Angelina Jolie még sosem mutatott ennyit magából

Hogy kicsoda valójában Angelina Jolie, egyedül a filmjeiből tudhatjuk. Minél többször jelenik meg a médiában, annál homályosabb, milyen ember lehet igazából. Egyedül annak hihetünk, amit közvetlenül üzen: ritka nyilvános leveleinek és egyre sűrűbben jelentkező rendezői munkáinak. És ha A tengernél című legutóbbi filmjét vesszük, elmondhatjuk: Angelina Jolie művésszé érett, és még mindig egy rendkívül különös, egyedülálló jelenség - mintha nem is erről a bolygóról származna.

Egy ellenállhatatlanul vonzó házaspár száguld ezüst kabrióban a francia Riviérán az elegáns hotel felé, ahol a legdrágább lakosztályban szállnak meg. Nem is lehetnének menőbbek. Csak belül rohadnak: a nő depressziós, tablettákon él, a pasi alkoholt vedel. Nem tudnak egymással kommunikálni, de nem bírnak elszakadni sem. Gúzsba köti őket a bánatuk, bármi okozza is azt. Hosszasan gyilkolják egymást, gyakorlatilag másról sem szól A tengernél című film. A nő, Vanessa (Angelina Jolie) a hotelszobában temeti el a magát, a pasi, Roland (Brad Pitt) a közeli bárban.

Belül rohadnak - Brad Pitt és Angelina Jolie A tengernél című filmben Forrás: UIP Dunafilm

A nem létező sztori egyetlen eseménye, hogy a szomszéd szobába nászutasok érkeznek, akiket Vanessa egy véletlenül felfedezett lyukon át kukkolni kezd. Privát pornó élő, egyenes adásban - Vanessa egyetlen szórakozása. És egyetlen lehetősége, hogy kibillentse magát és a házasságát a mélypontról.

Hát, ez izgatta Angelina Jolie-t évekig, ezen fáradozott, ezt a sztorit csiszolgatta. A végére sikerült is neki élete eddigi legjobb filmjét összeraknia - már ha valakinek bejön a világa. Mert vagy beszippant, vagy irtózik tőle a néző, köztes megoldás nincs. Ahogy Jolie személyiségéhez is csak így lehetett viszonyulni eddig is. Túlságosan különös ahhoz, hogy mindenki szeresse.

A nő kukkolni kezd - Angelina Jolie A tengernél című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Ez az első filmje, ahol ezt nyíltan felvállalja. A korábbi munkái - A vér és a méz földjén és a Rendíthetetlen - mindenkihez akartak szólni, mindenki szívét meg akarták érinteni. A tengernél magasról tesz a közízlésre. Ez egy minden porcikájában személyes, szerzői film. Jolie korábbi rendezései világmegváltó küldetésének megnyilvánulásai voltak, a nagy emberbarát imidzs reklámfilmjei. Arról papoltak, mit tesz a háború az emberrel, A tengernél pedig arról, mit teszünk mi egymással egy házasságban.

Tipikus európai téma, Bergman és Antonioni vadászterülete. És úgy tűnik, Jolie nemcsak a külsőségeit vette le, hanem magáévá tette a tartalmat is. Azt, hogy elég két ember lelki élete egy filmhez, hogy nem kell mindent kimondani, hogy a meztelenség természetes, és hogy a történet ott ér véget, ahol a fájdalom felszakad, nem kell a problémát megoldani. Nem számít, ők ott a vásznon önmagukat játsszák-e, vagy szerepet. Mindketten tökéletesek.

Tudja, mi az a depresszió - Angelina Jolie A tengernél című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Jolie nagyon jól tudja, mi a depresszió: kóros soványsága, ingatag járása, törékenysége és állandó bizonytalansága minden pillanatban zavarba ejtő és kényelmetlen érzést kelt - vagyis a rendezői szándékot szolgálja. Ezen túl azonban megvan benne a régi nagy dívák méltósága és titokzatossága is. Sophia Loren, Anouk Aimée, Catherine Deneuve örökségét képviseli.

Az arca többnyire mozdulatlan, merev, de amikor megjelennek rajta az élet nyomai, hiteles és izgalmas. Csak valamiképp nem emberi vonások ezek, mintha nem közülünk való lenne, hanem egy másik bolygóról érkezett volna. Egy eltévedt idegen. Érdekes az is, ahogy a műtött melleit exponálja, szinte kérkedik vele, pedig azok is inkább furcsán hatnak, mint szexisen.

Sosem volt még ilyen jó - Brad Pitt A tengernél című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Brad Pitt viszont a legesendőbb ember, aki valaha volt a vásznon. Élete legjobb alakítása. Vergődik és tombol, elege van a tehetetlenségből. Neki a nő a legsötétebb titkaival együtt kell, de nem elérhetetlen távolságban, hanem libabőrös közelségben.

Kettősük a filmtörténet legnagyobb párjait idézi: Liz Taylort és Richard Burtont, Romy Schneidert és Alain Delont, Simone Signoret-t és Yves Montand-t. Meg is érdemlik egymást: ebben a nagyszabású elcseszettségben egyikük sem találhat a másikhoz fogható partnert.

A testére irányul a figyelem - Mélanie Laurent A tengernél című filmben Forrás: UIP Dunafilm

A másik szobában rendületlenül kufircoló franciák is tisztességesen teljesítenek. Ugyan Mélanie Laurent-tól szokatlan, hogy életében először a testére irányul a figyelem az arca helyett (nem is tudtuk, hogy ilyen jól karbantartja, pláne szülés után), és Melvil Poupaud-t is láttuk már összetettebb karakterben, de amire hivatva voltak, abban elsőosztályúak. Szintúgy a francia öregurak a bárból, a vén rókák: Niels Arestrup és Richard Bohringer. Elég a gyűrött arcuk, ehhez már nem kell különösebb színészet.

De ami a színészeken kívül még fel tud nőni a főszereplők szintjére, az a látvány. Az ízig-vérig európai ízlésű, makulátlan képek, és a retro díszletek és jelmezek. Nem meglepő: az operatőr, Christian Berger Jolie előtt közvetlenül Szász János mellett dolgozott, A nagy füzet-et fényképezte, azelőtt pedig Haneke számos filmjét.

A vén rókák is hozzák a formájukat - Niels Arestrup és Richard Bohringer A tengernél című filmben Forrás: UIP Dunafilm

A díszletben és jelmezben pedig az az érdekes, hogy nem egy kosztümös film világát idézik, amiben minden korhű vagy eredeti, hanem csak tisztelegnek a hetvenes évek stílusa előtt. Le mernénk fogadni például, hogy minden ruha, amit a szereplők viselnek, mai és kapható is az üzletekben.

De a legnagyobb teljesítmény, amit Jolie először ezzel a filmjével ért el, hogy nem ingadozik a színvonala, végig egyben van. Tökéletes egységbe tudta rendezni mindazt, amit a történettel el akart mesélni azzal, ahogy közvetítette. És ha valakinek ez így túl sok, túl kevés vagy túl lassú, akkor egyszerűen nem neki szólt, nem az ő filmje. De aki korunk talán legizgalmasabb hollywoodi sztárjának a belső életére kíváncsi, annak minőségi élményben lesz része.