Kung Fu hanta

Az utolsó léghajlító egy sikeres rajzfilmsorozat elhibázott élőszereplős adaptáció-trilógiájának első része, tinédzser-fantasy a spiritualizmust és a nyíltan kimondott tanulságokat kedvelő gyerekeknek, amelyben M. Night Shyamalan (Hatodik érzék, Jelek) tökéletesen illusztrálja, hogy milyen mélyen hisz a látványosság minden hibát és hiányosságot elfedő hatalmában.

Noah Ringer Az utolsó léghajlítóban

Könnyen megeshet, hogy fogalmunk sincs róla, kik azok a léghajlítók és ezért értetlenül állunk már a film címe előtt is. Ne essünk kétségbe, mert ez csupán azt jelzi, hogy nem tartozunk sem a kisiskolások, sem a gyerekcsatornák elé kényszerült szülők táborába. De mivel - ahogy a cím is mutatja- a léghajlítókból már csak egyetlen utolsó példány maradt és esetleg szégyelljük tudatlanságunkat a témakörben, megtörténhet, hogy a problémát a film megtekintésével kívánjuk orvosolni. Ez esetben nem árt felkészülni a hányattatásokra.

Az utolsó léghajlító fantáziavilágában egykor harmóniában élt egymással a négy elem (levegő, víz, tűz, föld) nemzetsége, mert az aktuális avatáron keresztül kapcsolatban álltak a szellemvilággal. Csakhogy az utolsó avatár, aki egyben ez utolsó lég és minden más elemet is hajlítani tudó Aang(Noah Ringer) - külsőre egy kopasz, shaolin szerzetes ruhás kisfiú - megijedt a betöltendő poszttól, ezért félelmében száz évre egy jéggömbbe fagyasztotta magát. Tettével felborította a népek közötti egyensúlyt, bujkálása alatt a Tűz nemzetségének királya világhatalomra tört, minek következtében viszályok és tömeggyilkosságok dúlták fel az egykor békés vidéket. Még az a szerencse, hogy egy kedves, ám nehéz sorsú, a Víz népéhez tartozó testvérpár, Katara és Sokka, rábukkan a repülő óriásbölényével bujkáló ijedős Aangra, aki immár felvállalva sorsfeladatát hozzálát a világ megmentéséhez.

Bárminek is köszönheti hatalmas sikerét és kultstátuszát az Avatar: Az utolsó levegőidomár című anime-tévésorozat, az biztos, hogy az adaptációba ebből semmit sem sikerült átültetni. Hiába repkednek 3D-ben a tűzcsóvák, a vízgömbök és a sziklák, hiába a sorozatos akció és az óriási díszletek, mert az attrakció és a monumentális méretek nem pótolják a koherens cselekményt és az értékelhető színészi játékot. De még a fantáziavilág hangulatának megteremtéséhez is kevés a hatalmas terekben harcoló, izgő-mozgó figurák sokasága. Ez a mesebirodalom csak egy furcsaságokkal benépesített stílustalan helyszín.

Ebben a semmilyen díszletben zajlik Aang összecsapott fejlődéstörténete, amelyből rengeteg fontos lépcsőfok kimarad, miközben más részleteknél hosszan elidőzünk. Az aránytalanságokat jól példázza, hogy a vízhajlítás képességének elsajátítása egész filmidő hosszúságúra nyúlik és ilyenkor nem lehet nem arra gondolni, hogy mesterséges lassítás történik. Hiszen a maradék két részre kell, hogy maradjon a föld és a tűzhajlítás megtanulása. A kisfiú érését rövid meditálások kísérik, amelyek nem a mondanivaló, sokkal inkább az ilyenkor ijesztően foszforeszkálóvá váló gyerek illetve a sötét helyen bujkáló szellemek látványának okán maradnak emlékezetesek.

A belső történéseket kísérő kaland hasonlóan kaotikus, igazából nem más, mint a kisfiú ide-oda hurcolása, utazása, végül a felborult világrend helyreállítása, a szokásos világmegmentés ürügyén. A jelenetek szintjén néhány kínos párbeszédtől eltekintve, nagyrészt az Elemek látványos, megkoreografált egymáshoz vagdosása zajlik, és bár a tai csi mozdulatok szépek és a gyerekek dicséretesen hajlékonyak, unatkozva várjuk, hogy mindenki mindenkivel harcoljon egyet.

Szegény gyerekszínészek teljesítményét és tehetségét teljesen értékelhetetlenné teszik a rémségesen életszerűtlen dialógusok és a kidolgozatlan karakterek. Itt van mindjárt a gonosz Tűz király fia, Zuko (Dev Patel a Gettómilliomos-ból), akitől apja megvonja szeretetét és örökségét, mert szerinte nem elég gonosz. A herceg lelki problémáit kócossága és vicsorogva, lassan, artikuláltan felmondott fenyegetőzései hivatottak érzékeltetni, pedig a benne dúló kínzó kettősség a film érdekes motívuma lehetne.

Mindent összevetve, M. Night Syamalan buddhista-spiritualista, ezoterikus, különféle kultúrákat összekeverő katyvasza, a tanulságok direkt fejbe vésésével ("áldozat nélkül nincs szeretet" és "mindenki valamilyen céllal születik, amelyet meg kell találnia.") egy felesleges, zavaros és kellemetlen filmélmény.