Mások adják a végszót

2010.01.17. 9:00

Sárosdi Lilla

Fotó: Balogh Balázs

- Hogyan emlékszel vissza A Nibelung-lakópark forgatására, milyen élmény volt filmen is megcsinálni a darabot?

- Nagyon izgalmas, mert még kisebben kellett játszani, mint a darabban. A film képi világa gyönyörű, nagyon tetszik a hangulata, ami hasonló a darabéhoz, de attól, hogy film, még jobban befülled, még zártabb lesz, azt érezni, hogy ezek az emberek soha nem tudnak feljönni a felszínre.

- Hogy tetszik a film, milyen érzés most látni?

- Nagyon jó volt nézni, amikor az utószinkront csináltuk. Az jutott eszembe, hogy kíváncsi lennék, most mit kezdenék ezzel a dologgal, most hogyan játszanám el?

- Mi az, ami nem került bele a filmbe és sajnálod, hogy kimaradt?

- Nem tudom, mi nem került bele, mert még nem láttam.

- Saját megítélésed szerint szakmailag hogyan változott a helyzeted a Krétakör feloszlása óta?

- Nincs is szakmám. Jelen pillanatban úgy érzem magam, mint egy egészséges civil: ha belekerülnék egy színházi helyzetbe, azt kérdezném magamtól, hogy most játsszak? Az visszataszító. Akkor mi lenne, ha annyi lennék, ami vagyok? De attól meg félek. Várom azt a kihívást, amiben meg merném csinálni, hogy nem játszom halálra az agyam, szeretném lenullázni a szereplési vágyamat. Alábbhagyott bennem az a magamutogatási kényszer, hogy minden áron be akarom bizonyítani, hogy akkora tehetség vagyok, hogy majd szétszakadok.

- Mi a legnagyobb változás az életedben 2008 nyara, a Krétakör feloszlása óta?

- A gyerekem, a szerelmem (Schilling Árpád, a Krétakör alapítója - a szerk.), a család, ami kihat szakmai kérdésekre is. Egy csomó mindent máshogyan közelítek meg emiatt.

- Mire pörögsz mostanában?

- Lars von Trier Antikrisztus című filmjére, meg a férjemre és a gyerekemre. De a film is erről szól.

- Miben láthatunk legközelebb?

- Nagy Zsolttal és a férjemmel csinálunk egy előadást a Krétakör Bázison. A próbák során a női-férfi kapcsolatban próbálunk egyre beljebb jutni, ezekről beszélgetünk, megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, ezt elemezzük. Ebben már érzem azt, amit az előbb mondtam, hogy nem a magamutogatás a fontos, hanem a téma kibontása. Ezt január végén fogjuk bemutatni, az előadást pedig Dargay Marcell koncertje követi, ami hasonló témákat visz tovább, részben a terhességem alatt elkezdett naplóm alapján.

- Milyen - Krétakörös vagy más - darabra lennél a legkíváncsibb megfilmesített formában?

- Nem jut eszembe ilyen, mert nem nagyon járok színházba.