Az angyalszárny visszanő

A gonosz embernek egy nap kinő a szárnya. Tévedés ne essék, nem madár lesz belőle - angyalszárnyat kap. Bill Plympton amerikai rendező legfrissebb animációs filmjében a már számtalan formában feldolgozott alaptémát látjuk: hogyan lesz egy kegyetlen, érzelmek nélküli figurából külső körülmény hatására jófiú. Metamorfózis a sötétből a fénybe. Az Idióták és angyalok című filmben ez történik, egy sötét világban, sekélyes, kapzsi, szerencsétlen emberek között, a rendező munkásságához méltó animációs csemegékkel, okos filmes megoldásokkal, ráadásul dialógok nélkül.

Az októberi premier óta már 18 fesztivált bejárt film megjött az Anilouge-ra is, ahol tavaly maga a kétszeres Oscar-jelölt rendező mutatott részleteket a készülő egészestés filmből. Korábbi munkáinál kicsit sötétebbet, kicsit misztikusabbat ígért. Misztikusságból nem is volt hiány - megvilágosodás egy fecske szavára, feltámadás egy kocsmáros gyomrából, meg persze az önműködő angyalszárny - és a sötétség is rendben jelen volt. Elborzasztó karakterek és olyan rettenetes miliő, ahol egy élő pillangó megjelenése is világszenzációt jelent.

Plympton készített egy jó 40-50 perces kisfilmet, aztán, hogy meglegyen az egész estés kategória, hozzátoldott egy befejezést is. Ez a második rész, bár sokkal dinamikusabb, és tele van rakva hihetetlen elemekkel, nem köt le úgy, mint előtte. Hősünk első 3 napja, majd a negyedik nap, mikor szárnya nő, az idegenkedés és a hitetlenkedés fázisai, a sikertelen megszabadulási kísérletek - igen, még körfűrésszel is - érdekesebbek, szebben kidolgozottak, és zeneileg is jobban eltaláltak (a sanzonoktól egészen Moby-ig), mint a főhős halála után következő nagyfeketeség, majd a fényes megváltás és a boldog napsütéses vég. Plymptonnak továbbra is jobban áll a fekete, groteszk humor.

Az Idióták és angyalok című filmet a hétvégi Anilogue filmfesztiválon vetítették.