Tagadd meg, ki vagy, és mindjárt lesz pasid

Kész katasztrófa
Vágólapra másolva!
A Kész katasztrófa jópofa film, de lehetett volna viccesebb is. Vagy alpáribb. Vagy romantikusabb. Vagy merészebb. De az nem megy, hogy egy film ezt mind egyszerre tudja. Amy Schumer filmes bemutatkozásában az a zavaró, hogy egyszerre akarja parodizálni a romantikus komédia elcsépelt műfaját, de mivel mégis annak kliséiből építkezik, maga is egy romkom lett, annak pedig túlságosan kiszámítható.
Vágólapra másolva!

A jelenleg legmenőbb női komikus filmes debütálása nem jelent teljes csalódást. Azon kívül, hogy sokat lehet nevetni a Kész katasztrófá-n, arról is megbizonyosodunk, hogy Schumer színészként tökéletesen otthon van a mozivásznon, hogy nemcsak a helyzetkomikumhoz van érzéke, de drámai jelenetekben is abszolút hihető, komikusi tára pedig kifogyhatatlan. Kár azonban, hogy a 40 éves szűz, a Felkoppintva és a 40 és annyi rendezője, Judd Apatow kezei között a jelenetek indokolatlanul hosszúra nyúlnak, a rajongók által eddig ismert Amy pedig a film végére túlságosan megszelídül.

Otthon van a mozivásznon - Amy Schumer és Bill Hader a Kész katasztrófában Forrás: UIP Dunafilm

Pedig a Kész katasztrófa ötlete a maga egyszerűségében ígéretes volt: cseréljük fel a nemi szerepekhez hagyományosan rendelt kliséket, és csináljunk egy olyan romantikus komédiát, amelyben a csaj az elköteleződésfóbiás, a pasi a romantikus álmodozó, a fiúk arról dumcsiznak a kávézóban, hogy vajon ez a lány lesz-e az igazi, és a lányok rendőrt akarnak hívni, ha az egyéjszakás kaland másnap telefonál, mindehhez pedig adjuk hozzá Schumer stand-up monológokból és a tévésorozatából jól ismert laza, bátor, tabukat nem ismerő, szexuális utalásokkal teli humorát. Ebből csak valami új, szenzációsan vicces dolog kerekedhet, nem?

Nem.

Kerekednek szenzációsan vicces és elég vicces helyzetek, de ezek között sok üresjáratot és szükségtelenül hosszúra nyújtott jelenetet is végig kell ülnünk. Mintha Schumer, a kezdő forgatókönyvíró és Apatow, a vágásfóbiás rendező kölcsönösen szemet hunytak volna egymás hibái fölött.

Sok az üresjárat - Amy Schumer és Vanessa Bayer a Kész katasztrófában Forrás: UIP Dunafilm

A filmbéli Amy egy férfimagazinnál újságíró, falja a pasikat, iszik, füvezik, és általában tök elégedett az életével. Azt nem számítva, hogy idősek otthonába kénytelen adni az apját (Colin Quinn), akitől, és ezt jól a szánkba rágják a film elején, a monogámiafóbiát tanulta, a húga (Brie Larson) pedig agyzsibbasztóan unalmas kispolgári életet él.

Amy egy cikk írása során megismerkedik a jóravaló, pénzes, intelligens, vicces, kedves (azt hiszem, semmit sem hagytam ki) sportorvossal, Aaronnal (Bill Hader). És bár első perctől fogva működik köztük a kémia (a legtöbbször idiótábbnál idiótább figurákat játszó Haderbe most tényleg muszáj belezúgni), Amynek nem megy az elköteleződés.

Szinte mindegyik poén ül - Lebron James és Bill Hader a Kész katasztrófában Forrás: UIP Dunafilm

A romantikus filmek és a buta magazinok szerinti csajos és pasis vonások felcserélésével operáló egyik geg követi a másikat, és szinte mindegyik ül. Az Aaron legjobb haverját alakító Lebron James (megnéztem, ő egy nagyon híres kosaras) alig várja, hogy a csapattal másnap kitárgyalhassa a Downton Abbey aktuális epizódját, míg az Amy korábbi izomember pasiját játszó John Cena (na, ő meg egy nagyon híres pankrátor, ezt is kiderítettem) szerint az edzőteremben a többi pasi állandóan azzal jön, hogy Amy össze fogja törni a szívét.

A többi poén is legtöbbször az elvárások kiforgatásából vagy abszurdig vitt túlzásokból ered. A milliomos kosaras olyan sóher, hogy fél órát autókázik a városban, mert valahol ottfelejtette a szemüvegét, lepecsételteti a parkolócédulát, hogy ne kelljen fizetnie, és képes az éttermi számlát elfelezni. A férfimagazinnál olyan cikkeken dolgoznak, mint a "Nem vagy meleg, csak a csajod unalmas" vagy "A legrondább hat év alatti celebgyerekek", az újság főszerkesztőjét alakító zseniális Tilda Swinton pedig olyan szintre emeli a nagymenő, szívtelen ribanc karikatúráját, hogy ahhoz képest Az ördög Pradát visel Mirandája álomfőnök.

A szívtelen ribanc karikatúrája - Tilda Swinton a Kész katasztrófában Forrás: UIP Dunafilm

Ezek a részek úgy működnek, mint Schumer legjobb szkeccsei, amelyek

a végsőkig karikíroznak valamit a hatás kedvéért, hogy egyszerre röhögjünk, és picit gondolkozzunk el.

Egy film főhősei viszont nem lehetnek karikatúrák, hanem valóságos karaktereknek kell lenniük, akikkel valamennyire azonosulunk, akikben magunkra vagy másokra ismerünk.

A Kész katasztrófa számomra itt csúszott el, mivel a szkeccsekben már jól megismert Amy-alteregót veszi elő, csak valamivel ellenszenvesebb kiadásban. Például az, amikor a stand-up monológok és a szkeccsek egyik visszatérő elemeként Amy a női és a férfi orgazmus közötti különbségeken elmélkedik tök őszintén, azon, hogy egy nő - tetszik-nem tetszik - sokkal több időt kell, hogy a dologba fektessen, vicces. Az, amikor a filmbéli Amy, miután elélvezett, kirugdossa a pasikat - noha értem, hogy ez a tapló férfiviselkedés kifigurázása -, nem vicces.

Annyit sem tud kinyögni, hogy gratulálok - Amy Schumer és Brie Larson a Kész katasztrófában Forrás: UIP Dunafilm

Amikor a stand-upos Amy egy monológban arról beszél, milyen furcsa, hogy egy bizonyos életkor után a barátnői már nem rémülten, hanem boldogan hívják fel, ha teherbe esnek, és ő ilyenkor nem tudja, hogy is kell reagálni, az vicces. Amikor a filmbéli Amy húga jelenti be, hogy gyereket vár, és Amy olyan bunkó, hogy még annyit sem képes kinyögni, hogy gratulálok, az nem vicces.

Én az eddig ismert Amy-alteregót imádom.

Imádom, hogy nem ismer tabut, hogy bátor, hogy vagány.

A filmbéli Amyvel viszont nem tudok teljesen azonosulni. Ráadásul a film végére a romantikus komédia legnagyobb közhelyébe is belefutunk, miszerint valaki (általában a férfi, de most a nő) a szerelem (vagyis általában a nő, de most a férfi) kedvéért megváltozik, és egy nagy, romantikus gesztussal hódítja vissza választottját.

A szerelem kedvéért megváltozik - Amy Schumer és Bill Hader a Kész katasztrófában Forrás: UIP Dunafilm

Most akkor csalódtunk? Azért, mert a legnagyszájúbb, legvagányabb csaj is a szerelemre vágyik?

Szerintem ez inkább aranyos. Az viszont csalódás, hogy ugyanaz az Amy, aki a szerkesztőségi értekezleten, ahol arról folyik a szó, hogy interjúzni kellene a sztársportolókat kezelő sztársebésszel, bűbájos arccal előadja, hogy sportolókért amiatt rajongani, mert gyorsan tudnak korizni, és magasra tudnak ugrani, totál hülyeség, az első kosármeccsén pedig kikel a pomponlányok ellen, végül egy pompontánccal és akrobatikus kosárra hajítással akarja bebizonyítani szerelmének, hogy képes érte megváltozni. Na, ez csalódás.