Catherine Deneuve nem lesz született feleség

Az az igazság, hogy imádom Francois Ozont, minden filmje tetszik, még az is, amelyik rossz. Most ráadásul szerencsés helyzetben vagyok, mert a velencei versenyprogramban bemutatott új vígjátéka, a Potiche nem csak, hogy kiváló film, de talán karrierje eddigi csúcspontja. Parádésan ötvöződik benne a groteszk humor, az árnyalt társadalomkritika és a felhőtlen szórakoztatás. Filmfesztiválokon fehér holló a komédia, de a mintafeleségből gyárigazgatóvá vedlő Catherine Deneuve története méltó versenyzője az idén - egyelőre úgy tűnik - elég erősre sikeredett velencei mezőnynek.

Potiche | Judit Godreche, Catherine Deneuve és Karin Viard

A közönség reakciói már az első öt percben eksztatikusak, amint az általában glamúrkirálynőként ismert Deneuve az erdőben kocog Sue Sylvester kedvenc szabadidőruhájában és verset fogalmaz a cuki mókusokról és bagzó nyuszikákról. A felütés a 8 nő-re hajazó, trashbe hajló kalandot sejtet és annyiban meg is állja helyét a párhuzam, hogy a Potiche-ban is van pár fergeteges zenés jelenet és letagadhatatlan, hogy színdarabból készült. Amikor azonban az unatkozó mintafeleség kénytelen zsarnokoskodó férje helyére lépni az esernyőgyáruk (persze van utalás a Cherbourgi esernyők-re, de az ötlet az alapul szolgáló színdarabból ered) sztrájktárgyalásain, a Potiche nagyrészt komolyan vehető, a nők társadalmi helyzetét boncolgató drámába vált, úgy, hogy mindvégig megtartja a könnyed, mókás hangvételt.

A szereplőket öröm nézni: Karin Viard fergeteges, mint mindig, Judit Godreche meglepően jól működik komikaként is, Fabrice Luchini egyszerre utálatos és kacagtató, Gerard Depardieu-vel pedig úgy működik Deneuve kémiája, mintha nem is telt volna el 29 év és fejenként vagy 100 film Az utolsó metró óta. Közös jeleneteik sokkal méltóbb tiszteletadást jelentenek a francia mozi e két megkerülhetetlen ikonjának, mint hat évvel ezelőtti filmjük, a Változó idők. Van egy jelenet, amikor mutatják mindkettőjük fiatalkori fényképét, na abba bele lehet borzongani kicsit - jó értelemben. Ehhez képest viszont kicsit kiábrándító, hogy a karaktereik közös múltját egy visszaemlékezésben más színészek játsszák el.

Potiche | Catherine Deneuveés Gerard Depardieu

A velencei sajtótájékoztatón egyébként szokatlanul nyájas Deneuve fogja persze a filmnek járó legtöbb elismerést bezsebelni és méltán, hiszen erőfeszítés és hiúság nélküli játéka a Potiche alfája és ómegája. Bámulatos komikusi időzítésről tesz tanúbizonyságot; egy-egy szemöldökráncolását vagy fújtatását is hangos tapssal és ujjongással jutalmazta a velencei közönség. Csak remélni lehet, hogy Tarantino zsűrije nem fogja elismerés nélkül hagyni a fél évszázadnyi karrier után is megújulni képes legenda alakítását.

Happy Few

Ami pedig a francia jelenlétet illeti a velencei filmfesztiválon, a jó hírek nem érnek véget a Potiche-sal, ugyanis a Happy Few című párkapcsolati drámát is csak dicsérni lehet. Noha az alapkoncepciót (két fiatal pár tagjai partnert cserélgetnek, a tartós idillt követően azonban mindegyikük másféle parákkal kezd küzdeni) szinte csak és kizárólag francia filmben lehet elképzelni, és a közönségből sokan nem bírták a merész szexjeleneteket, Antony Cordier (Hidegzuhany) filmje felnőtteknek szóló, érzékeny és különleges darab. Jó lenne, ha nem csak fesztiválokon lehetne ilyeneket elcsípni.