Aki hülye, haljon meg

Jó ideje tudjuk, hogy a Coen testvéreknek a címben szereplő mondás az egyik alaptézise, de most egy éven belül másodjára is az arcunkba dörgölik. Pár hónappal az Oscar-díjas Nem vénnek való vidék bemutatása után teljesen más hangulatú, de hasonlóan lehangoló végkicsengésű filmet forgattak. Az Égető bizonyíték egy sztárokkal telepakolt gonosz kis komédia, ami könnyedén értelmezhető nyolc évnyi Bush-kormányzás utáni amerikai hangulatjelentésként is. Kritika.

George Clooney a filmben

Ethan és Joel Coen a kortárs amerikai filmművészet legmegbízhatóbb alkotói, akik 25 év alatt óriási utat tettek meg. Gúnyos, sötét kis filmjeik fokozatosan vívtak ki maguknak kultstátuszt; a filmfesztiválok kitüntetéseit lassan követték az Oscarok és a kasszasikerek, mostanra pedig eljutottak arra a pontra, hogy bárkivel dolgozhatnak, bármely forgatókönyvük zöld utat kap, társrendezőként tüntethetik fel a nevüket a stáblistákon (a 2004-es Betörő az albérlőm óta) és sikerrel egyesítik a művészmozik és multiplexek közönségét. Mindezt úgy, hogy alkotói függetlenségük fikarcnyit sem csorbult, sőt.

Az év eleji Oscarok (a Nem vénnek való vidék a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb forgatókönyv és a legjobb mellékszereplő díját nyerte el) után nem csoda, hogy az Égető bizonyíték az első Coen-film, ami azonnal kasszasikerként nyitott az Egyesült Államokban. Nem ártott persze az sem, hogy Hollywood két legnagyobb sztárja, George Clooney és Brad Pitt, valamint további elismert, A-listás sztárok láthatóak a főszerepekben. Persze aki Ocean's 14-re számít, óriásit fog csalódni - szerencsére.

Nem ez az első alkalom, hogy Coenék sztárokkal dolgoznak. Clooney-val például ez a harmadik együttműködésük az Ó testvér, merre visz az utad? és a Kegyetlen bánásmód után, leggyengébb vígjátékukhoz, a Betörő az albérlőm-höz pedig Tom Hanks asszisztált. Az Égető bizonyíték-ot vették már egy sorba az utóbbi kettővel, mint Coenék "sztár-trilógiája", Clooney pedig saját "idióta-trilógiaként" szereti emlegetni a fivérekkel forgatott munkáit. Az összehasonlítások azonban feleslegesek, az Égető bizonyíték lazán a legjobb sztárszereplőkkel készített Coen-film, amelyben kifejezett jelentősége van annak, hogy ismert arcokból csinál hülyét a forgatókönyv: az ő személyiségükhöz kapcsolódó sztárkultusz lerombolása csak egyike a film társadalomkritikai fricskáinak. Brad Pitt még sosem volt ilyen vicces, Clooney élvezettel parodizálja ki és teszi szánalmassá a neki tulajdonított szívtipró-imázst, John Malkovich minél jobban felemeli a hangját (és sokszor teszi), annál zseniálisabb, Tilda Swinton egy apró szerepben is tud arcrezdülésnyi diadalokat aratni, Frances McDormand (Joel Coen felesége)  pedig pontosan a Fargo óta nem kapott ilyen jó főszerepet.

Égető bizonyíték | Richard Jenkins és Frances McDormand

Mégis, irtó kellemetlen nézni ezeket az embereket. Az elveszett CIA-lemez körüli zsarolások és cselszövések története ugyanis rémesebbnél rémesebb karaktereket kívánt. Mindenki kapzsi, önző, buta, individualista, felszínes, arrogáns és szánalmas. Nincsenek se barátok, se szerelmesek, mindenki csak addig foglalkozik a másikkal, amíg érdekei úgy kívánják. Vígjáték létére borzasztó lehangoló az egész. Az egyetlen karakter, akiből morális mentsvár válhatna, egyrészt csúfos véget ér, másrészt egy béna lúzer. Az előszeretettel üvöltöző Malkovich elbocsátott CIA-ügynöke pedig ezekkel a kedves szavakkal zárja a film egyik kulcsjelenetét: "Nagyon jól tudom mit képviselsz. Napjaink idiotizmusát képviseled... A hülyék ligájába tartozol. Egész életemben az olyan hülyék ellen küzdöttem, mint te, az egész kibaszott életemben!".

Égető bizonyíték | Brad Pitt és John Malkovich

Kérdés persze, hogy kinek szól mindez, noha Coenéket szerencsére sosem lehetett azzal vádolni, hogy megmondóember-babérokra törnének. Mégis, bizonyos szempontból az Égető bizonyíték a legpolitikusabb filmjük. Jelentőségteljes, hogy a film Washingtonban játszódik és rengeteg kockán belógnak az amerikai főváros jellegzetes látnivalói. Korábbi kortalan munkáikkal ellentétben most hangsúlyozottan jelen vannak a huszonegyedik század vívmányai (internet, plasztikai sebészet, iPod, stb.), McDormand karaktere pedig hetykén kijelenti, hogy ha az oroszoknak nem kell a CIA-memoár, akkor majd eladja a kínaiaknak. A felesleges emberáldozatokkal teli idióta történetet szándékosan végiglengi a jellegzetesen amerikai paranoia, tudatlanság és arrogancia. Minden benne van ebben a gonosz, frappánsan rövid kis filmben, amit 8 éven át utált a világ az USA-ban, és amiért messiásvárássá fokozódott az őszi amerikai közhangulat. Lehet, hogy ez napjaink leglehangolóbb komédiája, de egyben a legaktuálisabb is. Ráadásul Clooney és Pitt egyetlen közös jelenete emlékezetesebb, mint az egész Ocean's-széria együttvéve.