Titanic: Menthetetlenek

Vágólapra másolva!
Unatkozó és unalmas emberekről sajnos nem lehet érdekfeszítő filmet készíteni - ez a legnagyobb tanulsága a Neveletlenek című német filmnek. Minden fesztiválon kötelezően akad egy tucat kamaszkori fejlődéstörténet és az sem meglepő, hogy a nagy részük elsőfilm. Remélhetőleg Pia Maraisnak is segített ez az önterápia, a nézők viszont az imént említett tanulságon kívül nem sok mindennel gazdagodnak. A tizenéves pulykatojásképű bakfis szülei ordas lúzerek, akik Budapesten esetleg a Nyugati-aluljáró dzsungeljében tudnának létezni, Németországban viszont hangulatos hippikommunában élik céltalan mindennapjaikat. A gyermekneveléshez nem éppen ideális környezet arra sarkallja a kiscsajt, hogy fiktív családi háttérbe meneküljön, de ettől még nem illannak el a beilleszkedési gondjai.A karakterek kidolgozatlanok, ezért felbukkanásuk vagy éppen eltűnésük nem sok vizet zavar. A Fallal szemben-ben és a Transylvaniá-ban is remeklő Birol Ünelt sajnálatosan elvesztegették a karikatúrának megmaradó apaszerepben, a főszereplő tinilány, Ceci Schmitz-Chuh alakítása viszont gyenge ahhoz, hogy elvigye a hátán a filmet. Több jelenet is mintha a felénél indokolatlanul abbamaradna és a történet fonala lassan, de biztosan esik szanaszét. A Neveletlenekben a legjobb a vége, egyrészt mert végre vége, másrészt viszont egészen bátor és provokatív megoldást kínál az áldatlan állapotra.
Vágólapra másolva!