Vágólapra másolva!
A Hitchcock című filmből ugyan egyáltalán nem derül ki, milyen ember és művész volt Alfred Hitchcock, de legalább van benne két pompás, Oscar-díjas színész, aki kellemesen elszórakoztat bennünket.
Vágólapra másolva!

Alfred Hitchcock joviális, kedvesen ironikus, szerethető fickó volt, aki ugyan titkos lyukon keresztül kukkolta a színésznőit, és meg-megfeledkezett a feleségéről, mégis mi mást mondhatnánk rá, mint hogy: cuki muki. Sacha Gervasi Hitchcock című filmje már a nyitójelenetben világossá teszi, hogy így fogja ábrázolni a Vertigo, az Észak-északnyugat, a Madarak és megannyi más legendás film zseniális rendezőjét, amikor a Hitchcockot megformáló Anthony Hopkinst odaállítja a kamera elé, hogy nézzen egyenesen bele, és egy porcelán teáscsészével a kezében anekdotázgatva vezesse be a nézőt a Psycho című film igaz háttértörténetébe. Tulajdonképpen nincs is ezzel a leegyszerűsítő, kedélyeskedő megközelítéssel semmi baj, csak az a fontos, hogy nézőként véletlenül se várjunk olyan filmet, amelyből tényleg kiderül, milyen ember és művész volt Alfred Hitchcock.

Forrás: InterCom
Helen Mirren és Anthony Hopkins a Hitchcock-ban

Izgalmas meglátások, találó karakterábrázolás, nagyon is kívánkozó lélektani elemzés helyett kapunk egy valóban abszolút kellemes és könnyen fogyasztható filmet, amely anélkül, hogy különösebben mélyre menne, bemutatja egy idősödő házaspár dinamikáját, és mellesleg viszonylag hűen elmeséli, hogyan készült az 1960-ban bemutatott Psycho. Mondjuk, akit az utóbbi érdekel igazán, az valószínűleg többet kap, ha elolvassa a film alapjául szolgáló Alfred Hitchcock and the Making of Psycho című könyvet, viszont talán jó hír, hogy akinek az előbbi bőven elég, annak nincs szüksége alapos Hitchcock-ismeretekre ahhoz, hogy élvezhesse a filmet.

A perfekt maszkmesteri munkával Hitchcockká tokásított Hopkins a film elején azon tipródik, hogy mi is legyen a következő projektje az Észak-északnyugat után, majd lecsap az Ed Gain nevű sorozatgyilkos történetén alapuló Psycho című, vérfagyasztó elemekkel teli regényre. Bár a közvetlen környezetét és a filmes sajtót is beleértve mindenki elborzad az ötlettől, Hitchcock tántoríthatatlan: a Psycho lesz a következő filmje. Alma Reville (Helen Mirren), aki nemcsak a felesége, hanem állandó alkotótársa is, szintén nincs elragadtatva a gondolattól, de kiáll a férje mellett, még akkor is, amikor kiderül, hogy a stúdió nem finanszírozza a filmet, ezért a saját pénzükből kell megcsinálniuk, és ha nem lesz siker, búcsút inthetnek a házuknak a takaros medencével együtt, pedig abban Alma igen szeret úszkálni.

Forrás: InterCom
Michael Stuhlbarg, Toni Colette és Anthony Hopkins a Hitchcock-ban

A film vidám, játékos és felszínes alaphangulatát megtartva kalauzol minket végig a forgatókönyvíráson (Joseph Stefano pszichoanalízisbe jár, juj, akkor pont jó lesz írónak!), a szereplőválogatáson (Grace Kelly felcsapott hercegnének, jaj, de kár!), a forgatáson (de szemetek ezek a stúdiófejesek, hát még a cenzorok!) és az utómunkán (pislog a halott, hehe, vágjuk ki gyorsan!), egészen a premierig. De közben a rendező és felesége kapcsolata áll a középpontban, kölcsönös féltékenykedéssel, elégedetlenkedéssel, aggodalmakkal, de ezeket általában elintézik egy-egy frappánsan odabökött szellemes beszólással - még szerencse, hogy két íróval van dolgunk, ugyebár, így a házassági perpatvaraik is sokkal szórakoztatóbbak.

Forrás: InterCom
Scarlett Johansson, Anthony Hopkins és Helen Mirren a Hitchcock-ban

Hitchcock megalomániája, színésznőihez fűződő, állítólag olykor a zaklatást súroló viselkedése, kreatív és házassági válsága, mindezt nem is elkenve, egyszerűen csak habkönnyűvé verve tálalja elénk a film, amely így persze maga is súlytalan marad. Hogy mégsem válik érdektelenné, az a színészeken múlik: Anthony Hopkins és Helen Mirren annyira jó páros és olyan élvezettel játsszák a hitchcockosdit, hogy öröm nézni őket. A mellékszereplőknek nem sok babér jut, még a Janet Leigh-t alakító Scarlett Johansson is csak funkcionális figura, de egy olyan filmben, amelyben a főhősök sincsenek igazán kidolgozva, ez nem is meglepő. Ez bizony egy tisztességes tévéfilm, Oscar-díjas színészekkel.