Fájdalmasan nő

A Színésznők bálja szinte zavarba ejtően személyes vallomás egy színész-rendezőnőtől arról, hogy milyen színésznek, rendezőnek és főleg nőnek lenni abban a közegben, amiben ő él és alkot. Maiwenn (vezetékneve Le Besco, de ezt nem használja) az áldokumentumfilm műfaját találta megfelelőnek ehhez a vallomáshoz, és hogy a projekt a néző számára is élvezhető legyen, összecsődített egy halom híres és kevésbé híres francia színésznőt, akik helyette tesznek önvallomásokat. Charlotte Ramplingtől és Jeanne Balibartól kezdve Julie Depardieu-ig és Karin Viard-ig vagy egy tucatnyi variációban vonulnak fel a nem túlzottan egyedi, de a személyes tálalás miatt mégis nagyon szívenütő problémák: karrier kontra család, öregedés, szakmai féltékenység, gyerekvállalás, művészet kontra elkurvulás, hiúság, magány stb. Maiwenn kis videokamerájával óvatosan mászik bele ezekbe a sérülékeny női lelkekbe, és finoman felszínre piszkálja azt, ami a legjobban fáj.

Maiwenn, Jeanne Balibar, Julie Depardieu és Karole Rocher a filmben

Az "interjúalanyok" színésznői allűrjeiket ledobva sírnak és nevetnek, cigiznek és ráncosodnak előttünk. Fikciót látunk, de érezzük, hogy annyira közel vagyunk az igazihoz, hogy majdnem átszakítjuk a valóságtól elválasztó vékonyka falat. Nehéz, kínos volna nézni ezt a filmet, ha Maiwennben kevesebb önirónia lenne, de a rendezőnő egy remek húzással kiemel bennünket a vojőr-pozícióból: vicces-giccses dalbetéteket tűzdel az intim felvételek közé, amelyekben a színésznők szakmájukhoz fűződő attitűdjükről énekelnek. Ezeken szívből lehet nevetni, mielőtt jönne a következő alámerülés. Egy ilyen epizodikus filmet akár úgy is be lehetett volna fejezni, hogy hirtelen elsötétül a kép az egyik interjú végén, de a rendezőnő ennél sokkal fifikásabb. Három különböző finálét is odatűzött a végére, együtt igazán zseniálisak.

A Színésznők bálja megtekinthető a Titanic filmfesztivál keretében április 5-én, vasárnap 18.45-kor a Kinóban.