Só ügynök tanulhatna Bors Mátétól

Angelina Jolie Tom Cruise-tól vette át a Salt ügynök főszerepét, úgy, hogy át se írták nagyon a forgatókönyvet. Olyan is lett: egy szupersztár sürög-forog a közepén, a kémsztori száz százalékig hihetetlen és hiteltelen, a hősön nem fog golyó, lézer, kötél vagy gravitáció. Röviden: üres tucatfilm, nagyon híres emberrel a közepén.

Angelina Jolie keresi önmagát. Lázadó, zavart punkból lett Amerika királynő-léptekkel vonuló hipersztárja, kedvenc pletykaoldalam csak St. Angie-nek hívja, jól rezonálva a csendes, méltóságteljes pátoszra, ami Jolie-t az utóbbi években stabilan körüllengi. A nyomában szökdécselő nemzetközi gyerekhad és a jófej szuperférj, az elképesztően gyönyörű, csodálatosan fényképezhető arc, a misztikusan távolságtartó, hűvös tartás és a mosoly, amivel letaglózta Hollywoodot, tiszteletet parancsol. Fétis, A-listás márványszobor, egy intézmény. Csak azt nem tudom, mikor fogom végre jó filmben látni.

Talán a Giá-ban, a tragikus sorsú szupermodell, Gia Carangi életéről készült tévéfilmben volt a legátütőbb; azóta sem volt képes olyan szintű átéléssel és és könnyedséggel eltalálni a figurát, mint ahogy ebben a tizenkét évvel ezelőtti tévédrámában csinálta. Igaz, akkoriban könnyebb dolga volt: alig ismerték. Ha ránéztek, nem Angelina Jolie jutott róla eszébe mindenkinek, hanem Gia Carangi. Amit ma egy Jolie-filmtől kapunk, az leginkább híresen cinikus mosolya, éles, okos pillantása, kiugró arccsontja, gyöngyfogai. Nem karaktert, nem az embert, nem az illuziót, hogy egy pillanatra is elhihessük, igaz történetet látunk, aminek tétje van.

Ha ehhez hozzáadjuk az év legelszálltabb, legröhejesebben hiteltelen forgatókönyvét (Kurt Wimmer munkája), megkapjuk a Salt ügynök-öt. Jolie a főszereplő, természetesen, ő a CIA-s bombanő, Evelyn Salt, akit egyszer csak megvádol egy kemény, viharvert pali, egy orosz ügynök (Daniel Olbrychski), hogy ő is az oroszoknak dolgozik és az amerikaiak közé beépülve csak arra vár, mikor ölheti meg a New Yorkba látogató orosz elnököt. Salt ügynök menekülőre fogja, még akkor is, ha ezzel egyre nagyobb gyanúba keveri önmagát. Van egy hőn szeretett férje is, az alig-alig felbukkanó August Diehl, aki más filmekben remekül játszik, itt láthatatlan. Az egész szerelmi szálnak annyi a funkciója, hogy Salt ügynök még elszántabban ugráljon kaminotetőről kamiontetőre. Veszélyben a pókokat bizergáló tudós férj (igen, arachnológus a jóember); Jolie még keményebben lóbálja a pisztolyt. Diehl meg sem próbál bármit is kihozni a nyúlfarknyi szerepből; teljesen reménytelen lenne Jolie mellett arcoskodni. Ez Jolie filmje.

A Salt ügynök viszont eredetileg Tom Cruise filmje lett volna, aztán ő nem ért rá, így lett Edwin Saltból Evelyn Salt. Sokat nem változtattak a forgatókönyvön, ugyanúgy egy hihetetlen nagy sztár homályosít el mindenki mást és minden mást a filmben, ahogy az Tom Cruise esetében történt volna. Jolie-nak a Tomb Raider-ben még volt humora, ott szemmel láthatóan jól szórakozott a videójátékhős abszurditásán. Itt már ez sincs. Jolie őrült komolyan cikázik keresztül-kasul ezen a komolyan vehetetlen, sci-fisen elszállt agyú forgatókönyvön. A hősön nem fog golyó, lézer, kötél vagy holmi gravitáció - felrobbant egy-két híres középületet, szétlövi a Fehér Házat, és egy minden fizikai törvényre fittyet hányó autós üldözés után úgy hagyja el a terepet, mint a láthatatlan ember. Ez a legnagyobb poén a filmben: Angelina Jolie, akire a kutya se hederít.

Amióta lement a Bourne-trilógia harmadik része, sokan próbálkoztak hasonlóan remek kémfilmmel, de hiába. Ez is nagyon messze van attól. A Salt ügynök-öt telenyomták automatikus, kiszámíthatóan kiszámíthatatlan csavarokkal és vad lövöldözéssel, de Jolie-n sehogy se áll ez a szerep. Ügyetlenül mozdul, kényeskedve fut, amikor rohannia kéne, ritkán adja át magát a pörgésnek. Nézni nagyon tud, dehát ezért szeretjük. Ebben a műfajban ez viszont nem elég. Itt ennél több, vagy kevesebb kell. Üres, látványos tucatfilm a Salt ügynök, amiben megcsodálhatjuk Angelina Jolie-t, a félrecastolt szupersztárt, de a legnagyobb erénye mégis az, hogy alig több, mint másfél óra és a százpercnyi vidám pörgés után könnyű szívvel, sértetlenül hagyhatjuk el a mozitermet. Só ügynök bohóckodott egy kicsit, de Bors Máté azért ennél sokkal nagyobb arc.