A túlérzékeny szuperhős

Andrew Garfield a Ne engedj el!-ben kétségbeesve toporzékolt, a Social Networkben teljesen kiborult, a Doctor Parnassus és a képzelet birodalmában őrülten féltékeny volt Heath Ledgerre. Mintha a tépelődő Peter Parker szerepét neki találták volna ki. Bemutatjuk az új Pókembert.

Andrew Garfield Amerikában született 1983-ban, de hároméves korától Angliában élt a családjával. Már gyerekkorában fellépett színpadi előadásokban, profi karrierje is a színházban indult: első szerepét a manchesteri Royal Exchange Theatre-ben alakította Ken Loach 1969-es, Kes című filmjének színpadi változatában. További színházi, aztán kisebb tévés szerepek jöttek, míg megkapta Robert Redford 2007-es Gyávák és hősök című filmjében a Redford által alakított egyetemi tanár egyik értelmes, de alulmotivált diákjának a szerepét. Garfield szinte véletlenül került Redford látóterébe: a Chatroom című londoni előadásban Stephen Daldry figyelt fel rá, és elhívta a soha meg nem valósult The Amazing Adventures of Kavalier & Clay szereplőválogatására. Daldry casting directora a Redford-filmen is dolgozott, és a többi már sejthető.

Andrew Garfield

A Chatroom-ban tetszett meg John Crowley-nak (Kényszerszünet) is, akinek az első filmfőszerepét köszönheti. A 2007-es Boy A egy remekbeszabott, végtelenül nyomasztó dráma egy fiúról, aki kisgyerekkorában szörnyű bűncselekményt követett el, sok év múltán szabadul a fiatalkorúak börtönéből, és megpróbál új életet kezdeni. Garfield itt rögtön elképesztően érzékeny színészként mutatkozott be, pedig a feladata nem volt egyszerű a kevés párbeszéddel és sok közelivel dolgozó filmben.

Katie Lyons és Andrew Garfield a Boy A-ben

"Nagyon féltem, mert ez még csak a második filmem volt, és ez volt az első eset, hogy nekem kellett elvinnem a hátamon egy filmet. Tudtam, hogy a történet nagy részét csendekkel, a tekintetemmel és a testbeszédemmel kell majd elmesélni. A testbeszéd miatt nem annyira aggódtam, mert mindig is nagyon fizikális voltam, és ez része a színészetemnek, amiatt viszont igen, hogy bízzak benne, hogy ha gondolok valamire, azt a közönség is látni fogja, és nekem nem kell megmutatnom semmit. Ijesztő visszafogni magad, és a lehető legkevesebbet tenni, miközben a lehető legtöbb érzelmet akarod megmutatni. Korábban erre sosem volt szükség, hiszen színházban dolgoztam".

Andrew Garfield a Red Riding első részében

Ahogy a Boy A-t, úgy Garfield következő jelentős filmjét, a Red Riding-ot sem mutatták be nálunk. A 70-es, 80-as évek Észak-Angliájában játszódó háromrészes tévésorozat egy valós sorozatgyilkos utáni, elhúzódó nyomozás történetét dolgozza fel, és a rendőrség kétségbeejtő korruptságának bemutatása ugyanakkora hangsúlyt kap benne, mint a gyilkos felhajtása. Garfield az első részben játszik kulcsszerepet mint ambiciózus, fiatal újságíró, aki beszáll a nyomozásba, és teljesen belepörgeti magát, ami tragikus következményekhez vezet.

Heath Ledger, Lily Cole és Andrew Garfield a Doctor Parnassus és a képzelet birodalmá-ban

Terry Gilliam mesés Doctor Parnassus és a képzelet birodalmá-jában Garfield Parnassus (Christopher Plummer) utazó társulatának bűvész tagját alakította, aki szerelmes Parnassus lányába, és őrülten féltékeny a színen felbukkanó Tonyra, akit Heath Ledger, Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrell alakít a filmben. Garfield elmondása szerint eleinte ijesztő volt Gilliammel dolgozni, mert a rendező olyan nagy szabadságot hagyott neki, amivel nem tudott mihez kezdeni, de aztán elkezdte élvezni a dolgot. "Amint rájössz, hogy az ő szemében nincs olyan, hogy hibázás, hogy akár oda is csinálhatsz a kamera elé, és ő találni fog benne valami érdekeset, elkezded úgy érezni magad, mintha egy játszótéren volnál".

Andrew Garfield és Carey Mulligan a Ne engedj el!-ben

2010 volt a nagy áttörés éve. Kezdődött Spike Jonze I'm Here című szépségesen melankolikus rövidfilmjével, amiben Garfield egy szerelmes robotot alakított, annak ellenére szívszaggatóan, hogy a fején végig egy dobozt viselt - aki még nem látta a félórás filmet, annak nagyon javasoljuk, hogy nézze meg (itt az első rész, második, harmadik). Ősszel aztán gyors egymásutánban két filmje is a mozikba került az USA-ban: először a Ne engedj el!, majd a Social Network. A Kazuo Ishiguro-regény adaptációjában Tommyt játszotta, az érzékeny és lobbanékony fiút, aki szomorú szerelmi háromszögbe kerül, mert Keira Knightley-val jön össze, de valójában Carey Mulligant szereti. Mark Romanek filmje országos szinten nem került a mozikba Amerikában, így csak egy viszonylag szűk réteghez jutott el Garfield megrázó alakítása.

Andrew Garfield és Jesse Eisenberg a Social Network-ben

Ellenben pár héttel később bemutatták David Fincher Facebook-filmjét, amiből a fél világ megismerte Garfieldot. Eduardo Saverint alakította a filmben, Mark Zuckerberg (Jesse Eisenberg) egyetemi barátját, aki 1000 dollárral és egy ablaküvegre firkantott képlettel segíti a Facebook útnak indítását, majd a site sikeressé válása után bepereli Zuckerberget, mert úgy érzi, kiforgatták az őt megillető részesedésből. Garfield Mark szerepére pályázott, és amikor a meghallgatás után visszahívták azzal, hogy lenne neki egy másik szerep a filmben, eleinte nem is értette, mit akarnak tőle. Fincher azzal magyarázta a döntését, hogy Garfield "hihetetlen hozzáféréssel rendelkezik a saját érzelmei gyökereihez, ezért úgy gondoltam, egy ilyen színészt nem vesztegetek el egy olyan figura megformálására, aki Asperger szindrómásnak tűnik".

Andrew Garfield A csodálatos Pókember-ben

Természetesen A csodálatos Pókember főszerepére is akadt jó pár jelölt, de Garfield nem feszült rá túlságosan a versengésre, és a szintén esélyes Jamie Bell-lel még együtt is vacsoráztak a tesztfelvételük után, és megdumálták a tapasztalataikat. Miután megkapta a szerepet, mindenhol lenyilatkozta - mint a színészek ilyenkor általában -, hogy Pókember a gyerekkori kedvence, és ezzel egy álma teljesült, de az ő esetében valószínűleg ez még igaz is. "Amikor megtudtam, hogy megkaptam a szerepet a Pókember-ben, egy buborék keletkezett körülöttem. Egy ideig abban lebegtem, aztán egyszer csak szétpukkadt, és szembesültem vele, hogy én csak egy színész vagyok, és valójában nem lehetek soha Pókember. De talán pillanatokra meggyőzőm majd magamat arról, hogy mégis ő vagyok, és ezek a fantáziálások átsegítenek a nehézségeken".