Távol a briliánstól

Kislány, ne akarj gyémántgyűrűt, vér tapad hozzá. Nézd, ez itt Afrika, a titokzatos, a megfejthetetlen, a kókuszdió. A Véres gyémánt zavaros, skizoid film, magát is kiröhögi. De legalább DiCaprio jó.

Leonardo DiCaprio és Djimon Hounsou a filmben

Afrika. Időről-időre odarepül valaki és leszúrja a kameraállványt a vörös homokba. Aztán üzen valamit haza, mi pedig megnézzük a sok színes ruhába öltözött embert, a szafari-oroszlánokat, a szeméthegyeket vagy éppen valami felfoghatatlan öldöklést. Szavannák, fekete nők. Kókuszdió. Odapillantunk, aztán megyünk tovább, le a metróba.

A Véres gyémánt is ezen az egzotikus, meleg helyen készült, ráadásul komolyan összeráncolt homlokkal mondani is akarnak vele valamit a filmkészítők: a sztori olyan gyémántok körül forog, amiket azért bányásznak, hogy véres polgárháborúkat pénzeljenek velük. Üzenet: ez nagyon rossz így és a fiatal - főleg amerikai - leányoknak jobban meg kéne gondolniuk, milyen gyűrűt húznak az ujjukra az esküvő napján. Mert véres a gyémánt.

Edward Zwick rendezőnek igazából fogalma sincs, mit akar. Charles Leavitt skizoid forgatókönyve sem segít neki; filmje zavarbaejtő következetlenséggel hol isteníti, hol kiröhögi az idealista, világmentő ambíciókkal sóhajtozó nyugatot. Egyszerre bohóc és prédikátor. A film legkínosabb karaktere egy amerikai újságírónő (Jennifer Connelly), aki könnyes szemmel kattingatja gépét a menekült táborok drótkerítésénél és magánéleti problémáit aknamezőkbe temeti. (Connelly egyébként is rettenetes színész, most perverz örömmel lehet megfigyelni, ahogy esetlen mozdulatokkal kapirgálja azt a nyomorult fényképezőgépet.) Mit kezdjünk ezzel a nővel? Együtt kéne vele éreznünk? Vagy röhögjük ki? Fejeljük le?

Leonardo DiCaprio és Jennifer Connelly a filmben

Mert Connelly karakterében ott van minden, ami rossz és nevetséges Zwick filmjében: a hiteltelenség, a felszínesség, az álérzékenység, az érzelgősség, a bizonytalanság, az olcsó látványosság, és főleg, a butaság. Ettől meg se rebben a sok gonosz gyémántkereskedő szeme, nyugalom. Lehet, hogy Zwicket a jószándék vezeti, de ez túl sok a kevésből. Leonardo DiCaprio különleges, istenadta tehetség, aki meggyőzőnek tűnő dél-afrikai fehér akcentussal játssza a Véres gyémánt kiégett csempészét, de hiába, még ő se tud mit kezdeni a zavaros, iránytévesztő alapanyaggal. Árnyalni próbálja a szerepét és többnyire sikerül neki - látszik, ahogy a többiek helyett inkább magába figyel, onnan építkezik és így vészeli át különösebb égési sérülések nélkül ezt a kínos két és fél órát. Djimon Hounsou, mint pályája során annyiszor, most is szentet játszik, így aztán rosszabbul jár, mint DiCaprio - ő a büszke, nemes fekete, a noble savage, ennyi, viszlát.

A Véres gyémánt legjobb pillanataiban DiCaprio okos visszafogottsága vagy a precízen komolyan vett akciójelenetek uralkodnak, mert Zwick tényleg ért az akcióhoz. De a filmje ritkán érint meg. Elharsogja, amit akar, aztán kibérel egy puputevét és csendben elporoszkál a többi nyugati szemmel leforgatott, patetikus Afrika-film közé.

Mesterházy Lili