Ben Affleck, te dögunalom

A Vakszerencse című thriller megdöbbentően unalmas és élettelen. Még Ben Afflecknek és Justin Timberlake-nek sem sikerül valami kis szexisséget csempészni bele.

A Vakszerencse (Runner Runner) az a fajta elbaltázott film, ami alatt az ember csak ül a moziban, és hüledezik, nem értve, hogyan lehetett ennyire elszúrni egy viszonylag szimpla zsánerfilmet. Hogyan lehet az, hogy itt semmi sem működik?

Justin Timberlake és Ben Affleck a Vakszerencse című filmben Forrás: InterCom

Szinte azonnal kiderül, hogy Brad Furman rendező (Az igazság ára) valamit nagyon elszámolt, és hogy két írójának, a Pókerarcok és az Ocean's Thirteen forgatókönyvét is jegyző Brian Koppelmannek és David Leviennek sem ez lett a legjobb szerencsejátékos filmje. Mert hiába jön-megy a Richie nevű főhőst alakító, kötött pulcsis Justin Timberlake a Princeton egyetem folyosóin, és darálja a kötelező narrációt arról, hogy ő bizony online pókerrel keresi meg a tandíjra valót, ettől nem kel életre a film. Talán, ha valami érdekeset mondana. Vagy olyan fejet vágna, mint aki él. Vagy legalább a magyar szinkronról ne üvöltene, hogy úgy készült, hogy a színészek fahangon felolvasták egy papírról a szövegüket a nélkül, hogy tudták volna, ki is a figura, akit szinkronizálnak.

A gyenge felütés után még lendületet kaphatna a film, de erre másfél órán keresztül hiába várunk (az egyetlen pozitívum, hogy ha a végefőcím alatt kislisszolunk, kb. 85 perccel megússzuk). Richie-nek sürgősen meg kell keresnie online pókeren az egyetem befejezéséhez szükséges hatvanezer dollárt, mielőtt még kirúgnák az online póker miatt (ha ez lenne a legnagyobb logikátlanság a filmben, boldogok lehetnénk), ám pechje van, és elveszíti minden pénzét. De hohó! A haverja - akiről végig csak annyit tudunk meg, hogy bármit kiderít pár billentyűnyomással, ez még később is jól fog jönni - pár billentyűnyomással kideríti, hogy Richie-t átvágták, csalt a netes kaszinó. Richie erre azt teszi, amit mindannyian tennénk: jegyet vált az első Puerto Ricóba tartó gépre (ahhoz képest, hogy az utolsó dollárját is eljátszotta, ez egészen ügyes), hogy személyesen vonja kérdőre az online szerencsejáték offshore királyát, Ivan Blockot.

Gemma Arterton és Justin Timberlake a Vakszerencse című filmben Forrás: InterCom

A film talán legmókásabb, és átgondolatlanságáról legtöbbet elmondó jelenete, amikor Richie megérkezik Block partijába (naná, hogy csak rákacsintott Gemma Artertonra, akinek az a dolga, hogy lerázza a Richie-hez hasonló arcokat, és rögtön kapott meghívót), és konkrétan tátott szájjal ámul a tűznyelőkön és kivilágított körhintákon. Ha Richie egy nyolcéves vidéki kisfiú lenne, működne a jelenet, de ez egy olyan pasi, aki sikeres Wall Street-i bróker volt, nem valószínű, hogy egy ringlispíl látványától elalél. De nekünk azért el kell hinnünk bemondásra, hogy ez a világ legcsudálatosabb partija.

Minden így megy ebben a filmben: a figurák csak annyira árnyaltak, mintha a homlokukra lenne írva, hogy "jófiú", "rosszfiú" és "FBI-ügynök", a cselekmény pedig olyan, mintha a forgatókönyv legelső, vázlatpontokban felskiccelt verzióján lépkednénk végig, amit elfelejtettek kidolgozni. Nem csoda, hogy a színészek is csak felolvasóestet tartanak, nincs mit eljátszaniuk. Természetesen a Ben Affleck által megformált Ivan Blocknak és Richie-nek az első találkozásából is hiányzik minden feszültség, szinte látjuk, ahogy bekiabálják a jelenet végén az "ennyi!"-t, és a két színész folytatja a félbehagyott beszélgetését, annyira nem tudják elhitetni velünk, hogy az a valóság, amit néztünk.

Gemma Arterton és Ben Affleck a Vakszerencse című filmben Forrás: InterCom

Block állást kínál Richie-nek, és annyi számjegyet emleget, hogy Richie rögvest igent mond. Minden szép és jó lenne, ha nem bukkanna fel a színen egy FBI-ügynök (Anthony Mackie), aki elülteti a bogarat Richie fülében, hogy talán mégsem 100%-ig legális a tevékenység, amit Block folytat. Az ilyen filmekben ekkor szokott kezdődni az izgalmas macska-egér játék, meg a feszültség, hogy akkor most ki kivel van, itt viszont olyan dögunalmasan és nevetséges logikátlanságokkal zajlik tovább a cselekmény, hogy egyáltalán nem izgat fel minket, a végén ki fog börtönbe kerülni, ki gazdagszik meg, és kié lesz a nő, csak azt várjuk, hogy jussanak már valahogy a végére.

Justin Timberlake, Ben Affleck és Gemma Arterton a Vakszerencse című filmben Forrás: InterCom

Richie-nek nem lehet drukkolni, mert nem egy hús-vér figura, nem tudtunk meg róla semmit, amivel elnyerte volna a szimpátiánkat, és sajnos Block sem egy olyan sármos rosszfiú, hogy titkon azt reméljük, megússza. Ellenkezőleg, Affleck a világ legérdektelenebb rosszfiúja, akinek olyan rémes mondatokat adtak a szájába, hogy "amit megölünk, azt együk is meg". Amikor átmegy totál kegyetlenbe, akkor is teljesen sematikus, úgyhogy még utálni sem lehet. Aztán szerencsére hamar eljutunk a csavarosnak és frappánsnak szánt végkifejlethez, de ez is annyira lagymatag és röhejesen valószerűtlen, hogy csak legyinteni lehet rá.