Vágólapra másolva!
Vasárnap este a Kinóban újra összejön az egykori Krétakör, hogy A Nibelung-lakópark című darabjukból készült film vetítését követően élőben adják elő a kimaradt jeleneteket, majd a kávézóban a capella koncerttel szórakoztassák azt a kisszámú szerencsés nézőt, aki befér a Kino előterébe. A Nibelung-lakópark mozi- és DVD-premierje alkalmából felhívtuk azokat az ex-Krétakörösöket*, akik benne voltak az előadásban, hogy meséljenek a filmváltozat forgatásáról, arról, hogy a Krétakör feloszlása óta mi minden történt velük és hogy mostanában mire pörögnek a leginkább.
Vágólapra másolva!

Nagy Zsolt

Fotó: Balogh Balázs

- Hogyan emlékszel vissza A Nibelung-lakópark forgatására, milyen élmény volt filmen is megcsinálni a darabot?

- Nagyon gyors és izgalmas volt, mert máshogy kellett dolgozni. A filmezés nem hasonlítható a színházhoz, nem egy folyamatot kell végigvinni három óra alatt, hanem több napon keresztül a szétaprózott folyamat pillanataira kell koncentrálni. Emiatt én annyira nem is élveztem a forgatást, bár, ha ugyanezt először filmen csináltuk volna meg, és utána színdarab formájában, akkor lehet, hogy fordítva gondolnám.

- Hogy tetszik a film, milyen érzés most látni?

- Csak részleteket láttam belőle az utószinkronizálás közben, ezért nem tudok róla igazán véleményt alkotni, de viccesnek találtam. Egyáltalán nincs bennem szomorúság, inkább olyan volt, mint amikor újra találkozol azokkal, akikkel együtt táboroztál a nyáron, és jó őket viszontlátni, mert ott kellemes élmények értek.

- Mi az, ami nem került bele a filmbe és sajnálod, hogy kimaradt?

- Nagyon bízok Kornélban (Mundruczó Kornél, A Nibelung-lakópark rendezője - a szerk.), hogyha kihúzott vagy átalakított valamit, az úgy kellett legyen.

- Saját megítélésed szerint szakmailag hogyan változott a helyzeted a Krétakör feloszlása óta?

- Kevesebbet játszom, ennyi. És sehol nincs olyan összeszokott csapat, amilyen a Krétakör volt, szimplán amiatt, hogy nem töltenek együtt annyi időt színpadon. Másokkal máshogy működik a munka, több kört kell futnia az embernek, míg eljut valahova, de ez természetes. Ez még a HOPPartra is igaz, pedig ők egy nagyon aranyos kis csapat, a Szörprájzparti jól sikerült. Az Othello a Vígszínházban kevésbé.

- Mi a legnagyobb változás az életedben 2008 nyara, a Krétakör feloszlása óta?

- Van egy harmadik gyermekem, aki pont akkor született, amikor a Krétakör feloszlott. Ez gyönyörű volt: elment egy nagy szerelem, de jött egy új gyerek.

- Mire pörögsz mostanában?

- Változatlanul a színházra. Mostanában Kárpáti Péter íróval dolgozunk egy Vándoristenek munkacímű kísérleten. Mi ketten vagyunk állandók benne, nagyon sokat improvizálunk, és meghívunk különböző színészeket, volt Krétakörösöket is. Ez tavasszal lesz látható, mindenhol: a metrón, a Hősök terén, hegytetőn, mezőn, folyóparton. Néha láthatatlanok leszünk, mert angyalok vagyunk, akiket csak akkor látni, amikor ők úgy akarják.

- Miben láthatunk legközelebb?

- A Kolorádó Kid-ben a Filmszemlén.

- Milyen - Krétakörös vagy más - darabra lennél a legkíváncsibb megfilmesített formában?

- A Szörprájzparti, a Siráj vagy a W - munkáscirkusz mind olyan érdekes történet, ami alkalmas lenne erre, de főleg az a kérdés, hogy ki az a rendező és az az operatőr, aki megcsinálja.

----------

* Az interjúkat abban a sorrendben közöljük, ahogy a színészek a darab színlapján szerepeltek. A külföldön tartózkodó Tilo Wernert emailben értük utol. Körinterjúnkból A Nibelung-lakópark szereplői közül kimaradt Terhes Sándor, aki nem kívánt válaszolni a kérdéseinkre, illetve Tóth Orsi és Somody Kálmán, akik meghívott vendégként szerepeltek a darabban.

A cikkben szereplő képeket a film főcímét megalkotó Balogh Balázs készítette.