Sakk három bábuval

A Köntörfalakban nem is annyira a csavaros sztori közepén trónoló titok az érdekes, hanem azok az apró finomságok, amiktől összetéveszthetetlen, varázslatos hangulatot kapott az egész film.

Rába Roland a Köntörfalakban

Egy helyszín, három szereplő és egy titok. Ezt a felállást láttuk már párszor - elsőként Richard Linklater Visszajátszás-a ugrik be -, de nem magyar filmben. Dyga Zsombort (Tesó, Kész cirkusz) újabban olyan filmes műfajok izgatják, amikkel eddig szinte senki sem próbálkozott Magyarországon, és ez már önmagában üdítő.

Az ilyen kamaradráma nagyon is való a mi filmiparunknak: nem kerül sokba és gyorsan le lehet forgatni, viszont halálosan precíz forgatókönyv és tökéletes színészek nélkül megette a fene az egészet. Ilyenkor annyira közel vagyunk a színészekhez, mindent annyira felnagyítva látunk-érzünk belőlük, hogy egy egészen kis fals hang is fülsértő.

Szerencsére a Köntörfalak-hoz nem csak az önbizalom volt meg. Dyga forgatókönyve nagyon erős annak ellenére, hogy a sztoriban nincs semmi truváj, sőt, igazság szerint eléggé elhasznált elemekre épül, olyan hollywoodi klisékre és csavarokra, amiket mifelénk nem is nagyon szokás bevetni. De ezt simán el lehet nézni neki, mert jó a tempó és szuperek a dialógusok.

Nem rohanunk sehova, majdnem valós időben haladunk előre egy estében, amit kellemesen, belefeledkezősen komótosnak érzünk. Eszti (Tompos Kátya) és Zoli (Elek Ferenc) randizik egy étteremben, Esztinek nem jön be Zoli, de a fiú olyan meghatóan esetlen, hogy Eszti mégis felhívja magához egy kicsit dumálni. A lakás valójában nem is Esztié, hanem a bátyjáé, Gáboré (Rába Roland), aki hamarosan betoppan, csinál egy undorító turmixot, és elkezdődik a titok kibontása.

Nagyon lehet szeretni ezt az éjszakát, mert hangulata van. A The Uptown Felaz kísérőzenéi alapoznak, aztán jön az operatőr, Marosi Gábor, aki selymes fényekkel tölti meg a Hujber Balázs díszlettervező munkáját dicsérő loft-lakást. Az alkotók mindent kihoznak ebből a térből, amit lehet, és látszik, hogy a színészek is otthonosan érzik magukat benne.

Elek Ferenc, Tompos Kátya és Rába Roland

Mindenki jó, de Rába Roland a legjobb: a morcos, meleg mesterszakácsot nem hülyéskedi el, hitelesen csípős és nyegle, ő tölti meg igazán élettel a filmet. Tompos Kátyának nagyon jól állnak Dyga dialógjai, olyan jellegzetes, csajos-csibészes szövegeket kapott, amikből egy-két mondat felér egy teljes jellemábrázolással. Szerepéből kifolyólag Elek Ferenc a legkevésbé színes a trióból, de nagyon jól hozza a szelíd figurát, akit elsőre mindenki alábecsül.

A kis nyelvi és képi finomságok, az elegáns egyensúlyozás a különböző műfajok határán (dráma, krimi és vígjáték), valami olyan sajátos ízt adnak a Köntörfalak-nak, amitől nagyon élvezetes nézni, és amitől egy kicsit büszkék is lehetünk: jó, hogy egy magyar rendező ilyet tud.

----

Ez a cikk a Filmszemlén megjelent Különös éjszaka volt című írás átdolgozott verziója.