Üres monitorok, üres fejek

Mi történik, ha nincs adás? Vranik Roland Adás című filmjéből úgy tűnik, nem sok minden. Unatkozás, kínlódás, inszomnia és ivás. Kritika.

Egy képzeletbeli városban járunk, ahol jó ideje megváltozott minden. Elmentek a képek, az emberek megszokásból az üres képernyőt bámulják, nem nagyon működik semmi. Nincs nagy összeomlás vagy hatalmas katasztrófa: egy csendes, napos kisvárost, némi hétköznapi bűnözést, költöző idősotthont, egy megromlott házasságot, egy álmatlanságtól szenvedő férfit és egy kedélyesen közömbös fiút ismerünk meg.

Az nem nagy baj, hogy ez az adás nélküli világ nincs egészen megrajzolva, az sem, hogy az utópisztikus elképzelés nem következetes és nincs pontosan végiggondolva. (Nem tudjuk meg, korábban mennyire és miért voltak az emberek tévéfüggők. Nem világos, tévézés helyett most miért nem jut eszébe senkinek olvasni, rajzolni, énekelni, játszani, szexelni, zenélni. Nem látszik, miért nincsenek újságok, vagy bármilyen más tömegtájékoztatás, esetleg működnek-e az iskolák, vagy teljes az anarchia. Nem kidolgozottak a társadalmi erőviszonyok, és nem érthető, mi minden szűnt még meg a képekkel együtt. Gondolja végig a néző) Az igazi baj, hogy a film, mely három testvér (a férfi, a fiú és a házasember) történetére alapoz, a semmiben lebeg, és minden drámaiságot nélkülöz. Nem legyint meg a "mi lenne, ha" szele, mert nem nyomaszt ez az adás nélküli világ. Pedig jaj itt annak, aki szeretett tévére enni, vagy elaludni. Az most építsen betonfalat, vágjon bele lyukat, nézze azon át a tengert, keretesen. A szereplők belassult emberek, erre-arra tekerednek, ahogy egyre inkább a néző is a moziszékben. Nincsenek hangsúlyok, nincsenek kontrasztok, nincs súlya a jeleneteknek, nincs igazi feszültség.

Van ugyan megfelelően időtlen helyszín, van néhány szép kép, a színészek ügyesek, de ez nem elég, hogy pótolja a hiányos dramaturgiát, a felületes és végiggondolatlan koncepciót, de leginkább a közvetlenséget és elevenséget. Egyedül a zene olyan, amilyennek a magának a filmnek kéne lenni ritmusban, hangulatban, dinamikában is. A tévé és a média hatalmát, az annak való kiszolgáltatottságot sikerült már hatásosabban, a testvéri összekapaszkodást érzékenyebben filmre vinni. Ezúttal maradnánk inkább az üres képernyőnél.

---------------

Adás
Rendező: Vranik Roland
Forgatókönyv: Vranik Roland, Barta András
Operatőr: Pohárnok Gergely
Szereplők: Hajduk Károly, Rátóti Zoltán, Terhes Sándor, Wéber Kata, Kerekes Éva, Becker Hanna, Kóródi Boróka, Thuróczy Szabolcs, Lengyel Ferenc
40. Magyar Filmszemle, versenyszekció - nagyjátékfilm
színes, 90 perc

Mikor és hol vetítik?
2009. február 1. 21.30 - Budapesti Kongresszusi Központ, Pátria Terem
2009. február 2. 14.00 - Palace MOM Park, 1-es terem
2009. február 2. 18.00 - Palace MOM Park, 1-es terem