Nicolas Cage törmelékes bajszától Adam Sandler depressziójáig - szeptember 11. a moziban

world trade center
Vágólapra másolva!
A terroristákkal szembeszálló hősies repülőgéputasoktól kezdve a World Trade Center romjai alatt rekedt Nicolas Cage-en keresztül a poszttraumás stresszel küzdő, megtört Adam Sandlerig áttekintjük, hogyan jelent meg 9/11 az elmúlt tíz év amerikai filmjeiben.
Vágólapra másolva!

110901 - Szeptember 11 (11'09''01 - September 11)
Rendező:
Youssef Chahine, Amos Gitai, Alejandro González Inárritu, Shőhei Imamura, Claude Lelouch, Ken Loach, Samira Makhmalbaf, Mira Nair, Idrissa Ouedraogo, Sean Penn, Danis Tanovic

Ha számokba szorítanak egy rendezőt olyan mesterkélt megkötésekkel, mint, hogy 11 perc 9 másodperc és még 1 képkocka hosszúnak kell lennie a filmjének, az nem feltétlenül válik az alkotás javára, és ez a tizenegy ország tizenegy rendezőjét felvonultató szkeccsfilm sem kiemelkedő művészileg, filmtörténetileg viszont annál fontosabb, hiszen ez volt az első széles körben bemutatott játékfilm, amely a témával foglalkozott. Egy francia producer (Alain Brigand) rántotta össze a - sokan siettek kiemelni, hogy javarészt "balos" - rendezőket a filmhez, amelyet már bemutatása előtt kritikák értek vélt Amerika-ellenessége miatt.

Forrás: outnow
Ernest Borgnine a 110901 Sean Penn rendezte epizódjában

A 2002-es velencei filmfesztiválon volt a világpremierje, sok országban, köztük Magyarországon is 2002. szeptember 11-én mutatták be, de az Egyesült Államokban csak 2003 nyarán került a mozikba. A film valójában nem annyira botrányos vagy ellentmondásos, mint inkább egyenetlen, és némelyik epizódja kifejezetten didaktikus. Sokatmondó, hogy a leghatásosabb része az Inárritu-rendezte epizód, amelyik magát az eseményt mutatja meg úgy, hogy egy ideig csak kétségbeesett hangokat, szövegfoszlányokat hallunk és a sötét vásznat látjuk, aztán be-bevillannak a füstölgő tornyok és az ablakból magukat kivető emberek.

* * *

Az utolsó éjjel (The 25th Hour, 2002)
Rendező:
Spike Lee

Spike Lee munkássága majdnem annyira összeforrt New Yorkkal, mint Woody Allené, sorsszerűnek és természetesnek tűnik, hogy játékfilmben ő mutatta meg először a város szeptember 11. utáni arcát és konkrétan a World Trade Center helyén tátongó sebet. Az utolsó éjjel-t 2002 decemberében mutatták be, de a regény, amelyen alapul persze a terrortámadás előtt íródott, sőt a forgatókönyv is készen volt szeptember 11. előtt. A rendező számára mégsem volt kérdés, hogy bele kell építenie a filmbe a történteket.

Forrás: outnow
Edward Norton Az utolsó éjjel-ben

Az eleje főcímben máris feltűnnek a Ground Zero kék fénycsóvái, és bár a cselekményben nem játszik kulcsszerepet a terrortámadás, az egész filmre rányomja a bélyegét a szeptember 11. utáni hangulat. Ez tökéletesen illik a főszálhoz: a film egy drogdílerkedés miatt hét évre ítélt férfinak (Edward Norton) a börtönbe vonulás előtti utolsó éjszakáját meséli el, amely tele van tépelődéssel arról, hogy mit kellett volna másképp csinálnia, és milyen veszélyeket rejt számára a jövő. Az egyik hátborzongató jelenetben a főhős két barátja egy Ground Zeróra néző lakás ablakában állva hosszan beszélget arról, mi lesz a haverjukkal. Amikor vége a feszült párbeszédnek, a kamera ráközelít az odalent éjszaka is dolgozó markológépre.

* * *

A United 93-as (United 93, 2006)
Rendező:
Paul Greengrass

Talán nem véletlen, hogy 2006-ban jött ki az első két hollywoodi film, amely kifejezetten szeptember 11-e eseményeit dolgozta fel - úgy látszik, ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy már ne tűnjön ízléstelenségnek a témához nyúlni. A United 93-as-t így is érte kritika, mondván, hogy ez "túl sok, túl hamar", ugyanis dokumentumfilmszerűen mutatja be az egyik eltérített repülőgépen bekövetkező eseményeket, olyan testközelből, hogy a terroristáknak még az izzadtságszagát is érezni véljük. A kézi kamerás bemászás az események sűrűjébe egyébként Paul Greengrass jellegzetes stílusa, amit a Bourne-filmekben is sikeresen alkalmazott, hasonló, de kevésbé húsbavágó eredménnyel.

Forrás: outnow
A United 93-as

Az életszerűséghez nagyban hozzájárul, hogy a felszállástól kezdve valós időben követjük a történéseket, és ezt erősítik a részben improvizált dialógusok, és az igazi pilóták és stewardessek szerepeltetése is. A leghatásosabb persze az utolsó 25 perc, amikor az utasok már rájöttek, hogy az egyetlen esélyük az életben maradásra, ha legyőzik a terroristákat, és átveszik az irányítást a gép felett, amikor megrohamozzák a terroristákat, a néző is a zsigereiben érzi a végső kétségbeesést.

* * *

World Trade Center (World Trade Center, 2006)
Rendező:
Oliver Stone

Nem lepődtünk volna meg, ha Oliver Stone szeptember 11. kapcsán politizálós, odamondós filmet csinál, hiszen a politika mindig is az érdeklődése középpontjában állt, de nem ezt az utat választotta. A World Trade Center a hősöknek állít emlékművet, ennek megfelelően patetikus és precízen kiszámított módszerekkel csal könnyeket a nézők szemébe. Megtörtént esetet dolgoz fel: két New York-i rendőrét, akik azon kevesek közé tartoznak, akiket élve mentettek ki az egyik összeomlott torony romjai alól. Türelemjátékká teszi a film végignézését, hogy javarészt a két rendőrt alakító Nicolas Cage-et és Michael Penát látjuk, akik a sötétben fekszenek a törmelék alatt, csak az arcuk látszik ki. Közben azért néha benézünk otthon tipródó családtagjaikhoz, a vége felé pedig megjön a felmentő sereg.

Forrás: outnow
Nicolas Cage a World Trade Center-ben

Személyes szinten marad ugyan a történet, de ha meg is tudjuk, az egyik rendőr milyen nevet szán születendő kislányának, mégsem annyira hús-vér emberek drámája ez, mint szimbólumoké. Stone hősökről mesél úgy általában, hiába nézzük a két fickó véres-poros ábrázatát órákon át, nem kerülnek közel hozzánk ezek a figurák. De valószínűleg nem is ez volt Stone célja, hanem, hogy szépen megágyazzon a kimentésük torokszorító pillanatának, és a végén mutogathasson mentőkre és kimentettekre, hogy na, ilyenek a emberek - szemben a gonosz terroristákkal, de ez csak futó utógondolatként suhan el, mintha ott sem lett volna.

* * *

Üres város (Reign Over Me, 2007)
Rendező:
Mike Binder

Ez a film tulajdonképpen bármikor elkészülhetett volna, mert a gyászról, egész pontosan a poszttraumás stresszről szól, és a főhősnek ezt az állapotát bármilyen más tragikus esemény is kiválthatta volna. Adam Sander olyan embert alakít, aki a teljes családját, a feleségét és a három lányát elveszítette szeptember 11-én. Nem tud megbirkózni a gyásszal, ezért inkább kizár az életéből mindent és mindenkit, ami a múltjára emlékezteti, fejhallgatót csap a fülére, hogy ne is halljon semmit, és beletemetkezik a számítógépes játékokba és az örökös konyhafelújítás ismétlődő rituáléjába. Persze csak addig, amíg fel nem tűnik a színen egy régi barát (Don Cheadle), aki elhatározza, hogy segít a sérült lelkű özvegyen.

Forrás: outnow
Adam Sandler és Don Cheadle Az üres város-ban

A szereplők legtöbbször csak repülőgép-szerencsétlenségként utalnak a tragédiára, a film direkt nem hangsúlyozza szeptember 11-ét, nincs semmiféle politikai-társadalmi vetület, és a rendező jó arányérzékéről tanúskodik, hogy csakis személyes szinten foglalkozik a problémával. A rendező és Sandler a lélektani hitelességre helyezte a hangsúlyt, Sandler még gyászolók terápiás üléseire is beült megfigyelőnek. Néha ugyan átcsúszik nyálasba a film, de az előtanulmányok megtérültek, mert minden színész abszolút hiteles. Érdekesség, hogy a rendező Sandler szerepét eredetileg Tom Cruise-nak szánta, Cheadle-ét pedig Javier Bardemnek, de hálásak lehetünk, hogy nem végül kellett a poszttraumás stressztől szenvelgő Tom Cruise-zal szembesülnünk.

* * *

Emlékezz rám (Remember Me, 2010)
Rendező:
Allan Coulter

Forrás: outnow
Emilie de Ravin és Robert Pattinson az Emlékezz rám-ban

9/11 mint drámai csavar. A vészjóslóan magasodó ikertornyokat már a '91-ben játszódó, sokkoló nyitójelenetbe belekomponálja a rendező, mintegy figyelmeztetve a naiv nézőt, hogy ez később még fontos lesz. Lehetett volna ez egy kissé mesterkélt, mégis viszonylag kellemes film két súlyosan sérült lelkű fiatal (Robert Pattinson és Emilie de Ravin) egymásra találásáról. Bőven vannak benne kedves és átélhető jelenetek a két főhős bontakozó szerelméről, de Coulter egyszer csak lelepleződik: fogalma sincs saját filmjéről. Úgy a játékidő kétharmadánál kisiklik a film, totálisan irreális, idegesítő dolgok történnek, hogy aztán a rendező jól a képünkbe toljon egy teljesen felesleges tragikus végkifejletet. 9/11 nélkül jobban jártunk volna.

* * *

Ments meg! (Rescue Me, 2004-2011)

Forrás: outnow
Denis Leary a Ments meg!-ben

Bár nem film, Denis Leary sorozata nem maradhat ki összeállításunkból, mert az egyik legnyugtalanítóbb, legkattantabb 9/11-emlékmű, amelyet csak el lehet képzelni. Leary egy alkohol- és impulzuskontroll-problémákkal küzdő, Tommy Gavin nevű tűzoltót játszik, akinek szeptember 11-én meghalt az unokatestvére, és ezért részben magát okolja. Az unokatesó rendszeresen visszajár, és szellemalakban életvezetési tanácsokat osztogat Tommynak, ami rendszeresen ordenáré veszekedésekbe torkollik. De elegendő rövidital elfogyasztása után az is megesik, hogy maga Jézus látogatja meg Tommyt. Az agresszív ír egészen másképp küzd meg a poszttraumás stresszel, mint az Üres város Adam Sandlere, leginkább úgy, hogy pusztítja saját magát és környezetét. A sorozat épp a héten ért véget, és igaz, hogy az utolsó egy-két évben már kifáradt, az első néhány évad televíziós csúcsteljesítmény volt, érdemes újranézni.