Vágólapra másolva!
Terry Gilliamnek meghalt a színésze és a forgatási helyszínét elmosta az eső, Orson Welles filmjeit sorban szétszabdalták a stúdiók, a Watchmen megfilmesítésébe pedig több kiváló rendező bicskája is beletört. Összeszedtük azokat a rendezőket, akiknek valahogy sosem akar összejönni.
Vágólapra másolva!

Terry Gilliam

Ha meg kéne választani a világ legpechesebb rendezőjét, szinte biztos, hogy Terry Gilliam nyerne. A balszerencsék sorozata a Brazil-lal kezdődött. Gilliam csinált egy kb. két és fél órás, meglehetősen sötét filmet, amire a stúdió azt mondta, hogy ezt köszönik, nem kérik. Gilliam nem volt hajlandó újravágni a filmet, a stúdió viszont nem volt hajlandó Gilliam verzióját forgalmazni, így hosszas csatározás következett, aminek egyik állomása az volt, hogy Gilliam a Variety filmes szaklapban egy egész oldalas, gyászkeretes hirdetésben kérdezte meg a Universal stúdió főnökét, hogy mikor kerül már a mozikba a filmje. Végül kompromisszum született, és az eredetinél csak tíz perccel rövidebb változatban került az amerikai mozikba a Brazil, 1985-ben. Gilliam következő filmje, a Münchausen báró kalandjai szimplán megbukott, aztán jött egy elvetélt Időbanditák 2-terv, majd egy soha el nem készült Charles Dickens-adaptáció (közben azért persze elkészült A halászkirály legendája, a 12 majom és a Félelem és reszketés Las Vegasban). A Watchmen megfilmesítésének kétszer is nekifutott, először '89-ben, aztán '96-ban, de hát az a projekt nála kevésbé pecheseken is kifogott (lásd: Paul Greengrass).

Forrás: outnow.ch
Terry Gilliam és Heath Ledger a Doktor Parnassus és a képzelet birodalma forgatásán

Az igazi nagy balszerencse viszont még ezután jött, a The Man Who Killed Don Quixote képében. A La Mancha elveszett lovagja című dokumentumfilm örökíti meg a hihetetlenül peches forgatást: az első nap kiderült, hogy egy katonai reptér közelsége miatt olyan zajos a forgatási helyszín, hogy mindent utószinkronizálni kell majd, a második nap jégeső és árvíz zúdult a helyszínre, ami tönkretette a felszerelés egy részét, és megváltoztatta a helyszín kinézetét, pár nap múlva pedig olyan súlyos gerincsérülést szenvedett a főszerepet alakító Jean Rochefort, hogy nem tudott tovább dolgozni. A káresetek miatt a film jogai a biztosítótársasághoz kerültek, és évekbe telt, mire Gilliam vissza tudta őket szerezni. Nem lehet ráfogni, hogy könnyen feladná: 2008-ban újra elkezdte összerakni a filmet, először Johnny Depp-pel, aztán Ewan McGregorral, de ez idáig nem jött össze a dolog. A Gilliamet ért szerencsétlenségek ezzel még nem értek véget. A Doctor Parnassus és a képzelet birodalmá-n megtörtént vele az, amit rajta kívül talán csak Mundruczó Kornél tud teljesen átérezni: a forgatás felénél meghalt a főszerepet játszó Heath Ledger. Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrell ugrott rögtön, hogy segítsen, és Gilliam végül egy nagyon érdekes és szép filmet hozott ki a tragikus helyzetből.

* * *

Orson Welles

Orson Welles rendezői karrierje hihetetlenül szerencsésen indult, de ez nem tartott soká. A színházi rendezőként már befutott Wellesszel az RKO Pictures stúdió meglepően kedvező szerződést kötött első két filmjére: teljes művészi szabadságot kapott, a költségvetést leszámítva a forgatókönyvtől kezdve a film végső verziójáig mindenről ő dönthetett a stúdió beleszólása nélkül. Ez az Aranypolgár-nál érvényesült is, de mivel épphogy csak behozta az árát, második filmje előtt Welles szerződését újratárgyalták, és Az Ambersonok tündöklésé-nél már a stúdió jogában állt a végső verzióról dönteni. Welles túllépte a forgatás pénzügyi és időkeretét is, és a stúdiónál akkor sem repestek az örömtől, amikor leszállította a több mint kétórás kész filmet. A stúdió kivágott negyven percet a filmből, és újraforgatták a végét, hogy vidámabb legyen. Ráadásul még az eredeti negatívokat is megsemmisítették, mondván, hogy nincs helyük tárolni őket. Ehhez hasonló esetek aztán még számos alkalommal ismétlődtek Welles pályafutása során.

Forrás: AFP
Rita Hayworth és Orson Welles A sanghaji asszony-ban

Újravágták többek közt a Columbia stúdiónak készült A sanghaji asszony-t is, amit a stúdió főnöke nem csak utált, hanem saját bevallása szerint nem is értett, és ezer dollárt ajánlott fel annak, aki elmagyarázza neki a sztoriját - állítólag maga Welles sem volt képes erre. Az Othelló-t Welles szabadon csinálta, de a saját pénzéből finanszírozta, így mindig félbe kellett hagynia, amikor elfogyott a pénze. És bár '52-ben Cannes-ban megnyerte vele a fődíjat, de '55-ig kellett várnia, amíg Amerikában is bemutatták. A producer elvette tőle a Bizalmas jelentés-t (Mr. Arkadin) is, és a film összevissza vagdosásának köszönhetően, különböző országokban öt különböző változatot mutattak be belőle. 2005-ben kiadtak belőle egy DVD-verziót, ami állítólag a legközelebb áll Welles eredeti elképzeléséhez. Némelyik filmjét egyáltalán nem tudta befejezni, ilyen volt az 50-es évek végén elkezdett Don Quixote, amivel még a 70-es években is molyolt, de sosem lett kész vele, és a The Other Side of the Wind is, amit '72 és '76 közt forgatott. Ez lehetett volna az utolsó nagyjátékfilmje (később már csak dokumentum- és kisfilmeket csinált), de az iráni finanszírozású film a politikai változások miatt jogilag tisztázatlan helyzetbe került. Állítólag szinte készen van, de mivel mind a mai napig nem sikerült eldönteni, hogy ki a jogtulajdonos, sosem mutatták be.

* * *

Paul Greengrass

A brit rendező olyan sikerfilmeket csinált, mint a második és harmadik Jason Bourne-film, és mégis állandóan akadályokba ütközik Hollywoodban. Húsz évbe telt, mire Alan Moore Watchmen-jét sikerült megfilmesíteni, és Greengrass volt az a rendező, akinek már majdnem sikerült, közvetlenül, mielőtt Zack Snyder végül tényleg megcsinálta. Darren Aronofsky volt az eggyel korábbi jelölt, de ő aztán A forrás-t választotta, és helyette Greengrass lett a kiszemelt rendező. Már volt egy szuper forgatókönyv, csak éppen a tervezett büdzsét találta még kissé magasnak a Paramount stúdió: szerették volna 100 millió dollár alá szorítani a film költségét. Épp erről tárgyaltak Greengrass-szal, amikor elnökcsere történt a stúdió élén, és az új főnök kihajította elődje startra kész produkcióját.

Forrás: outnow.ch
Paul Greengrass és Matt Damon A Bourne-ultimátum forgatásán

Aztán Zack Snyder 300-zal aratott zajos sikere kellett hozzá, hogy a projekt feléledjen, és a film - ironikus módon 130 millió dollárból - elkészülhessen. A United 93-as és A Bourne-ultimátum kritikai és közönségsikere után Greengrass azt csinálhatott, amit akart, de a Zöld zóná-val megint rossz lóra tett. A filmet ugyan 2008 végére leforgatták, de, amikor a stúdió látta, hogy nem Oscar-esélyes, 2010 elejére halasztották a bemutatóját, amikor az iraki téma már lerágott csontnak számított, és hát a film nem is sikerült jól, hogy behúzza a nézőket. A Zöld zóna megbukott, de jöhetett volna a negyedik Bourne-film, viszont ezt meg Greengrass hagyta ott más projektek kedvéért. Sorban jöttek és úsztak el a lehetőségek: a Fantasztikus utazás remake-je, a Kleopátra-film Angelina Jolie-val (amit jelenleg úgy néz ki, David Fincher csinál meg), és most a Memphis című Martin Luther King-film. Ehhez is minden együtt volt már, amikor a Universal stúdió meggondolta magát. Egyesek szerint, mert féltek, hogy Greengrass nem lesz kész a filmmel a jövő év elejére kitűzött premierdátumra, mások szerint, mert King örököseinek és bizalmasának nem tetszett, hogy a film foglalkozik azzal is, az emberjogi harcos hogyan csalta a feleségét.

* * *

David O. Russell

Biztos vannak olyanok, akik úgy gondolják, David O. Russell minden csepp balszerencsét alaposan kiérdemelt. A rendezőnek két kisköltségvetésű, jól fogadott komédiával (Spanking the Monkey, Gyagyás család) indult a karrierje, ezek sikerének köszönhetően pedig megcsinálhatta a minden tekintetben sikeres Sivatagi cápák-at. A bajok már itt kezdődtek: George Clooney nem rejtette véka alá, hogy pályájának legszörnyűbb élménye volt a forgatás, ahol gyakorlatilag összeverekedett a stábbal és színészeivel állítólag megengedhetetlen hangnemben beszélő Russell-lel. A rendező ezek után kicsit nehezebben talált finanszírozókat a következő filmjéhez, de azért elkészült a Multik haza! is. Ezt a filmet már nem fogadták olyan jól, és a netre kikerült egy videó, amin Russell hisztérikusan üvöltözik Lily Tomlinnal. A színésznő ugyan utólag kiállt Russell mellett, de ez már komolyan ártott a rendező megítélésének Hollywoodban.

Forrás: outnow.ch
Dustin Hoffman és David O. Russell a Multik haza! forgatásán

A Nailed kétéves készülése közben aztán mindent visszakapott csőstől. A Jessica Biel és Jake Gyllenhaal főszereplésével készült, bizarr szexkomédiaként leírt film forgatása összesen négyszer állt le különböző problémák miatt. Ezek többsége financiális volt, és egyáltalán nem Russell tehetett róluk, hanem az egyik producer, aki nem fizette ki a színészeket és stábtagokat, ezért a szakszervezetek leállították a munkát. Itt is akadt azért személyes konfliktus is: James Caan a forgatás közben felmondott, állítólag, mert nem tudtak Russell-lel dűlőre jutni abban, hogy a színész pontosan hogyan fulladjon meg egy keksztől az egyik jelenetben. Végül a film többé-kevésbé leforgott (állítólag néhány kulcsjelenet még hiányzik), de Russell a vágásban és az utómunkában már nem vett részt. A jogtulajdonosok szeretnék bemutatni a filmet, de előbb valakinek be kellene fejeznie.

* * *

Lynne Ramsay

A skót Lynne Ramsay a harmincadik életévében járt, amikor Cannes-ban hatalmas sikert aratott első nagyjátékfilmjével, a Patkányfogó-val. Ez 1999-ben volt, azóta eltelt tizenegy év, és ha minden jól megy, Ramsay idén megint ott lesz Cannes-ban We Need to Talk About Kevin című, harmadik filmjével. Amikor 2002-ben bemutatták második filmjét, a Patkányfogó-nál talán egy fokkal kevésbé lelkesen fogadott, de azért így is több díjat besöprő Morvern Callar-t, Ramsay már dolgozott azon a forgatókönyvön, ami miatt aztán kilencéves lyuk támadt az alkotói pályájában. Ez Alice Sebold Komfortos mennyország című regényének adaptációja volt. A 2002-ben megjelent könyv megfilmesítési jogait már 2000-ben eladták, és Ramsay-t 2001 elején szerződtették le a film írására és rendezésére, amikor a regény kézirata még csak félig volt készen.

Forrás: CANNES FILM FESTIVAL
Tilda Swinton a We Need to Talk About Kevin-ben

Ramsay - aki állítólag elképesztően lassan ír - nem gyorsan, de haladt a munkával, a forgatást 2003 nyarára tervezték. Csakhogy közben megjelent a könyv és bestseller lett. Korábban mindegyik stúdió túl sötétnek találta a sztorit, de a regény sikerén felbuzdulva egy csomóan elkezdtek érdeklődni, köztük Steven Spielberg, és vele a DreamWorks is. A projekt egyszerűen kinőtte Ramsay-t, és nem teljesen meglepő módon a hatalmas érdeklődés közepette a megfilmesítési joggal rendelkező cég ejtette őt, és helyette Peter Jacksont választották (aki maga is jó pár évet rááldozott az életéből: 2004 tavaszán kezdett tárgyalni a filmről, amit csak 2009 végén mutattak be). Állítólag nagyon sok időbe telt, mire Ramsay túltette magát a traumatikus élményen, és csak 2006-ban vállalt újra nagyjátékfilmet, a We Need to Talk About Kevin című könyv filmváltozatát. Ezt 2008-ban kezdte volna forgatni Tilda Swintonnal, de az utolsó pillanatban szétesett a finanszírozás. Ramsay teljesen átírta a könyvet - egy olcsóbb filmet talált ki -, és tavaly tavasszal végre elkezdte a forgatást.

* * *

Pálfi György

Forrás: taxidermia.hu
Pálfi György a Taxidermia forgatásán

Pálfi nem egy Orson Welles pechesség tekintetében, de a magyar rendezők közül neki szavazzuk meg a legpechesebb címet. Mindig rengeteg filmterve van, amiken nagy energiával dolgozik, de eddig csak két és fél nagyjátékfilmje jött össze (Hukkle, Taxidermia és Nem vagyok a barátod). Persze Magyarországon most senkinek se könnyű filmet csinálni, és amíg újra működésbe nem lép az állami támogatási rendszer, addig különösen esélytelen olyan nagyköltségvetésű produkciókat tető alá hozni, amilyeneket Pálfi tervez. Nem lett semmi az évekkel ezelőtt tervezett Csontbrigád-adaptációjából, egyelőre sehol sincs a Scarlett Johanssonnal elképzelt Szőke ciklon és a Toldi-filmtervvel kapcsolatban sem az már a legnagyobb bökkenő, hogy Káel Csaba is ugyanebben gondolkodik, hanem, hogy egyikük se kap pénzt a sajátjára. Egyelőre valószínűleg maradnak a miniköltségvetésű, kísérletezgetős projektek.