Végre egy nő!

A Merida, a bátor talán csalódást fog okozni azoknak, akik azzal az elvárással ülnek be rá, hogy a Pixar animációs stúdió megint valami egészen újszerűt vonultasson fel történetmesélésben és vizuális megoldásokban. Ez a film nem WALL-E, még csak nem is Szörny Rt., de nem is tetteti magát másnak, mint ami: egy bájos, sokszor vicces mese, ami végül mégis behoz valami teljesen újat és fontosat a Pixar világába.

Ez az újdonság a nő. A Pixar korábbi filmjeiben a női figurák általában mókás epizódszereplők voltak, akik csak színesítették a filmet, most viszont végre női problémák, nők közti viszonyok állnak a középpontban. A Merida, a bátor egy lány felnőtté válásáról, és az anya-lánya viszony meghitt, konfliktusos, bonyolult titkairól mesél, rengeteg szeretettel. Az író-rendezőt, Brenda Chapmant a saját lányához fűződő viszonya ihlette a sztori megírására - de a Pixar "kreatív nézeteltérések" miatt menet közben elbocsátotta, és egy férfival (Mark Andrews) helyettesítette. Szerencsére a mese szíve megmaradt.

Merida egy hercegkisasszony a középkori Skóciában, de szemtelenül burjánzó vörös loboncával és vadócságával egyáltalán nem azt a hercegnői viselkedést hozza, amit a szülei, Elinor királyné és Fergus király elvárnának tőle. Merida unja a hárfaórákat és gyűlöli a hercegnős ruhákat, amikben mozdulni sem lehet, ő legszívesebben lóháton nyargalászik és íjával lövöldözik az erdőben. Egyszerre lázadó kamaszlány és vérbeli akcióhősnő: az egyik látványos, Mission: Impossible-szerű jelenetben megmászik egy óriási sziklát, és lazán beleiszik a mellette zubogó vízesésbe.

Meridának akkor lesz végképp elege abból, hogy életét a hagyományok szabják meg, amikor anyja bejelenti, hogy a szomszédos klánok elsőszülöttei megmérkőznek a kezéért. A lányt nemcsak az zavarja, hogy helyette választanak, hanem egyáltalán nem vonzza a férjhez menés gondolata. A hagyományos nemi szerepek és az önmegvalósító, modern nő igényei kerülnek ellentétbe egymással. Merida kicsi korában nagyon közel állt az anyjához, de ezt a konfliktust most nem lehet egykönnyen megoldani, Fergus király pedig afféle tradicionális férfiként inkább a harcmezőn jeleskedik, az érzelmek dolgában kevésbé erős, úgyhogy nem tud segíteni.

A lány durcásan elrohan otthonról, és az erdőben találkozik egy boszorkánnyal - még egy izgalmas női figura -, aki talán egy ügyes varázslattal megoldhatja a gondot. A továbbiakat nem részletezem, mindenesetre a varázslat egész másképp sül el, mint ahogy Merida remélte, és a film hátralevő kétharmada azzal telik, hogy a lány megpróbálja helyrehozni, amit elszúrt. A családi viszonyok érzékeny és kedves ábrázolásáról a hangsúly áttolódik az akciójelenetekre, amiket időnként Merida és anyja - a kialakult helyzet miatt kissé bizarr - lelkizései szakítanak meg.

A varázslat kimenetele kissé idétlen ahhoz, hogy a felnőtt nézők innentől teljesen a filmmel maradjanak, de a profizmus azért átlendít egy csomó akadályon: a tempó pörgős, a mellékszereplők - különösen Merida három ördögfióka kisöccse - szórakoztatók, a látvány terén pedig a Pixar megint hozza a tőlük elvárt maximumot. A sziklás-mohás skót táj mellett nekem Merida buja vörös fürtjei jelentették a legnagyobb élményt.

A film elején még aggódtam kicsit, hogy Merida egyszer csak mégis elkezdi keresni az igazi szerelmet, de az írók nem vetemednek ilyesmire: végig a lány önállóságának kivívására és az anyjához fűződő kapcsolatának új alapokra helyezésére koncentrálnak. Ellentétben a szemüket rebegtető, finomkodó, Barbie-alkatú Disney-hercegnőkkel, a film végére Merida egészséges példaképpé növi ki magát a lánynézők számára. Öntudatos, rátermett, szeretetteljes nővé válik. Remélem, a kisfiúkat is elbűvöli.

Megjegyzés: A Pixar-hagyományokhoz hűen a Merida, a bátor előtt is levetítenek egy kísérőfilmet. A La Luna (A Hold) különösen aranyos és képileg is elragadó történet egy kisfiúról, akit két dörzsölt öreg egy egészen különleges mesterség trükkjeibe vezet be egy éjszaka. Érdemes időben érkezni a moziba (amúgy is persze), mert ezt nagy kár kihagyni.