Most csinálják először

A szex főleg addig nagy ügy, amíg még nem csináltad - hangzik el a múlt héten bemutatott Kamatylistában. A szexuális tapasztalatszerzésről szóló film premierje apropóján összeszedtük kedvenc filmjeinket, amelyekben központi szerepet játszik a szüzesség elvesztése. Akad itt tudományos alapossággal dolgozó görög lány, friss diplomás fiú, akit idősebb nő csábít el, és olyan csaj is, aki csak megjátssza, hogy az iskola ribanca lett. (Cikkünk kisebb, külön nem jelölt spoilereket tartalmaz.)

Diploma előtt (The Graduate, 1967)

Mike Nichols Diploma előtt-je igazi megunhatatlan klasszikus, bár decemberben lesz 46 éve, hogy bemutatták, ma is friss, hiteles és bájos. Lényegében minden benne van a férfivá válásról, nemcsak az első szexuális élmények (egy idősebb nővel), hanem az első nagy szerelem őrülete is, és ha eléggé odafigyelünk Dustin Hoffman arcára a zárójelenetben, akkor az első kiábrándulást is elcsípjük. Ez volt Hoffman első filmfőszerepe (és egyben első Oscar-jelölése a hétből, amit eddig összegyűjtött), igazi sztárcsináló alakítás, amelyben komikusi érzékét és érzékenységét is meg tudta csillogtatni.

Dustin Hoffman és Anne Bancroft a Diploma előtt című filmben Forrás: AFP

Egy főiskoláról frissen kikerült fiút alakít, aki nem tudja még, mit kezdjen magával, és nyárra hazamegy a szüleihez, ahol az apja munkatársának a felesége, Mrs. Robinson (Anne Bancroft) elcsábítja. Hoffman különösen szórakoztató a Bancrofttal közös jeleneteiben, bár már huszonkilenc éves volt a forgatáskor, és valójában csak hat év korkülönbség volt a két színész közt, imádnivalóan zavarodott, éretlen és öntelt, mint a tinédzser, aki hirtelen felnőttnek érzi magát. Hogy szűz, ahhoz nem sok kétség férhet, annyira esetlenül viselkedik, amikor először vesznek ki egy hotelszobát, és persze árulkodó a túljátszott megdöbbenése is, amikor Mrs. Robinson rákérdez, hogy most van-e először nővel.

* * *

Flört (Flirting, 1991)

Az ausztrál John Duigan önéletrajzi ihletésű trilógiát tervezett saját felnövésének történetéből, de végül csak két film készült el, a '87-es The Year My Voice Broke és a Flört. Az előbbiben a Danny nevű főhős (Noah Taylor első főszerepében) még nem túl sokra jut a női nemmel, a Flört végén viszont elveszti a szüzességét - igaz, ezért viszonylag nagy árat fizet, mert kicsapják az iskolából. A történet ugyanis a 60-as években játszódik, egy börtönhangulatú fiúiskolában, amit egy tó választ el a szigorú lányiskolától, ahol Danny kiszemeltje, Thandiwe (Thandie Newton) tanul.

Noah Taylor és Thandie Newton a Flört című filmben Forrás: AFP

Nemcsak a fiúkat szeparálják gondosan a lányoktól, a faji előítéletek is tombolnak, így nem is meglepő, hogy a dadogása és ügyetlensége miatt csúfolt Danny és az ugandai-kenyai származása miatt idegenkedéssel kezelt Thandiwe egymásra kattan. És persze az derül ki, hogy nincs az a szigor és szabályrendszer, ami két szerelmes és eltökélt tizenévest elválaszthatna egymástól. Többeknek ez a film volt az ugródeszkája: az osztálykapitányt alakító Nicole Kidman már épp a sztárrá válás küszöbén állt, amikor a film készült (a Mint a villám után, de a Túl az Óperencián-on innen), viszont Thandie Newtonnak ez volt az első szerepe, és az akkor még teljesen ismeretlen Naomi Wattsnak is ez volt az első fontosabb alakítása.

* * *

Amerikai pite (American Pie, 1999)

Nem a 90-es években lett filmtéma a kamasz fiúk sürgető vágya, hogy mielőbb elveszítsék a szüzességüket - egy korábbi ikonikus film a műfajban a '78-as Forró rágógumi -, de a 2000-es évek korhatáros tinikomédiái atyjának az Amerikai pite tekinthető, ami sajnos bevezette a műfajban azóta szinte kötelező elemmé vált gusztustalankodást (ondós sör!), ugyanakkor lényegesen viccesebb és szerethetőbb, mint a témát feldolgozó számos bárgyú társa. A film négy végzős gimnazista jó barátról szól, akik elhatározzák, hogy a tanév végéig elvesztik a szüzességüket, de folyton közbejön nekik valami, például Jim (Jason Biggs) esetében egy korai magömlés a dögös szlovák cserediáklány társaságában.

Jason Biggs az Amerikai pite című filmben Forrás: AFP

A néhol gyermeteg poénok ellenére a küldetés nem válik fárasztóvá vagy antipatikussá, mert alapvetően mindannyian jó szándékú, bájosan bénázó srácok, akiknek igazából sokkal kevesebb fogalmuk van arról, hogy mi is a szex, mint a környezetükben megforduló lányoknak. Még szerencse, hogy akad lány, aki felvállalja a továbbképzésüket, és megoszt velük olyan fontos tudnivalókat, mint hogy a barátnő megtartásához két dolog egyikét mindenképp virítani kell: vagy megmondod neki, hogy szereted, vagy eljuttatod az orgazmusig. Természetesen egy ilyen film csak hepienddel végződhet: a tanévzáró bálon különböző, részben nem várt módokon mindannyian teljesítik a küldetést.

* * *

Nővéremnek (A ma soeur!, 2001)

Catherine Breillat legtöbb filmje a szexualitás sötét oldalával foglalkozik, és a szüzesség elvesztését nehéz lenne annál nyomasztóbbnak elképzelni, mint ahogyan a Nővéremnek-ben megjelenik. A film két lánytestvérről szól, akik a szüleikkel nyaralnak a francia tengerparton, az idősebb Elena csinos és flörtölős, a fiatalabb Anais duci és morózus, és mindketten szüzek. Összeismerkednek egy jóképű olasz egyetemistával, aki rögtön leveszi a lábáról Elenát, bár nyilvánvalóan óriási szemétláda.

Libero De Rienzo és Roxane Mesquida a Nővéremnek című filmben Forrás: AFP

Elena és Anais egy szobában alszanak, így a húg tanúja lesz annak, ahogy a srác zsarolással és kamuzással ráveszi nővérét a szexre - pontosabban először az anális szexre, mert Elena fél elveszíteni a szüzességét. Mi pedig ugyanolyan kínosan érezzük magunkat a szexjelenetek alatt, mint Anais, mintha csak bennünket is bezártak volna ebbe a lányszobába, ahonnan nincs menekvés, pontosan tudjuk, hogy Elena el fogja követni az összes hibát, amit elkövethet, és legszívesebben mi is a paplanba temetnénk az arcunkat. Már akkor is elég kemény lenne a film, ha csak egy éretlen lány becsapásáról és háttérbe szorult húga ezzel kapcsolatos ambivalens érzéseiről szólna, de a sokkoló befejezésnél szembesülünk azzal, hogy Breillat egyáltalán nem akart itt megállni.

* * *

Hallam Foe (2007)

Ebben a felnövéstörténetben nincs központi szerepe a szüzesség elvesztésének, hanem egy sokkal sötétebb témáról szól: arról, hogy egy kamasz fiú (Jamie Bell) hogyan birkózik meg anyja öngyilkosságával, és azzal, hogy az apja szinte rögtön új nőt hozott a házhoz. Lélektanilag abszolút stimmel, hogy pont a gyűlölt mostoha (Claire Forlani) lesz az, akivel Hallam elveszíti a szüzességét egy indulatoktól túlfeszített helyzetben: a nő felkapaszkodik a fiú fára épített menedékébe, ahol először megzsarolja, aztán gyorsan elcsábítja.

Sophia Myles és Jamie Bell a Hallam Foe című filmben Forrás: AFP

Biztosan nem tudjuk, hogy Hallam még szűz, de valószínű, hogy az embereket rendszerint csak biztos távolból kukkoló srácnak korábban még nem volt tapasztalata a női nemmel. Ez a (villámgyors) dugás hatalomról és gyűlöletről szól, és persze Hallam nem olyan dörzsölt, hogy megnyerhesse ezt a meccset, a mostoha eléri, amit akar, hogy a fiú sürgősen elköltözzön otthonról. Így Hallam a nagyvárosban kukkol tovább, ahol hamarosan megtudja azt is, milyen olyan emberrel (Sophia Myles) lefeküdni, akit nem utál.

* * *

Könnyű nőcske (Easy A, 2010)

Nem árulok el nagy titkot azzal - hiszen Emma Stone az első percben kikotyogja -, hogy ebben a filmben a főhősnő nem veszíti el a szüzességét. A Könnyű nőcske ugyanis nem a szexről szól, hanem a gimisek szexről alkotott elképzeléseiről, a kortárs nyomásról, a pletykaéhségről, és kicsit arról is, hogy a közösségi oldalak és instant kommunikáció korában mást jelent hazudni, mint korábban.

Emma Stone a Könnyű nőcske című filmben Forrás: AFP

A Stone által megformált Olive meggondolatlanul elkamuzza magát, hogy menőzzön a barátnője előtt, és elmeséli szüzessége elveszítésének fiktív történetét egy nem létező sráccal. Ezt hamarosan követi minden idők valószínűleg legviccesebb kamuszexjelenete, amelyre már azért kerül sor, mert Olive ki akarja segíteni meleg fiúbarátját, akit halálra szekálnak az iskolatársai. Seperc alatt a fiúügyekben valójában teljesen járatlan Olive lesz a suli ribanca, és a hazugságlavina egy idő után már nem annyira humoros következményekhez is vezet. A 80-as évek kultikus tinifilmjeit megidéző, közben a korszellemet is szuperül megragadó vígjáték a műfaj utóbbi években készült legsikerültebb darabja, nem utolsósorban a lehengerlő Emma Stone miatt, akinek csak azt az egy dolgot nem hisszük el, hogy nem akad pasi minden ujjára.

* * *

Attenberg (2010)

Itt még annál is erősebben összekapcsolódik a halál és a szex, mint a Hallam Foe-ban: a húsz-egynéhány éves főhősnő, Marina (Ariane Labed) párhuzamosan dolgozik súlyos beteg apja közelgő halálának elfogadásán és küzdi át magát a szexuális tapasztalatszerzés nehézkes fázisain. A David Attenborough-rajongó Marina ugyanis úgy szemléli az embereket, a szexet és még saját testét is, mintha természetfilmet nézne.

Ariane Labed az Attenberg című filmben Forrás: AFP

A testiség formái számára olyanok, mint egy kőkemény expedíció, amelyen minimum szenvtelenül, de még inkább viszolyogva verekedi végig magát. Először tapasztaltabb barátnője segítségével gyakorolja a csókolózást ("olyan a nyelved, mint egy meztelen csiga"), aztán akad egy férfi (Giorgos Lanthimos, az Attenberg producere, aki a szintén az ártatlanság elvesztésével foglalkozó Dogtooth-t rendezte), akivel továbbléphet. Mindez egy olyan nyomasztó görög iparvárosban zajlik, amelyről elhisszük, hogy ott a szex is csak annyira élvezetes, mint apánk urnájának kiválasztása.

* * *

A kezelés (The Sessions, 2012)

Ha a mi kérges európai szívünknek kicsit sok is ebben a filmben a hollywoodi életigenlés, azért nem hagyott minket hidegen a történet, amelyhez kétségtelenül sokat hozzáad, hogy nem a forgatókönyvírók agyából pattant ki, hanem tényleg megesett. A kiskorában gyermekbénuláson átesett Mark O'Brien élete nagy részét vastüdőben töltötte, ennek ellenére elvégezte az egyetemet, költő lett, majd 38 éves korában úgy döntött, elveszíti a szüzességét. Két akadályt is le kellett küzdenie: a nyilvánvaló fizikait és hívő katolikusként a bűntudatát.

John Hawkes és Helen Hunt A kezelés című filmben Forrás: AFP

Szexterapeuta segítségét vette igénybe, akivel - ha a film hűen követi a valóságot - néhány korai magömléses próbálkozás után el is jutott a penetrációig. Szerencsére a két kiváló színész, John Hawkes és Helen Hunt könnyfacsarásra utazó túlzásoktól mentesen, nagyon érzékenyen játszik, és az sem árt, hogy a szexleckék közé beékelődnek Mark vicces gyónásai, melyek során szépen mindenről beszámol papjának, a szenzációs William H. Macynek. Mázli, hogy a pap elég rugalmas, és úgy véli, Mark esetében Isten is elnézi a paráználkodást.