Magyar vagyok, amerikás

A Hunky Blues - Az amerikai álom olyan, mint egy folyton megelevenedő, ódon, gyűrött fényképekkel teli, zenélő-mesélő, padláson porosodó varázsdobozka, amit ha kinyitunk, csupa-csupa csoda tárul elénk. A mozgolódó, megtorpanó, lelassuló, néha néma, néha éneklő, szemcsés, karcos képek azért kergetőznek a vásznon, hogy meséket mondjanak azokról az Amerikába kivándorló magyarokról, akik az ezerkilencszázas évek elején tömegesen hagyták el szülőföldjüket, mert a magyarországi bajoktól már nem volt tovább maradásuk.

Forgács Péter a korabeli fényképekkel, ős-mozgóképekkel, interjúkkal és beszámolókkal játszik látszólag szabadon, rakosgatja időnként osztott képmezőbe, és árasztja el őket delejes-dalos zenékkel, zörejekkel. Csakhogy ez a játék cseppet sem öncélú, mert a kimerevített mozgóképekről a kamerába (ránk) meredő tekintetek ugyanúgy sorsokat rejtenek, mint a magnóra felvett, személyesen felmondott kivándorló-balladák. Így aztán az egyedülálló és izgalmas forma nem kerekedik a téma (ami egyébként szomorúan aktualizálható) és a történetek fölé, hanem épp ellenkezőleg, minden mozzanatában átélhetővé és tapinthatóvá teszi azokat.

Az érzékeket beborító atmoszféra és a mesék együttes hullámzása mellett olyan érdekes részletek szórakoztatnak, mint az angolul nem beszélő magyarok sajátos nyelvi megnyilvánulása, a hunglish (kifikszolni=kicsinálni, majner=bányász), vagy a mozgókép feltalálásának korszakából származó filmrészletek, Porter, 1903-as A nagy vonatrablás-ának nézők felé lődöző banditájával a főszerepben.

A Hunky Blues nagyszerű élmény, talán ha sikerül ügyesen titokban tartani, hogy nem a játék-, hanem a dokumentumfilmek között versenyez, még a végén egészen nagy nézőközönséghez is eljuthat.

----------

Hunky Blues - Az amerikai álom
Rendező: Forgács Péter
Narrátor: Szász Eszter, Bodorky Miklós
Zene: Másik János, Cserepes Károly
41. Magyar Filmszemle, versenyfilm - dokumentumfilm szekció
fekete-fehér, 100 perc