A bádogeunuch balladája

Az emberi tulajdonságokkal felruházott, eunuchszerű alakváltók sztorija nem igényel gondolkodást, és nem is mutat semmi újat. A futurisztikus technolények csatái viszont annyira elbűvölőek, hogy valósággal kiszakítják a nézőt a hús fogságából.

A Transformers kapcsán akaratlanul is felmerül az emberben, mi szükség van rá, hogy böszme nagy robotok CD-lejátszóvá, fémskorpióvá, vagy bármi mássá is átalakuljanak. Ha az alapkérdésre nem akarunk időt fecsérelni, és elfogadjuk, hogy a lélekkel megáldott gigantikus matchboxok ötlete nem több a tömegek összeröffenéseit segítő szórakoztatásnál, akkor minden további nélkül élvezhető az alakváltók Földön vívott polgárháborúja.

A Hasbro 1984-ben megalkotott játékfiguráit életre keltő mozi hűen követi a Marvel gondozásában korábban kiadott első 8-10 Transformers-képregényben felvázolt sztorit. Az életet adó bűvös programért folyatott vetélkedés során az Álcák ki akarják irtani az emberiséget, miközben az Autóbotok hősiesen védelmezni próbálják a szerencsétlen sorsú fajt. Mivel a gyerekek számára készített játékokból építkező mese híján van az amerikai képregényeket legitimáló mitikus vonásoknak, a Transformers egyedüli esélye, hogy a nézőt a szüntelenül idétlenkedő főhős személyén keresztül rángassa végig a történeten.

Elhitetve azt, hogy ha a cingár lúzer fel tudja szedni az igéző barnahajú lányt, akkor valószínűleg még a világot is meg tudja menteni. Ehhez asszisztálnak a világ védelmére felesküdő, emberi tulajdonságokkal felruházott, de nemiségüktől megfosztott eunuchszerű robotok, akiknek minden vágya, hogy megvédjék a főhőst. Aki ezzel jól is jár, hiszen a nehezen megszerzett csajt soha nem fogják lenyúlni, ráadásul még a tornác alá is bebújnak, hogy az átlagsrác apja ne lássa meg őket.

Ez azonban annak ellenére sem kínos, hogy Michael Bay (Bad Boys, Szikla, Armageddon) az unalomig ismételt naplementés képekkel, és a szerepelők feje felett forgó beállításokkal meséli el a történetet. A kötelező románc, az örökké zabáló hacker és az idióta rendőr toposza sem zavaró, arra viszont kitűnőek, hogy továbbgörgessék a sztorit a fémes összecsapásokat hozó mechanikus mennyországba. A futurisztikus technolények tökéletesen koreografált torzsalkodásai annyira elbűvölőek, hogy valósággal kiszakítják a nézőt a hús fogságából.

Fém a fém ellen

A jóízű giccs mégsem a csatában éri el a tetőpontját, hanem az Autóbotok első bemutatásában, a gigászi méretek visszafogott ábrázolása utoljára a Spielberg Jurassic Park-jában volt ennyire hátborzongató. Ráadásul a film a rajongók kedvében járva a legjobb karaktereket vonultatja fel: az alakváltókat vezető Optimus Prime szerepeltetése hiába kötelező, mégis az ő felbukkanását kíséri a legnagyobb várakozás, a szertelen Jazz, a szerény Űrdongó személyiségének megcsillantása pedig a képregényt ismerők számára jelent élményt.

Amíg a legtöbb képregényből készült mozi esetében káros, hogy a megfilmesítés során kitöltik a képkockák közötti űrt, a Transformers-nek pont az válik előnyévé, hogy végre megszakítások nélkül láthatók az egymásnak törleszkedő csillogó fémtestek.

Szabó András