tékozló öcsi beleszeret halott bátyja megvakult csajába. Sikerül a múlttal és fehér bottal terhelt csábítás? A film készítői ügyesen használták az időrend megkeverését, a múltbéli és jelenben játszódó jelenetek sokszor remekül eltalált párhuzamossággal következnek egymás után. Ettől a trükktől végig titokzatos és izgalmas marad az egyébként nem túl kacifántos történet. Épp csak annyira kavarja meg a nézőt ez a játék az idősíkokkal, hogy a kíváncsisága végig ébren maradjon. Mint egy jól sikerült szappanoperában, amikor már pont kezd igazán izgalmassá válni, akkor elvágják a történet fonalát. Beizzítanak a jelen jeleneteire és akkor kapjuk a múltat, majd ott ugyanígy.

Ezzel együtt a fősodor jóval gyengébb mint a mellékszálak. Hiába a komoly lélekboncolás lehetősége, ez itt elmarad. Bár a leegyszerűsítés ízlésesen és kedvesen történik, azért a Lora mégiscsak elsősorban a szórakoztatás és nem a katartikus önvizsgálat mozija. A Csak szex és más semmi című romantikus sikerfilmnél azonban - már csak témája miatt is - kevésbé sodró lendületű, kevésbé harsány, de ha korábbi magyar párhuzamot keresünk, mégis ez juthat a moziba járó eszébe leghamarabb. Nagyobb bátorság kellett ehhez a filmhez, mert itt a halál és a vakság kísért, és nem könnyű ilyenekkel játszani. Azt viszont túlzás volna állítani, hogy ez egy sokkal mélyebb darab, bár kétségkívül van néhány kifejezetten kedves jelenet benne, amelyekből - bármilyen nyálasan hangozzék is - a humanizmus sugárzik. Aki vakokat akar boldogabbá tenni egy kicsit, még tanulhat is belőle.

A film legjobban eltalált részei a mellékszereplők. Szinte mindegyik karakter nagyon erős a filmben, pedig a legtöbben csak típusokat jelenítenek meg, ezeket viszont egészen kiválóan. Az ember azonnal felismeri, hogy kicsodák ők és szinte minden mondatuk, minden megnyilvánulásuk nagyon találó. Közülük is kiemelkedik Miklós (Gazsó György), aki a csúnya és idegesítően túlbuzgó pasit alakítja. Az ilyen tolakodóan kedves szeretet-vámpírok összes tulajdonságát nagy erővel sugározza, egy vállra helyezett kézmozdulata után a néző már húzódna hátrébb, csak nehogy felé is kinyúljon a vászonról. Az apa (Lukáts Andor) szintén remekül hozza a hipochonder, paranoid, mindig bűntudatot keltő öreg zsidót. Edit (Bartsch Kata) a vak barátnő pedig tökéletesen jeleníti meg az örök áldozat szerepére kárhoztatott nőt, akinek minden panasza együttérzést és viszolygást kelt egyszerre. Az a szép, hogy mindannyian szeretetreméltók és idegesítők egyszerre. A zenekar tagjai, Margit néni vagy a halott báty, Dávid is hitelesnek tűnő, érdekes figurák, de a három kiemelt, magasan a legjobban kidolgozott szerep az egész filmben.

Forrás: Skyfilm
Nagy Péter és Lukács Andor a filmben


Sajnos a legkevésbé izgalmas épp a hősnő, Lora (Lucia Brawley) lett. Hiába tudunk róla többet, mégis a legkevésbé átélhető figura, a problémáit inkább csak megismerjük, mintsem átéljük. Párja, Geri (Nagy Péter) is sokkal erősebb, pedig nála törekedtek a legkevésbé kitalálói a realizmusra. Furcsa, hogy a film középpontjában álló szereplők a történet kedvéért léteznek csupán, míg a többiek alanyi jogon is izgalmasak. Ez összefügg azzal is, hogy míg az ő kettősük története alig tűnik reálisnak, addig körülöttük mindenki elhelyezhető a hétköznapi világban.

Alapos és kedves film a Lora. A lenyűgöző katarzison innen, de a gagyin jóval túl. Néha kicsit fölöslegesen belassul, máshol viszont bőven kárpótol a döccenőkért. Tökéletes mozi romantikus kamaszlányoknak, akik hisznek az ideális pasi feltűnésében, de a cinikusabbak se ijedjenek meg, hiszen a kedvesség nem feltétlenül csöpög a nyáltól.

dr. Igó

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK