Pofon a metrón

2010.09.01. 4:35

Romain Duris két bemutatója is fut jelenleg a mozikban és a Hajsza a nehezebben emészthető filmje. Itt Danielt, a lelkiző párizsi villanyszerelőt alakítja: tipródás, céltalan vergődés, könnyes, drámai szerelem jellemző erre a mesterkélt, de remekül játszható figurára.  A Hajsza nem visz sehová, de azt jól csinálja.

Patrice Chéreau Hajszá-ja mesterien nyomasztó jelenettel indul: egy keserű, nyomorult nő felpofoz egy másikat, csak azért, hogy az is nyomorultul érezze magát. A helyszín egy párizsi metrókocsi: itt kéreget egy lepattant nő, majd felpofozza az egyetlen utast, aki rámosolyog. Nem boldog mosoly ez pedig, csak a zavar, a szégyen és a tehetetlenség rövid mosolya, ami egy pillanatra átsuhan a kerekfejű harmincas nő arcán. A kéregető és az átlagember találkozása, legalábbis az a tény, hogy van egy utas, aki a szemébe néz, feldühíti és rombolásra ösztönzi a kiszolgáltatott csövest. Egy perc alatt fordul a kocka és az utas hanyatt-homlok menekül. 

Minden, ami ebben a furcsa, tétován kibomló filmben ezután következik, az első néhány perc variációjaként is felfogható: akár tetszik, akár nem, az emberi kapcsolatok megsebeznek és kész. Az a biztos, ha magadba burkolózol. A pofozkodást a metróban végignézi Daniel (Romain Duris), az alkalmi munkákból élő villanyszerelő (?), akit az izgat, mi válthatta ki a csöves nő dühét. Daniel nagyon szeret elemezni, magát, másokat, mindent, és folyamatosan boldogtalan. Napközben melózik vagy öregembereket látogat egy kórházban, éjjel az egyik felújítandó lakásban, egy matracon alszik vagy lemegy a barátaival közé ücsörögni a helyi bárba. Vagy telefonon beszélget a barátnőjével, Soniával (Charlotte Gainsbourg), aki valami multinál dolgozik, rengeteget utazik és ezért nagyon ritkán találkoznak.

Duris csodálatosan játszik érzelmes, dühtől fortyogó, erőszakosan kirobbanó figurákat; első komoly színészi elismerését is egy hasonló szerepnek köszönhette Jacques Audiard filmjében, a remek Halálos szívdobbanás-ban. Kicsit ez, kicsit az: értelmes vadember, vad értelmiségi, gyenge jellem és gyengéd szerető. Chéreau, akinek leghíresebb-hírhedtebb filmje a sok vitát kavaró 2001-es Intimitás, látszólag jól érzékelteti, mi a gond Daniellel: kétségbeesetten kapálózik Sonia után, de amikor végre együtt lehetnének, szétkaszabolja a meghitt perceket. A Hajszá-ban a szereplők sokat beszélnek, analizálják a helyzetet, megbántják egymást, félreértik egymást és amikor végre megérthetnének valamit egymásról vagy önmagukról, nem fut ki sehová a magyarázat. Daniel boldogtalan, de nem tudjuk miért. Amikor végre elmeséli, miért látogatja az ismeretlen öregeket az elfekvőben, amikor végre kinyílik és elmond egy nagyon fontosnak ígérkező történetet rég halott apjáról, attól sem leszünk sokkal okosabbak. Chéreau kifog rajtunk. Nincs egyszerű magyarázat. Vagy nincs egyáltalán semmilyen magyarázat.

Forrás: [origo]
Charlotte Gainsbourg

Sok tehát a tanácstalan pillanat, és a néző eltűnődhet, minek ez az egész. Felbukkan egy vadidegen (Jean-Hugues Anglade), aki pucéron, részegen fetreng Daniel ágyán és szerelmet vall neki. Ez néhányszor megismétlődik, Daniel bosszús. Soniával egyre nehezebben bírnak egymással, kifáradva tántorognak a szakítás szélén. Daniel egy éjjel tanúja lesz egy motorbalesetnek, ez sem segít a dühös-depressziós hangulaton. Chéreau csírájában fojtja el a melodrámát: Daniel könnyei szívbemarkolóak, de pusztán esztétikai értelemben, ahogyan egy felnőtt férfi sírása hat az emberrre, mert nem mozgat meg igazából. Nem ér el hozzánk, mert egészen a film végéig idegen marad ez a zűrös figura. Egy ismeretlen, aki ide-oda kapkod és rombol, mert ez tartja életben. És valódi, rácsodálkozós okok nélkül nagyon mesterkélt az egész fickó. Viszont remekül lehet játszani és Duris remekül is játssza.

Forrás: [origo]
Romain Duris

Chéreau úgy tesz, mintha érdekelnék az emberi kapcsolatok, de a Hajszá-ban szigorúan a felszínen marad. Tüneteket mutat be, reakciókat. Okokat soha. Érdekes kísérlet, főleg, hogy alapból kudarcra van ítélve. Daniel, rohan, mint az űzött vad, Chéreau száz percen át kerülgeti a forró kását. Lesüti a szemét, mint az ismeretlenek a metrón. Tudja, hogy ha megnyílik és megért valamit, pofont is kaphat.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK