|
Ha egy film lényegesen hosszabbnak érződik, mint amilyen, rögtön tudni, hogy valami nem stimmel. Francois Ozon Menedék című filmjét a vetítés végén úgy két órásra tippeltem, aztán nagy meglepetéssel konstatáltam, hogy mindössze 88 perc volt a játékidő. Pedig egy ideig egészen jól alakultak a dolgok. A film alaphelyzetének hangulati megágyazása tökéletes: éjszakai fények Párizsban, nagypolgári lakás két fiatallal, akik szeretik egymást és szeretik a heroint. Nem tudjuk, mit keresnek itt, de kíváncsiak vagyunk. Aztán a lány (Isabelle Carré) arra tér magához a kómából, hogy szerelme (Melvil Poupaud) meghalt, ő pedig terhes. Itt egy pillanatra megijedünk, hogy egy sablonos tanmese jön arról, hogy hogyan lett tiszta a lány születendő gyermeke kedvéért, de nem egészen ez következik, hanem valami sokkal zavarosabb.
A bonyolítás a meghalt srác tesója személyében (Louis-Ronan Choisy) érkezik, hogy aztán a cselekmény egy teljesen megalapozatlan végkifejletbe futhasson bele, de amíg ez eljön, még sok felszínes kis semmiségnek kell lezajlania. Ozon olyan nagyvonalú hősnőjével, hogy valami homályos sztori kíséretében hozzávág egy idilli kis házikót valahol a tengernél, ahol a lány, úgy tűnik, varázsütésre megszabadul függőségétől (oké, néha lehajt egy kis metadont, ezek szerint heroinfüggő terhes anyának lenni csak annyira nehéz, mint egy náthából kilábalni), és bár szemmel láthatóan nem dolgozik, mégis fedezi valamiből a kertben kávézgatás költségeit. A fivér felbukkanására és a házban ragadására se kapunk sokkal több magyarázatot, de róla legalább tudjuk, hogy gazdagok a szülei.
És nem csak az a baj, hogy Ozon nem vesz tudomást azokról a problémákról, amelyek egy ilyen helyzetben életszerűk volnának, hanem, hogy azokat a lelki rezdüléseket is elkeni, amelyekkel láthatóan foglalkozni szeretne. A lány kicsit szomorú, mert meghalt a szerelme, aztán kicsit féltékeny a fivér szerelmére, végül nagyjából mindennel kapcsolatban meggondolja magát. Ha egy személyiségzavaros nő portréjáról volna szó, mindez talán még stimmelne is, de semmi sem jelzi, hogy a film erről akarna szólni, és a rendező ne tartaná teljesen természetesnek ezt az introspekció nélküli, sodródó létezést. Lehet, hogy odagondolt még egy csomó mindent a figura mögé, de elfelejtette nekünk is megmutatni. --------------- |
Több mint énekesnő
Az egész világ megdöbbent, amikor Whitney Houstont holtan találták Los Angeles-i hotelszobájában. A 48 éves korában elhunyt énekesnő halálhíre bizonyára mély nyomot hagy ...
Több mint énekesnő
Az egész világ megdöbbent, amikor Whitney Houstont holtan találták Los Angeles-i hotelszobájában. A 48 éves korában elhunyt énekesnő halálhíre bizonyára mély nyomot hagy ...
Beszélnünk kell Tildáról
Oscar-díjas, de nem színész. Nő, de néha átalakul férfivá. Gyönyörű, de békához hasonlít. Briliáns elme, aki kívülről fújja a filmtörténetet, de leginkább csintalankodni ...
Éreztem Angelina Jolie illatát
Hiába töltött két alkalommal is hosszabb időt hazánkban, a földkerekség legismertebb asszonyát eddig szigorúan őrizték a magyar újságírók elől (egy kiválasztottat ...
Jim Broadbent: Thatchernek nem volt humorérzéke
Ki a Harry Potterből, ki Bridget Jones apukájaként, ki pedig Mike Leigh kedvenc színészeként emlékszik rá, de minden mozirajongónak ismerős Jim Broadbent arca. A ...
"Ki lehet bírni akkor is, ha nem tetszik" - interjú Fancsikai Péterrel
Fancsikai Péter a Tibor vagyok, de hódítani akarok kamasz színészéből lett a Krétakör filmfelelőse; első rendezését most mutatták be a Szemlén. A jp.co.de című kísérleti ...
Nincs más, csak mágikus fanszőrzet
A felhozatal idén tagadhatatlanul szerényebb volt, viszont a családias méretű helyszínek és a megrendezés körüli viszontagságok miatt bajtársias hangulat lengte be a ...
Kiült a gyönyör az arcunkra
Kitarthat-e egy poén 80 percen át? - Erre a kérdésre akartam megtudni a választ, amikor helyet foglaltam a Toldi nagytermében a Final Cut - Hölgyeim és Uraim vetítésén. ...
"Minden igazgató megkapta a magáét" - interjú Dieter Kosslickkal, a Berlinale vezetőjével
Dieter Kosslick, aki 2001 óta igazgatja a berlini filmfesztivált, péntek délután villámlátogatásra érkezett a Filmszemlére. Megosztotta velünk a véleményét az Andy ...
Margaret Thatcher egészen emberi
A Mamma Mia!-t rendező Phyllida Lloyd a most is zseniális Meryl Streep közreműködésével egy nagyon női, megható, ám kissé szétszórt és felszínes életrajzi filmet csinált ...
Még jó is lehet a Filmszemle
Az anyagi nehézségek miatt idén szerényebbre tervezett Filmszemle talán mégsem lesz olyan fapados, mint amilyenre számítottunk. Az előző években néha alig tudtunk ...
Meryl Streep: Negyven fölött minden perc ajándék a színésznőknek
Meryl Streepet egész egyszerűen a még aktív színésznők legjobbikaként szokás emlegetni. Több mint három évtizedre visszanyúló karrierje során sohasem került ki Hollywood ...
Tomas Alfredson: Magyarország sokkal jobb!
A Suszter, szabó, baka, kém rendezője, Tomas Alfredson és forgatókönyvírója, Peter Straughan elárulták, hogy miért jobb Magyarországon forgatni, mint Csehországban, ...
Aktákat tologatunk, kémek vagyunk
Aki világkörüli kalandozást, sportkocsikat és gyorsan vetkőző modellcsajokat szeretne látni, az várja meg a következő James Bond-filmet. A Suszter, szabó, baka, kém ...
A falat verte dühében a Való Világ kiesője
Nehezen viselte kiesését Kinga, aki már nem nyerheti meg a VV5-öt.
Nem akart a halálig várni
Kicselezte a múzeum biztonsági rendszerét, és kiakasztotta saját képét a Nemzeti Galériában.
Nyomtasson villáskulcsot!
Alkatrészeket és fogpótlást is lehet készíteni 3D-nyomtatókkal egy zuglói műhelyben.