Ha ő lenne a csajom, nem félnék senkitől

Két héttel berlini premierje után a magyar mozikba is megérkezett Steven Soderbergh csajos verekedősfilmje, A bűn hálójában, amely előző rendezéséhez, a Fertőzéshez hasonlóan szintén egy ősrégi műfajba csempész új életet. A sztori nem nagy ász, a film lelke inkább Soderbergh személyes felfedezettje, a profi harcművész Gina Carano, aki a mostanában divatos, hihetetlenségig felpörgetett akciófilmekkel ellentétben teljesen életszerűen kalapálja el Hollywood színe-javát.

Sokan hasonlítják A bűn hálójában-t Soderbergh előző rendezéséhez, a Fertőzés-hez (kritikánk), mondván, ugyanazt tette az akciófilmmel, mint előzőleg a katasztrófafilm műfajával: visszarántotta a valóság és az életszerűség talajára. Ez igaz is, mégis fényévekkel jobb film lett A bűn hálójában: jót tett neki a szikár stílus és a bátor főszereplőválasztás. Ha a minőséget nézzük, helyesebb talán az Ocean's-sorozathoz hasonlítani az új filmet. A Brad Pitt és George Clooney főszereplésével készült trilógia szintén a múltba nyúl vissza inspirációért, és frissítően hat igencsak megfáradt zsánerében.

Persze nem kell itt azért semmilyen forradalmi újításra gondolni. Annyi történt, hogy Soderbergh meglátta a tévében verekedni Gina Caranót, a kevert harcművészetek bajnokát. Ezt egy vacsorameghívás követte, ahol annyira jó benyomást tett rá a sportoló, hogy filmszerepet ajánlott neki. Meglátta a lehetőséget a nőben, és kihasználva Carano adottságait, épített köré egy akciófilmet.

Szólt tehát egyik bevált forgatókönyvírójának, Lem Dobbsnak (Kafka, Amerikai vérbosszú), és íratott vele egy szokványosnak mondható történetet egy tengerészgyalogsági múlttal rendelkező ügynökről, akit elárul a saját szervezete. Ismerős sztori, ugye? Persze az ügynök nem olyan békés típus, mint ahogy azt főnöke gondolja, és bosszúhadjáratot indít hajdani kollégái ellen.

Soderbergh aztán elereszt néhány telefont színész haverjainak (Michael Douglas, Ewan McGregor, Antonio Banderas, Channing Tatum, Matthieu Kassovitz), és európai nyaralásra (Barcelona, Dublin) invitálja őket, ahol - mintegy mellékesen - filmet is forgatnak. Legalábbis az a könnyedség és élvezet, amellyel a neves színészek a rájuk osztott, jobbára gátlástalan és erkölcstelen figurákat életre keltik, ilyesmiről tanúskodik. Ez persze csak a felszín, hiszen az aprólékosan megkoreografált verekedések sok felkészülést igényeltek, de hatalmas pluszt jelent egy ilyen típusú filmnek, ha nem érezni ki belőle az erőlködést.

A bűn hálójában | Michael Douglas, Antonio Banderas és Ewan McGregor

Soderbergh az első főszerepét játszó Gina Carano színészi rutintalanságát trükkösen már eleve beépítette a forgatókönyvbe. Például, amikor a nőnek egy elit fogadáson kell megjelennie, előre jelzi, hogy ő nem az az estélyi ruhás típus. Így nem meglepő, amikor feszeng a vásznon. Az, hogy egymás mellett látjuk a harcművész szimpatikus, de azért néha meg-megingó játékát és a színész szakma nagy neveinek magabiztos jelenlétét, sebezhetőséget és emberi vonást kölcsönöz a főhősnek.

Például a Bourne-sorozat filmjeivel pont az volt a bajom, hogy már nem tudtam őszintén izgulni a főhősért, mert tévedhetetlennek tűnt. Ehhez képest A bűn hálójában Malloryja Dublin háztetőin menekülve többször lelassít, megáll, és gondolkozik, merre tovább. Amikor megcsúszik, önkéntelenül is felszisszentem, hogy ez biztos fájt, és csak később jutott eszembe, hogy ez milyen ritka nézői reakció manapság egy akciófilm közben. A bűn hálójában-ban ismét súlya van az ütéseknek.

A bűn hálójában | Gina Carano és Channing Tatum

Leginkább az akciójelenetekben mutat példát műfaji társainak Soderbergh filmje. Nyilván az eleve nehezen behozható előny, hogy a főszereplő valójában is képes arra, amit a film bemutat. Ehhez kapcsolódik a rendező szimpatikus hozzáállása, miszerint amit a valóságban nem lehet megcsinálni, az a filmjében szereplő verekedésekbe sem kerülhet bele. Soderbergh az elmúlt évek divatos vágástechnikájával is szakít: nem fél kitartani egy snittet, ha a helyzet megkívánja, emiatt az akciójelenetek úgy dinamikusak, hogy közben azt is látjuk, hogy ki üt. Ha valami felróható hibának, akkor az az akciók eloszlása, a leglátványosabbak a film első felében találhatóak, emiatt az utolsó bunyó már inkább tűnt levezetésnek.

Emiatt az egyes üldözések, verekedések a régi idők klasszikusait juttathatják az eszünkbe. Carano és Michael Fassbender feszült hotelszobai élethalálharca a Maraton életre-halálra vonatkozó jelenetével mutat rokonságot, a dublini futás, amelyben Soderbergh nem intézi el egy-két gyors snittel azt, ahogy Mallory észreveszi, hogy követik, hanem percekig figyel, a Francia kapcsolat hangulatát hozza vissza egy rövid időre. Ezt a régimódi érzést erősíti a visszafogott, de rendkívül stílusos filmzene is, amelyben a rézfúvósok és a zongora egy az egyben a hatvanas-hetvenes éveket idézik meg. Ahogy a hirtelen lezárás is: nincs elhomályosulás, séta a távolba, vagy lassan körbepásztázó kamera, hanem egy lemondó káromkodás és vágás után rögtön jön a sötétség. Így kell befejezni egy akciófilmet.

A bűn hálójában | Gina Carano és Michael Fassbender

A film egyetlen gyenge pontja a magyar cím. Nagyon úgy tűnik, hogy a "valami hálójában" szószerkezet amolyan jolly joker sablonként működik, ahol az első szó szabadon behelyettesíthető "hatalom"-mal, "szerelem"-mel, bármivel, és amit a hazai forgalmazók akkor vesznek elő, amikor semmi frappáns nem jut eszükbe.