Hülyére vettek minket Cannes-ban - filmkritika

A cannes-i filmfesztivál versenyprogramját sokszor kritizálják azért, mert bizonyos rendezőknek bérelt helyük van a programban, és ha valakit például Ken Loachnak vagy Gus Van Santnek hívnak, akkor gyakorlatilag automatikusan indul az Arany Pálmáért, bármilyen gyengén is sikerült a filmje. A morgás emiatt talán még sose volt olyan jogos, mint idén: Cannes kedvencei közül kettő, Kitano Takeshi és Abbas Kiarostami két egymást követő napon borzolta a kedélyeket botrányosan gyenge versenyfilmjével.

Jelenet az Outrage című filmből

Kitano Outrage című jakuzafilmje nem is annyira rossz, mint felesleges. Cselekménye gyakorlatilag nincsen, mindössze annyi történik benne szűk két órában, hogy különböző jakuzacsaládok ujjat húznak (szándékos, gyenge szóvicc) egymással a teljhatalom megszerzéséért, ami először lecsapott kisujjakhoz és sniccerrel szétkapott arcokhoz vezet, aztán elkezdődik a rendes gyilkolászás, hogy a végére csak egy maradjon állva, vagy egy se. Brutalitásból ötös a film - különösen hatásos az a premier plánban felvett kínzási jelenet, amelynek egy fogászati fúró a főszereplője -, de ezen kívül semmit sem ad. Épp annyira szükségtelen, mint a százötvenedik ugyanolyan hollywoodi romantikus komédia, és szomorú, hogy Kitano ezt nem látja, vagy leszarja.

William Shimmel és Juliette Binoche a Copie Conforme című filmben

Az Outrage-ről legalább annyit el lehet mondani, hogy normálisan megcsinálták, vállalható technikai színvonalon és színészi alakításokkal, Abbas Kiarostami Copie Conforme (Hiteles másolat) című rémsége viszont még ennyit se tud. A fesztivál katalógusában található rövid szinopszis szerint a film egy "olyan univerzális történetet mond el, ami bárkivel megeshetne bárhol". Ennek pont az ellenkezője igaz: a Copie Conforme egy olyan mesterkélt, maníros, a néző idejét vérlázító módon pocsékoló film, amiben egy életszerű pillanat sincsen. Szinte végig Juliette Binoche és William Shimmel beszélgetését kell hallgatnunk és néznünk, ami már eleve hiteltelenül kezdődik, aztán egyre elképesztőbb fordulatokat vesz, hogy végül ne fusson ki sehova. Shimmel nem hivatásos színész, hanem operaénekes, de ez nem mentség ripacskodó alakítására. Binoche nem tud nagyon rossz lenni, de olyan dolgokat kell tennie és mondania végig, hogy rajta is csak röhögni lehet. A filmet búzással jutalmazták a sajtóvetítés végén.