Elássák a hulládat, és annyi

Provincia
Vágólapra másolva!
Kárpáti György Mór Provincia című kisfilmje a cannes-i filmfesztivál Cinéfondation nevű szekciójában versenyez egy kivételes színészi alakítással és néhány eltemetett és kiásott holttesttel.
Vágólapra másolva!

Kárpáti György Mór húszperces rövidfilmjétől semmi sem áll távolabb, mint a mondanivaló vagy valamiféle üzenet sulykolása: az egyszerre két lábbal a földön álló és mégis kissé elemelt Provincia egészen tág jelentéstartományú szimbólumrendszerrel dolgozik, így könnyen lehet, hogy mást és mást jelent minden nézője számára.

Orosz Ákos a Provincia című filmben Forrás: Cannes Film Festival

A történet szerint egy élelmiszer-kiszállító (Orosz Ákos) furgonja lerobban a semmi közepén, így a férfi egy éjszakára egy ásatás melletti táborban ragad egy csoport régész között, és miközben összeismerkedik vele, talán egy kicsit bele is szeret egy régészlányba (Fátyol Hermina), és ő maga is belekóstol a feltárásba.

A melankolikus tempóban lépdelő filmet Orosz Ákos akár önmagában is elvinné a vállán: talán nincs ma még egy olyan fiatal férfiszínész az országban, akinek minden gesztusa, minden mozdulata és minden szava ennyire természetes és emberi lenne, és aki ennyire átélhetővé, ismerőssé és ezáltal érdekfeszítővé tudna tenni egy olyan hétköznapi jelenséget, mint hogy valaki nemigen tud mit kezdeni magával egy ismeretlen helyen. De Orosztól távol áll az úgynevezett "színészkedés", és ez által a mélyen a bőre alá kódolt emberiesség által olyan közel kerül a nézőhöz a film, amilyen közel talán semmilyen más főszereplővel nem tudott volna.

Orosz Ákos a Provincia című filmben Forrás: Cannes Film Festival

A Provincia amúgy is minden képkockájával a természetességre, hétköznapiasságra törekszik. Hartung Dávid képei, beállításai is, bár gyönyörűek, mégsem keltik a túlkomponáltság, hihetetlenség érzetét, csak megfogják és finoman kiemelik azt az egyszerű szépséget, ami tényleg megvan bármelyik hazai erdőben vagy pusztában; és Kárpáti György Mór még a világítással is a természetességre törekszik.

A nagyzolás nélküliség jellemző minden másra is: szép, ahogy Orosz Ákos egyetlen félmosolyából derül ki, hogy talán több van, vagy legalábbis több lehet a srác és a régészlány között, mint ami két szimpatikus idegen között törvényszerű.

Ez a - mondjuk úgy - szerénység okozza azt is, hogy elsőre talán kicsit még túl nehéz is választani az ásatás, a régészet tematikája által felvetett sokféle egyenrangú értelmezési lehetőség közül - miközben még a "vissza a természetbe" gondolata is bejátszik. Mert a csontvázak fölötti elgondolkodás azon, hogy vajon ki lehetett az kétezer éve, akit eltemettek, és most megtalálnak, felidézi a Hamlet egyik kérdését is (lásd a mindenki számára ismert koponyás színész képét).

Mindez olyasmiket is felvet, hogy vajon az ember hagy-e maga után valamilyen nyomot az életével a világban. De azzal, hogy a srác feltétlenül szeretne hozzájárulni az ásatáshoz, és talál is egy szobrot a földben, mintha a hangsúlyok áthelyeződnének arra, hogy hozzá tud-e adni az ember az életében valamit az univerzum értékeihez, vagy nincs rá semmilyen hatása, csak eltelik az élete valami értelmetlenséggel, míg meg nem hal - ez pedig már-már elvezet olyan igazán apró-cseprő kérdésekhez, mint az élet értelme.

Fátyol Hermina a Provincia című filmben Forrás: Cannes Film Festival

És nem az a gond, hogy Kárpáti György Mór nem segít eldönteni helyettünk, hogy melyik értelmezés a "helyes válasz", hanem az, hogy egyik lehetőséget sem fejti ki, járja körül és artikulálja igazán. De ennyi gondolkodnivaló egy ilyen igényesen és profin kivitelezett húsz percben, az azért még ezzel együtt is nagyon szép teljesítmény.

- - - - - - - - - - - -

A Provincia című filmet szerdán délelőtt vetítették először a cannes-i filmfesztiválon.