Asszonyok labirintusában - Almodóvar és a nők

Hollywoodi színésznők tömkelege ürítené ki azonnal a naptárját, ha kapna egy hívást Almodóvartól, de ő csak spanyol asszonyokat ajándékoz meg azzal, hogy a filmtörténet istennői közé emeli őket. Kábítós apácák, jó útra tért örömlányok, nővé operált férfiak és anyatigrisek férnek meg békésen egymás mellett az egyenletesen magas színvonalú filmográfiában. Új filmje, a héten bemutatott A bőr, amelyben élek apropóján áttekintjük kedvenc múzsáit Penélope Cruztól Elena Anayáig.

A legkedvesebb kultrendezőink múzsáiról szóló sorozat első, Lars von Trierről szóló darabjában említettük, hogy Kirsten Dunst nagy álma volt Pedro Almodóvarral forgatni. Almodóvar hívására valószínűleg még temérdek világsztár színésznő azonnal kiürítené a naptárát, de a spanyol rendező kitartóan ellenáll Hollywood csábításának. Így viszont neki köszönhetően temérdek fantasztikus spanyol színésznőt ismert meg a világ, akik, ha kell, kábítós apácát, hisztérikus szeretőt, rátarti dívát vagy éppen nővé operált férfit alakítanak a vásznon. Ráadásul ő bizonyította be a szkeptikusoknak, hogy Penélope Cruz nemcsak istenien gyönyörű, de istenien tehetséges is.

1. Penélope Cruz (Eleven hús, Mindent anyámról, Volver, Megtört ölelések)

Penélope Cruz a Volver-ben

Penélope Cruz többször is nyilatkozta, hogy Almodóvar hatására lett színésznő, és a Kötözz meg és ölelj!-ből Victoria Abril játéka inspirálta a szárnypróbálgatásait. Szerencsés volt, ugyanis egy évvel később már a spanyol filmművészet olyan megbecsült alakjaival dolgozhatott együtt, mint Fernando Trueba vagy Bigas Luna. Hazájában nagyon fiatalon sztár lett, és Almodóvar is viszonylag hamar, már 1997-ben felfigyelt rá, bár első együttműködésükben, az Eleven hús-ban még csak aprócska szerepet juttatott neki (érdekesség, hogy ebben a filmben dolgozott Almodóvar első és egyetlen alkalommal Penélope jelenlegi férjével, Javier Bardemmel). A terhes kurva szerepét egy terhes apáca követte Almodóvar karrierjének talán legnagyobb nemzetközi sikerében, a Mindent anyámról-ban, ami nagyjából egybeesett Penélope Hollywoodra kacsingatásának kezdetével.

Penélope Cruz és Pedro Almodóvar a Megtört ölelések forgatásán

A bizarr Tom Cruise-románc és a vaskos akcentus nem tették az angolszász piac kedvencévé Penelopét, és még neves szereplőtársak mellett is sorra megbuktak az amerikai filmjei (Vad lovak, Corelli kapitány mandolinja, Gothika, Szahara, Las Bandidas). A mentőövet persze Almodóvar dobta: a Volver a rendező eddigi utolsó igazi karriercsúcsa, Cruz pedig klasszikus európai színészistennőket idéz meg az öntudatos fiatal anya szerepében. Ez a film volt ráadásul a szimbolikus múzsa-trónöröklés az életműben, hiszen Cruz nemcsak hogy a Carmen Maura által 22 évvel korábban, a Mit tettem, hogy ezt érdemlem?-ben megformált elnyomott háziasszony továbbgondolt verzióját alakítja, de Maura hosszú mosolyszünet után arra is hajlandó volt, hogy eljátssza Penélope karakterének anyját.

Penélope Cruz és Pedro Almodóvar 2009-ben Rómában

Almodóvar persze imád a saját életművének reciklálásával játszadozni; a Megtört ölelések "film a filmben" jeleneteiben Cruzt ismét Maura helyébe állította - ekkor az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén-t idézte meg vele. Időközben persze megtört az átok, Penélope sorra ontja magából a parádés alakításokat angolul is (Vicky Cristina Barcelona, Elégia, Kilenc) és szinte zsinórban háromszor Oscarra is jelölték - a szobrot sajnos nem Almodóvar-filmért nyerte, hanem a Woody Allenért, de ezzel bebiztosította a helyét Woody múzsáinak listáján is.

* * *

2. Carmen Maura (Pepi, Luci, Bom és más lányok a tömegből, Áldott mélységek, Mit tettem, hogy ezt érdemlem?, Matador, A vágy törvénye, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Volver)

Korábban nem volt kérdés, hogy csakis Carmen Maurát lehet Almodóvar első számú női múzsájának, sőt gyakran alteregójának tekinteni, hiszen a rendező karrierjének első szakaszában, 1988-ig egy kivétellel minden filmjében feltűnt, és többnyire főszerepben. Sokkal inkább ő fedezte fel Almodóvart, mintsem fordítva, és a hetvenes évek végén együtt mozgolódtak a madridi alternatív körökben. Ennek első eredménye a szupernyolcassal forgatott, zseniális című Fuck Me, Fuck Me, Fuck Me, Tim, majd a rendező első egész estés trashfilmje, a Pepi, Luci, Bom és más lányok a tömegből. Míg Almodóvar sok színésznőt (vagy éppen színészt, lásd Banderas) általában hasonló szerepekben tud elképzelni, Maurával nem ismert korlátot a művészi együttműködésük: túlkoros szűzlánytól az átoperált férfin és a gondterhelt háziasszonyon keresztül a szellem-nagymamáig bármit eljátszatott vele.

Carmen Maura az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén-ben

Közös csúcsuk az 1988-as Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén lett, amely egyértelmű fordulópont az Almodóvar-életműben, hiszen ekkor lett őrült kultrendezőből nemzetközileg is elismert (ez volt első Oscar-jelölése is), tömegek számára is szórakozást nyújtó alkotó - mindezt ráadásul úgy, hogy az Asszonyok... (az utóbbi tíz évben készített filmjeivel ellentétben) semmit sem ad fel a kattant, alternatív gyökerekből. Maura óriási alakítást nyújtott az Asszonyok... Pepájaként; szinte minden második mondata idézhető, és a rengeteg vicces momentum között egy percre sem feledteti el a karakter mély fájdalmát.

Carmen Maura és Pedro Almodóvar a Volver forgatásán

Az Oscar-díj-kiosztó után viszont a mai napig tisztázatlan okok miatt úgy összevesztek, hogy majd' két évtizedig szóba sem álltak egymással. "Az Asszonyok... sikere után lehetetlenné vált a kapcsolatunk személyes okok miatt" - mondja a rendező. "Ez később sem változott meg. Nagyon intenzív kapcsolatot alakítok ki a színészeimmel, és a Carmenhez fűződő viszonyom teljesen letért a professzionális síkról. Mindkettőnknek rengeteg fájdalommal járt ez. Hosszú történet..." - emlékszik vissza Almodóvar. A lassú megbékélést csak tíz év múlva követte új közös film, és a Volver bemutatója után Maura elmesélte az [origo]-nak, hogy a forgatáson már egyértelmű volt, hogy Pedro új múzsája Penélope, de a Volver címszereplőjének akkor is Maurát tekinthetjük: ez az ő diadalmas visszatérése volt Almodóvar világába, még ha csak egy rövid időre is.

* * *

3. Marisa Paredes (Áldott mélységek, Tűsarok, Titkom virága, Mindent anyámról, Beszélj hozzá!, A bőr, amelyben élek)

Marisa Paredes a Mindent anyámról-ban

Paredes a spanyol film nagyasszonya, olyan ő a hispánoknak, mint Catherine Deneuve a franciáknak. Már viszonylag fiatalon díva volt, és méltóságteljes öregedésének köszönhetően szinte semmit nem változott az elmúlt húsz évben. Nem csoda, hogy Almodóvar is többnyire dívaszerepeket bízott rá, köztük a két legemlékezetesebb együttműködésük főszerepét (Tűsarok, Mindent anyámról), bár azt is érdemes megemlíteni, hogy az Áldott mélységek LSD-vízióitól szenvedő apácájaként még sehol nem volt az a bizonyos dívaság.

Pedro Almodóvar és Marisa Paredes 1999-ben Cannes-ban

"Marisa a színésznők kvintesszenciája, ő az a típusú sztár, aki nem egyszerűen szerepet alakít, hanem dominál minden egyes jelenetet, amelyben feltűnik, ez olyan felséges adottság, amely vagy megvan valakiben, vagy nincs, megtanulni nem lehet" - foglalta össze találóan a rendező. A Beszélj hozzá!-ban csak cameózott, ezért izgatottan vártuk az új A bőr, amelyben élek-ben, de csalódnunk kellett, mert a két őrült fiút felnevelő anya karaktere meglepően kiforratlan maradt. Érdekes, hogy nem ez az egyetlen közös mélypontjuk: a Titkom virágá-ban a rendező valószínűleg saját alkotói válságát vetítette rá a Paredes által megformált írónőre.

* * *

4. Victoria Abril (A vágy törvénye, Kötözz meg és ölelj!, Tűsarok, Kika)

Victoria Abril a Kötözz meg és ölelj!-ben

A Carmen Maura által hagyott űrt a nagy összeveszés után rögtön sikerült egy időre betömni Victoria Abrillal, akit egyébként már az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén egyik kisebb, de kulcsszerepére is felkért Almodóvar, csak a színésznő nem tudta elvállalni. Az óriási siker után rögtön megbánta döntését, és gyorsan leszerződött a legendás Kötözz meg és ölelj! főszerepére (A vágy törvényé-ben villanásnyi, stáblistán nem feltüntetett szerepe volt korábban). Maurával vagy Banderasszal ellentétben Abril már filmsztár volt Spanyolországban Almodóvar előtt is, és nem kis erőfeszítésbe telt, hogy egymáshoz edződjenek, de a Tűsarok-ban nyújtott alakítását például maga a rendező is egyik karriercsúcsának tartja.

Pedro Almodóvar és Victoria Abril 1990-ben Berlinben

Közös filmjeikben a három főszerep nem is lehetne eltérőbb: a Kötözz meg és ölelj!-ben buja, érzéki naiva, a Tűsarok-ban komplexusos drámai hősnő, a Kiká-ban pedig emberi mivoltát szinte teljesen elveszítő szörnyeteg. "A Kika volt Victoria legnehezebb szerepe, mert a figura teljesen absztrakt... színésznőként lehetetlen azonosulni ezzel az embertelen karakterrel. De parádésan megoldotta, bámulatosan játszik a feszültséggel. Én az új Bette Davist látom benne, de gyakran mondogatta nekem, hogy 'Pedro, mikor írsz már végre nekem egy kedves, rendes lányszerepet?'" - sajnos erre 18 éve hiába várunk.

* * *

5. Elena Anaya (Beszélj hozzá!, A bőr, amelyben élek)

Egy picit muszáj csalni az aktualitás jegyében, hiszen jó pár színésznő érdemelne még helyezést a listán, de A bőr, amelyben élek bemutatójának kapcsán érdemes most foglalkoznunk egy kicsit bővebben Almodóvar legújabb felfedezettjével. A Beszélj hozzá!-ban állítólag már kifejezetten neki írt egy apró szerepet, amely a végleges változatban sajnos annyira apró lett, hogy egy pislogással el is mulaszthatjuk. Anayát ez nem zavarta, mert saját bevallása szerint akár egy vázát vagy lámpaernyőt is eljátszana a rendező kedvéért.

Elena Anaya A bőr, amelyben élek-ben

A bőr, amelyben élek kritikájában már említettem, hogy Anaya kísértetiesen emlékeztet a filmben Almodóvar imént taglalt korábbi múzsájára, Victoria Abrilra, és érdekes egybeesés, hogy Anayának (Penélope Cruzhoz hasonlóan) az Abril főszereplésével készült, hasonló témájú Kötözz meg és ölelj! a kedvenc Almodóvar-filmje. A két Almodóvar-szerep között mindenesetre nem kellett tétlenkednie, egy másik nagy spanyol rendező, Julio Medem múzsája lett (A szex és Lucia, Room in Rome), hollywoodi (Van Helsing, A nők hálójában) és nemzetközi (Halálos közellenség) szuperprodukciókban kapott szerepet, sőt még Justin Timberlake-kel együtt is visszahozták a szexit.

Pedro Almodóvar és Elena Anaya 2011-ben Londonban

A Filmklubnak idén tavasszal mesélt arról, hogy milyen érzés volt megkapni a főszerepet Almodóvar új filmjében, míg a mester maga azt állítja, hogy Elena már családtag, és ott a helye az Almodóvar-asszonyok között: "Fő tulajdonsága, hogy fizikailag is hajlandó a végsőkig elmenni. Nagyon jól kezeli a nehézségeket és a kockázatot, ráadásul nyitott mindenre. Lényegében ezért választottam őt". Rendező és múzsája ezúttal is barátsággá mélyítette a munkakapcsolatot, és együtt járnak például Rafael Nadal teniszmeccseit megnézni. "Pedro olyan ember, akit szeretnék sokáig magamhoz közel tudni - mondja a színésznő -, az egyetlen negatívuma a kapcsolatunknak, hogy híresebb lettem, és elveszítettem a magánéletem egy részét, pedig az minden ember számára az egyik legfontosabb érték."

* * *

+ A többiek:

Rossy De Palma (középen) az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén-ben

Almodóvar a mellékszereplőihez is nagyon hűséges, a 81 éves Chus Lampreave például szinte a kezdetektől feltűnik átlag minden második filmjében, csakúgy, mint az igen jellegzetes arcberendezésű Rossy De Palma. Elhanyagolta viszont egyik régi kedvencét, a korai filmekben rendre anyatípusokat megformáló Julieta Serranót, viszont, amíg élt, saját édesanyját, Francisca Caballerót is rendre bepalizta egy-egy epizódszerepre. Az argentin Cecilia Roth két főszerepet (Szenvedélyek labirintusa, Mindent anyámról) kapott tőle, amelyek nem is lehetnének eltérőbbek egymástól, ráadásul minőségileg is a két végletet képviselik az életműben. Legújabb kedvenc mellékszereplői pedig Lola Duenas és Blanca Portillo, akik mindketten feltűntek a Volver-ben és a Megtört ölelések-ben is.

* * *

A férfi múzsák:

A férfiakhoz egy kivétellel korántsem volt olyan hűséges Almodóvar, mint a nőkhöz, de Lluís Homarral például az utóbbi tíz évben kétszer (Rossz nevelés, Megtört ölelések) is dolgozott együtt. A hölgyekkel ellentétben, akik maximum emlékeztettek filmjeiben amerikai sztárszínésznőkre, egy ízben egy viszonylag híres amerikai színészt is foglalkoztatott, Peter Coyote-ot a Kiká-ban. Javier Bardem már sztárként vállalt szerepet nála (Eleven hús), csakúgy, mint Gael García Bernal (Rossz nevelés), aki talán Almodóvar legemlékezetesebb férfi múzsája lett Banderas óta.

Gael García Bernal a Rossz nevelés-ben

Ezzel persze el is érkeztünk a megkerülhetetlen Banderas-együttműködéshez, amely önmagában is filmre illő ívet írt le: homoszexuális rendező felfedezi és felkarolja a fiatal, őrülten vonzó és heteroszexuális színészt, aki sztár lesz, és lelép Hollywoodba, ahol latin szeretőt játszik, és elvesz egy gyógyszerfüggő, agyonműtött arcú sztárocskát, később önmaga paródiáját alakítja egyre kevesebb sikerrel, és végül deresedő halántékkal visszatér felfedezőjéhez egy tisztességes drámai szerepért.

Victoria Abril és Antonio Banderas a Kötözz meg és ölelj!-ben

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy Antonio Banderas jó pár remekműben szerepelt Amerikában is, elég csak a Philadelphiá-ra, a Kísértetház-ra, a Desperado-ra, vagy az Evitá-ra gondolni - sokáig úgy tűnt, hogy nem lesz már soha szüksége a felfedezőjére. Aki egyébként korábban az ösztönössége miatt szerette, most viszont meg kellett szabadítania a két évtized alatt Hollywoodban ráragadt maníroktól. "Antonio már teljesen más színész, mint húsz évvel ezelőtt volt. Ugyanaz az ember, de a színészi technikája megváltozott, ami akár gondot is jelenthetett volna, ha nem annyira nagylelkű és együttműködő. Kihívás volt mindkettőnk számára újra egymásra hangolódni, de kezdettől fogva csak őt tudtam elképzelni a szerepre, mert nem egy tipikus gonoszt akartam, hanem egy úriembert."

További olvasnivaló: Almodóvar múzsáival részletesen foglalkoztunk korábban az Antonio és az asszonyok című cikkben is, filmjeit pedig az Almodóvar, a szenvedélyek krónikása című ultrahosszú összefoglalóban tekintettük át.