A nő, akit sosem kaphatsz meg igazán

2016.05.12. 12:15

Woody Allen új filmje, a Café Society stílusos nyitás a cannes-i filmfesztivál számára, hiszen istenien néz ki, sztárszereposztást vonultat fel, a filmvilág aranykorába repít, és egyszerre mutat a múltba és a jövőbe. Kristen Stewartra közelítve bepárásodik a nyolcvanéves mester kamerája, miközben gyermekei továbbra is szexuális zaklatással vádolják. Kritika a cannes-i világpremierről.

Nem csoda, hogy a világ legrangosabb filmfesztiválja harmadjára kezd Woody Allen-filmmel, elvégre a cannes-i nyitófilmek éppolyan váltakozó minőségűek, mint a 80 éves mester éves rendszerességgel bemutatott munkái. Nagyjából minden harmadik jó, de becsúszik néha egy-egy katasztrófa, mint legutóbb a Woody Allen filmográfiába a Káprázatos holdvilág, a cannes-i nyitófilmek közé pedig a Grace, Monaco csillaga. Ilyen fiaskóról idén szó sincs, a Café Society tökéletes kezdés, és ha a Blue Jasmine szintjét nem is üti meg, az Éjfélkor Párizsban kedves, játékosan bölcselkedő hangulatát simán hozza.

Jesse Eisenberg, Kristen Stewart, Blake Lively és Woody Allen a Café Society cannes-i világpremierjénForrás: AFP/Anne-Christine Poujoulat

Érdekes, hogy idén a berlini filmfesztivál a Coen testvérek Ave, Cézár!-ja után Cannes-ban is Hollywood aranykorát idéző nosztalgikus filmmel nyitnak, noha a versenyprogramban alig képviselteti magát hollywoodi stúdiófilm, és Spielberg, Ryan Gosling és George Clooney újdonságaiból csak versenyen kívüli promóciós vetítést tartanak.

Jesse Eisenberg és Kristen Stewart a Café Society című filmbenForrás: AFP

Woody Allen ráadásul a sajtótájékoztatón kritizálta a filmek versenyeztetését („ellentmond a józan észnek…, soha nem vennék részt egy ilyen zsűrizésben”), bár ez a kisebb botrány ahhoz képest, hogy a Hollywood Reporter pont a premierre időzítve jelentette meg a rendező fiának, Ronan Farrownak az esszéjét arról, hogy hogyan próbálják eltussolni a vádakat, hogy a rendező gyerekkorukban szexuálisan zaklatta nővérét, Dylant.

Szóval a felfokozott hangulat adott, és még szerencse, hogy a Café Society végül a 47 filmből álló Woody Allen-filmográfia felső-középmezőnyében helyezhető el, mert a nyolcvanéves legendát senkinek sem lett volna kedve a fesztivál első napján kifütyülni.

Jesse Eisenberg és Kristen Stewart a Café Society című film forgatásánForrás: AFP

Új karriercsúcsról ugyan nem beszélhetünk, de az azért fontos háttér-információ a filmmel kapcsolatban, hogy ez Allen és az Amazon első együttműködése (a következő egy sorozat lesz), és a filmpiac meghódítására készülő online áruház nem sajnálta a pénzt Woodytól. Az évi egy filmet magabiztosan szállító veterán pedig nem egy bombabiztos befektetés, tekintve, hogy filmjei többször nem hozzák be a gyártási költségeket, mint igen. Amikor pedig nem fizet Barcelona vagy Párizs a városimázsért, akkor Allen filmjei inkább csak pár helyszínen játszódó, alacsony költségvetésű kamaradarabok.

Blake Lively a cannes-i fesztivál nyitónapjánForrás: AFP/Alberto Pizzoli

A Café Society viszont pompás fényűzés az életmű legutóbbi darabjaihoz képest. Vittorio Storario (Apokalipszis most, Utolsó tangó Párizsban) képei álomszerű, buja Hollywoodot, majd New Yorkot varázsolnak a vászonra, amit öröm nézni, benne a színészeket nemkülönben. Jesse Eisenberg a tökéletes Woody Allen-klón, Steve Carell és Jeannie Berlin igazi jelenettolvajok, a díszletcsajoknak szánt Blake Lively és Anna Camp pedig pár pillanatra egész sokat kihoznak a nem túl hálás szerepükből.

A film sztárja viszont nem más, mint Kristen Stewart, aki az idei cannes-i filmfesztivál után számít majd végre igazán felnőtt színésznek, hiszen a César-díj elnyerése után (Sils Maria felhői) újra versenyben van Olivier Assayas Personal Shopper-jének főszereplőjeként, és úgy tűnik, Scarlett Johansson, Penélope Cruz és Emma Stone nyomdokain haladva most Woody Allent is magába bolondította.

Kristen Stewart és Jesse Eisenberg a Café Society cannes-i világpremierénForrás: AFP/Valery Hache

Ahogy Allen nyilatkozta is, klasszikus hollywoodi istennők örökösét látta meg az eddig inkább félszeg kamaszlányként megismert színésznőben, és a kamera szinte bepárásodik, amikor ráközelít. A történet egy viszonylag egyszerű szerelmi háromszög, de Stewartnak sikerül elhitetnie a nézővel, hogy valóban ő lehet az a nő, akit a főhős egész életében bánni fog, hogy futni hagyott.

Ja, hogy az Annie Hall is erről szólt? Woody Allen igazából most sem fárasztja magát új utak keresésével. Sőt a Café Society igazán emlékezetes, helyenként varázslatos pillanatai mind a Kristen Stewart–Jesse Eisenberg románchoz (összeszokott páros; az Adventureland és a BeSZERvezve után harmadjára alakítanak szerelmespárt) kapcsolódnak, de mivel ez nem töltött volna ki egy egész estés filmet, Woody fogott egy másik félkész ötletet a fiókjából, és hozzácsapta. Legyen a főhős bátyja (Corey Stoll zseniális volt az Éjfélkor Párizsban Hemingwayeként, de itt teljesen felejthető) valami maffiózó, aki megöl valakiket, és ez majd kalamajkába keveri a tipikus New York-i zsidó családot.

A tökéletes Woody Allen-alteregó - Jesse Eisenberg a Café Society című filmbenForrás: Amazon

Ez a szál is tartogat ugyan pár mókás pillanatot és idézhető aranyköpést (főleg Jeannie Berlin sziporkázik az anyuka szerepében, pl. „Nem elég, hogy gyilkos lett, most még áttért a kereszténységre is!”), de összességében semmit nem ad a fő szerelmi történethez, és lehetett volna inkább Woody Allen soron következő, kevésbé sikerült gengszterkomédiája. Itt most inkább csak arra kíváncsi a néző, hogy 80 év, 47 rendezés, 3 házasság, Diane Keaton és Mia Farrow, illetve számtalan múzsa és egy viharoktól és botrányoktól hemzsegő magánélet fényében ki lehetett az a nő, aki ezt a keserédes visszatekintést inspirálta.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK