Szobrok, ha ütköznek

2009.01.31. 23:59

Koccanások sorozata, anyázás, kiabálás, szédítő kavalkád, gesztusokba merevedett alakok, rádiójátékszerűen felmondott szellemes dialógusok Török Ferenc legújabb filmjében, a fekete-fehér Koccanásban. A már önmagában is bravúros keserű komédiának, Spiró színművének nem hétköznapi, forma-tudatos, tévéfilmes adaptációja izgalmasnak ígérkezik. Csakhogy az első tíz perc után az újdonság varázsával együtt eltűnik a lelkesedés is. Maga alá temet az ingerek sokasága és sűrűsége, és ez kisebb hullámzásokkal mit sem változik egészen a film végéig.

Mivel maga a film is egy kísérlet, formai játék, a hangulat felidézéshez játszunk mi is, és képzeljük el a film nyitóképeinek hangulatát. Az ütközés időben nem mérhető, ugyanakkor végtelenül kiterjesztett pillanatát. Bár halljuk az egymásnak koppanó fémdarabok jellegzetes zaját, de értelemmel nem fogjuk fel, honnan jön a hang, és még képtelenek vagyunk összekapcsolni a koccanás okozta lökéssel. Akkor, ott, abban a megfoghatatlan jelen időben megmerevedik a világ, semmi sem mozdul, és szoborrá dermedünk mi magunk is a jelenet többi szereplőjével együtt. 

Ennél már csak az érdekesebb, ami ezután következik: egy szempillantás alatt megszűnik a jelen idő, és ránk zúdul az összes gondolat és érzet, a múlt (mégis hogy történhetett?), és a jövő (mi a fenét kell ilyenkor csinálni, és egyáltalán).

Két, pillanatnyi, mégis elnyújtott, egymásnak tökéletesen ellentmondó érzet. Az ellentétekből a filmben még akad jó néhány, ezek közül a leglátványosabb a mozdulatlanságba fagyott szereplők stilizált képi világa, és a sebesen robogó, sziporkázó, könnyed, realista dialógusok kettőssége.

Valahol egy budapesti kereszteződésben egymásba szalad egy rakás autó, így órákra leáll a forgalom. A dugóban megjelenik a magyar élet színe-java, a társadalmat leképező különböző típusok. A harsány Vállalkozó szerepében Thúróczy Szabolcs újfent hatalmasat alakít. Ő azonnal feltalálja magát, rögtönzött büfét telepít a dugó közepébe, élvezi a forgatagot, és száll ajkáról a nyers és magvas igazság: "Akit lehet átbasznak, Angyalom, ez a darwin-i törvény." Itt van még az üresjárat alatt online milliárdokat kaszáló Bróker (Vajdai Vilmos), a helyi Hajléktalan (Derzsi János), a túlhajszolt HR Igazgató (Anger Zsolt), a gyermekét egyedül nevelő, túlképzett munkanélküli Nő (Ónodi Eszter), a már nem normális neurotikus Ápolónő (Tóth Anita), a korrupt, és gyáva Rendőrök (Elek Ferenc, Takátsy Péter), és a szabad szájú Kamionos (Gáspár Sándor).

Forrás: [origo]
Ónodi Eszter és Anger Zsolt


Ezzel még nincs vége, a helyzet tovább fokozódik rövid, beékelt történetekkel és mellékszereplők sokaságával: a mocskos szájú szappanopera nyelven affektáló kismamák (Pelsőczy Réka és Rezes Judit), tüntetők, focihuligánok, térítők. Ez a folytonos pörgés kellene, hogy fenntartsa a figyelmet, mivel a hagyományos drámai feszültég, a szituációs dráma műfajából adódóan hiányzik a Koccanás-ból. Az elbeszélés egy kényszerűen kialakult helyzetre, itt a dugóra épül, és a feszültségforrást az eltérő viselkedési formák ütköztetése, a különböző szituációkra adott ezerféle reakció teremti meg. Ez a fajta dráma a dialógusokban rejlik. Csakhogy az alkotók azzal, hogy a már önmagában is sűrített alapanyagot kicsit több mint egy órába zsúfolták épp az ellenkező hatást érték el.

A pergő dialógusok, és a hozzájuk kapcsolódó színész-szobrok két olyan összetett rétegét alkotják a filmnek, melyek már önmagukban is nagy figyelmet igényelnek a nézőtől. Ezekre még rárakódik a forma által megkövetelt szinte állandó kameramozgás, túlcsordulnak az ingerek, beindul a szédülés, és elfárad a figyelem. Ilyenkor két dolgot tehet a néző. Felhagy az erőlködéssel, és hagyja sodortatni magát a forgatagban, vagy ráhelyezi a figyelmét az egyik motívumra, és ideig-óráig ez bizony élvezetet is okozhat. Kicsit olyan ez, mint a "kismókusok kenyérre is kenhetik, nagymókusok süteménybe is tölthetik" szabad választás lehetősége.

Forrás: [origo]
Ónodi Eszter és Anger Zsolt


Tényleg érdekes megfigyelni egy-egy gesztust, és elgondolni, hogy épp milyen érzelmet fejez ki, csak közben könnyen lemaradunk a történésekről. Egyébként elképzelhető, hogy az alkotók a színészek élőképbe merevítésével épp a forgatagot akarták ellensúlyozni, de ez a formai megoldás nem egyszerűsít, egyáltalán nem minimalista, inkább nagyon is expresszív és stilizált, azaz még egy bombát dob az érzékeinkre. Az a furfangos és sajnálatos mindebben, hogy külön-külön az újító formai ötlet, a remek irodalmi alap, és a nagyszerű színészek mind a film erényei közé tartoznak, és akár működhetnének együtt is, a gyakorlatban mégis csődöt mondanak. Nem segíti a film élvezetét az aláfestő zene, ami nagyon tolakodó és fülsértő, ugyanakkor a zajok- zörejek asszociatív játéka nagyon izgalmas. Kedvencem, mikor a várható szívinfarktusról, mint a legjellemzőbb menedzser halálnemről esik szó, és közben a monitor halált jelző hosszú sípolását halljuk. A film legszebb része, mikor kigyúlnak a fények a focipályán, a hangszórókból Szepesi György közvetít, és a szereplők együtt bámulják az üres pályát. A foci összeköt, és főleg az egyetlen téma, ami nem szövegelést, hanem igazi párbeszédet indít be.

Végezetül ne felejtsük, hogy a kísérlet lényege éppen abban rejlik, hogy előttünk még senki sem próbálta, így nem lehet biztos tudásunk a terv kimenetelével kapcsolatban. Ezért aztán a kockázatvállaláshoz kell nagy adag kíváncsiság, bátorság, és hit, amit mindenképpen értékelnünk kell. Az pedig, hogy a Koccanás tévéfilm, elkezdheti visszaadni a hitet a műfajban-, ahogy már Török Ferenc ezt megelőző tévéjátéka, a Csodálatos vadállatok is ebbe a minőségi irányba mutatott. Magányos harcosként tartalmat adhat az üres szlogennek: "Értéket közvetít."

---------------

Koccanás
Rendező: Török Ferenc
Forgatókönyvíró: Spiró György
Operatőr: Garas Dániel
Szereplők: Ónodi Eszter, Anger Zsolt, Thuróczy Szabolcs, Derzsi János, Vajdai Vilmos, Keresztes Tamás, Gáspár Sándor, Elek Ferenc, Takátsy Péter, Tóth Anita, Bánsági Ildikó, Máthé Erzsi, Kun Vilmos, Pelsőczy Réka, Rezes Judit, Wéber Kata, Rajkai Zoltán, Dankó István, Mészáros Béla, Szarvas József, Keszég László, Tóth Zoltán, Viczei Zsolt
40. Magyar Filmszemle, versenyszekció - tévéfilm
fekete-fehér, 67 perc

Mikor és hol vetítik?
2009. február 2. 20.00 - Palace MOM Park, 1-es terem
2009. február 3. 13.00 - Palace MOM Park, 2-es terem

KAPCSOLÓDÓ CIKK