Zseni a bébicsősz, senkinek egy szót se!

Mogorva tekintetű vénkisasszony volt Vivian Maier, aki egész életében gyerekekre vigyázott Chicagóban. Csak halála után felfedezett fotóiból derült ki: igazi őstehetség volt, akinek betegesen rejtegetett életműve vetekszik Henri Cartier-Bresson vagy Robert Doisneau leghíresebb fényképeivel. A Vivian Maier nyomában című dokumentumfilm az ő rejtélyekkel övezett történetét mutatja be, és egy nyomozásét, ahogy egy elszánt fiatalember a különös zseni életének kirakósdarabjait próbálja összeszedegetni. 

Olyan ez a sztori, mintha Paul Auster találta volna ki. Egy fiatal srác, John Maloof fotókat keres egy tanulmányhoz, amin történészként dolgozik. Egy árverésen meg is szerez pár tekercs filmet, bár a fotósról nem tud semmit. Hazamegy, nézegeti a képeket. A tanulmányhoz ugyan nem lesznek jók, de amúgy egész érdekesek. Határozottan van bennük valami. Maloofot annyira megragadják a régi, fekete-fehér felvételekről rámeredő arcok, pózok és tekintetek, hogy úgy érzi: utána kell járnia, kinek a fürkésző tekintete rejlik a kamera mögött. Bárki legyen is az, ritka tehetség volt.

Vivian Maier önarcképe (1955) Forrás: CinefilCo Kft. / Maloof Collection Ltd.

Csak egy név van a birtokában, semmi több: Vivian Maier. Az interneten szinte semmi infó róla - azon kívül, hogy nemrégiben meghalt. Minél elszántabban kutat Maloof, annál zavarosabb a kép, de váratlanul nagy szerencse éri: kiderül, hogy Maier teljes hagyatéka megmaradt egy raktárban, és viheti belőle, amit csak akar. Maloof lecsap az összes negatívra, több tízezer feldolgozatlan, előhívásra váró képre, és még tonnányi egyéb kacatra. Egy ember élete tárgyakban.

Maloof bekattan. Óriási feladatot ró magára. Elhatározza, hogy feldolgozza az összes felvételt, kideríti, ki volt ez az ember, és ismertté teszi az egész világon. Pedig eddigre nyilvánvaló, hogy Maiernél rejtőzködőbb, titokzatosabb lényt még Paul Auster sem találhatott volna ki. Az életét tette fel arra, hogy a személyét homályos burokba vonja, és a titkait magával vigye a sírba. Persze ettől csak még izgalmasabb a feladat - és a film is, ami részben Vivian Maier felfejtett életének állomásait, részben Maloof vállalkozását követi nyomon.

Vivian Maier önarcképe (New York, 1955 február 3.) Forrás: CinefilCo Kft. / Maloof Collection Ltd.

Aki valamelyest érdeklődik a művészetek iránt, persze már tudhatja, hogy a vállalkozás sikerrel zárult. Pár éve itt is-ott is hallani Vivian Maier nevét, akinek a képei a legnagyobb fotósok munkáival vetekszenek, és a mai napig elevenen hatnak. Most megtudtuk: Maloofnak köszönhető, hogy végre elnyerték a nekik járó figyelmet és elismerést.

De a filmnek szerencsére csak az egyik felét teszi ki, ahogy Maloof felidézi, hogyan teremtette meg önerőből, minden akadállyal szembeszállva, lépésről lépésre egy ismeretlen művész renoméját. Ez sem unalmas sztori - annál is inkább, mivel Maloof profi mesélő -, de ami még ennél is sokkal hajmeresztőbb, az Vivian Maier élete és személyisége, ahogy lassan, fokozatosan megelevenedik előttünk. Szerencsére nem egy hollywoodi mesét kapunk, hanem egy borzongatóan ellentmondásos, megfejthetetlen történetet, ami makacsul megőrzi a titkait. Mert Vivian Maier gondoskodott róla - az ég tudja, miért -, hogy örökre rejtély maradjon.

Vivian Maier önarcképe (1971) Forrás: CinefilCo Kft. / Maloof Collection Ltd.

Mint tudjuk, manapság nem elég valakinek jó művésznek lennie ahhoz, hogy befusson. Kell hozzá egy jó sztori is. Vivian Maier megteremtette a magáét. Egy jó kis thrillert, amiben ő a kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan, különc bébiszitter, aki a gyerekeket magával viszi a vágóhídra vagy a nyomornegyedbe, ha ott szottyan kedve fotózni; aki úgy zárja magára a padlásszoba ajtaját, hogy oda rajta kívül soha senki nem léphet be; akinek nincs se otthona, se múltja, de van egy gyanús akcentusa; aki sötét magányában újságokból épít bunkert. Vivian Maier egy olyan bébiszitter, akiről mindenki tudja, hogy fotózik, de soha senki nem láthatja a képeit.

Nem, a film végén sem fogjuk megtudni, miért titkolózott. Érthetetlen, miért őrizgette a fotóit - nem önbizalomhiányból, ez biztos. Nem derül ki az sem, miért választotta a gyermekfelügyeletet hétköznapi hivatásnak, miért volt ennyire magányos, miért gyűlölte a férfiakat, miért kerülte az igaz barátságot. Nem baj, nem kell mindent tudni.

Vivian Maier önarcképe (a dátum ismeretlen) Forrás: CinefilCo Kft. / Maloof Collection Ltd.

Sokkal többet ér, hogy ezekre a kérdésekre a film nem válaszokat ad, hanem bemutatja a következményeit. Hogy a zseniális fotók mögött egy súlyos személyiségtorzulás lappang, ami egyre rémisztőbb formát öltött, ami ön- és közveszélyessé vált, és óhatatlanul tragikus véghez vezetett. Maier sötét oldalának a feltárása olyan bátor dolog volt a filmkészítők részéről, amivel talán még maga az alany is elégedett lenne, hiszen ő aztán sosem fordította el az arcát, ha lelki nyomorral találkozott.

És persze nekünk is jobb így, mert mítosz helyett egy nyugtalanítóan igaz történetet kaptunk, amin még sokáig rágódhatunk. Nem tudjuk majd kiverni a fejünkből a kiábrándítóan hétköznapi felnőtté lett gyerekeket, akik a mai napig küzdenek az emlékeikkel; a szüleiket, akik nem tudtak leszámolni a kételyeikkel; és a lecsúszott környékbelieket, akik végül összeszedték az idős, zavarodott nénit. Maloof egészen Franciaországig zarándokolt egy-egy információmorzsáért, hogy Maier portréja minél hitelesebb legyen, és eközben egy izgalmas tabló bontakozik ki azokból is, akik valaha kapcsolatban álltak vele.

És ha hiányos is marad a puzzle, végül úgy tűnik, sikerült Vivian Maier nyomára bukkanni. Zseni volt, szörnyeteg volt, egy szerencsétlen, magányos vénkisasszony volt, de tovább nem tudja magát rejtegetni. Hál’ istennek, mert nagy veszteség lett volna.

- - - - - - - - - - - - -

A Vivian Maier nyomában című filmet jelenleg a budapesti Művész, Puskin, Tabán és Toldi moziban, illetve a szegedi Belvárosi moziban lehet megtekinteni.