Most kezdődik a jó

Itt a filmrajongók kedvenc évszaka: az ősz folyamán töméntelen sok csodálatos alkotás, köztük a cannes-i filmfesztivál krémje is megérkezik a magyar mozikba. Jön az új Wong Kar-wai, Szász János, Francois Ozon és Paolo Sorrentino is, megkapjuk azokat a leszbikus szexjeleneteket, amelyekről május óta beszél a világ, Lady Di kétségbeesett szerelmét, Scarlett Johansson pornófüggő pasiját, a meleg Csányi Sándort, és az AIDS-es Matthew McConaughey-t is. (Akit ez mind nem érdekel, annak ajánljuk előző cikkünket az ősszel mozikba kerülő hollywoodi filmekről. A cikkünkben szereplő premierdátumok tájékoztató jellegűek, minden esetben változhatnak.)

A nagymester (The Grandmaster)
Bemutató: szeptember 12.

Wong Kar-wai új filmje a legendás harcművész, Ip Man (Tony Leung) életét meséli el a 30-as évektől kezdve 1972-es haláláig, de az általános vélekedés szerint távolról sem a rendező eddigi legnagyobb alkotása. A gyönyörűen fényképezett küzdelmi jelenetek persze lenyűgözők, de a dramaturgia folyton megbicsaklik, a történet nem igazán áll össze, azaz nagyon érződik a filmen, hogy Wong sokat farigcsált rajta, és emiatt nem sikerült olyan nagyszabású alkotást létrehoznia, mint amit sejthetően tervezett. A filmnek három különböző hosszúságú változata létezik, mi a Berlinalén is vetített kétórást kapjuk meg.

* * *

A nagy füzet
Bemutató: szeptember 19.

Szász János nehéz feladatot vállalt magára Agota Kristof A nagy füzet című szikár és kegyetlen regényének megfilmesítésével. A háború miatt a vidéki nagymamához (Molnár Piroska) költöztetett, saját túlélésüket kíméletlen szabályrendszert kialakítva biztosító ikerfiúk történetének elmesélése sajnos nem sikerült úgy a vásznon, hogy átadja a könyv szenvtelen, egyszerű mondatokból kibomló hideg rémséget: a film élettelen és ódivatú lett. Ugyanakkor Karlovy Varyban értékelték, és elnyerte a filmfesztivál fődíját. Egy dolognak biztosan lehet örülni: hosszú szünet után megint készülnek magyar filmek állami támogatással, és ez az első, amit bemutatnak közülük.

* * *

Diana
Bemutató: szeptember 19.

Nem biztos, hogy helyes lenne életrajzi filmnek nevezni a Dianá-t, ugyanis az alkotás nem foglalkozik a walesi hercegné életének legnagyobb részével, így például Károly herceghez fűződő tizenöt éves házasságával sem, kizárólag utolsó két évével, amikor Hasnat Khan szívsebésszel folytatott kapcsolatot, akit halála után több ismerőse is élete szerelmének titulált. Khan és Diana viszonya állítólag az intenzív médiaérdeklődés miatt ment tönkre, és 1997 nyarán szakítottak, ami után Diana villámgyorsan összejött Dodi Fayeddel, akivel augusztusban halálos balesetet szenvedtek. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy A bukás rendezője, Oliver Hirschbiegel, aki első hollywoodi próbálkozásába, az Invázió-ba csúnyán belebukott, vissza tud-e térni ezzel a filmmel.

* * *

Epizód egy vasgyűjtő életéből (Epizoda u zivotu beraca zeljeza)
Bemutató: szeptember 26.

A bosnyák Danis Tanovic (Senki földje, A pokol) filmje a Berlinalén elnyerte a zsűri nagydíját, és a legjobb férfi alakítás díját is. Főszereplője, Nazif Mujic amatőrszínész, aki saját magát alakítja: a roma férfi életének azt az epizódját dolgozza fel a film, amikor felesége elvetélt, és csaknem meghalt, mert biztosítás híján az orvosok nem voltak hajlandók kezelni. A fesztiválon Fliegauf Bence tavaly díjazott Csak a szél-jéhez hasonlították a filmet, mert ez is a romagyűlöletről szól, továbbá akárcsak az, ez is nagyon alacsony költségvetésből készült, és dokumentarista eszközökkel meséli el a történetet.

* * *

Don Jon
Bemutató: október 3.

Egy ideje már gyanús volt, hogy Joseph Gordon-Levitt (500 nap nyár, Looper, A sötét lovag - felemelkedés) nem fogja beérni a színészkedéssel: 2010-ben elindította Hitrecord nevű site-ját, amelynek célja, hogy különböző területeken alkotó művészek közös projekteket hozhassanak létre. A Hitrecord jegyzi gyártóként Gordon-Levitt első nagyjátékfilmjét, a Don Jon-t is, amelyben a színész-rendező egy pornófüggő srácot alakít, akinek nem sok fogalma van az igazi párkapcsolatokról. Aztán találkozik egy lánnyal (Scarlett Johansson), akivel talán lenne perspektíva a kapcsolatukban, ám a csaj nem tolerálja Don Jon pornófogyasztási szokásait. Mindezt Gordon-Levitt kissé elsőfilmesen, de eléggé viccesen tálalja.

* * *

A remény paradicsoma (Paradies: Hoffnung)
Bemutató: október 3.

A nézőkínzó Ulrich Seidl kevesebb mint egy év leforgása alatt leszállította Paradicsom-trilógiáját: az első, Szerelem alcímű részt, amelyben egy középkorú osztrák nő a kenyai férfiprostik körében kereste a szerelmet, a tavalyi cannes-i filmfesztiválon mutatták be, a vallási őrületében feszülettel maszturbáló nőt felvonultató Hit Velencében debütált tavaly, a Remény pedig az idei Berlinalén mutatkozott be. Az utóbbi kettőt viszonylag gyors egymásutánban megkapjuk mi is. A trilógia záródarabja egy túlsúlyos kamaszok lefogyasztására szolgáló táborban játszódik, főszereplője pedig az első film főhősének a lánya (Melanie Lenz). Ami meglepő, hogy Seidl most saját magához képest egészen kíméletes, és ezt a filmet egyáltalán nem annyira nehéz végignézni, mint az előző kettőt, sőt, groteszk humorán nevetni is lehet.

* * *

Majd újra lesz nyár (How I Live Now)
Bemutató: október 3.

Kevin Macdonald (Az utolsó skót király, A dolgok állása) regényadaptációja a harmadik világháború kitörésének idején játszódik Nagy-Britanniában. Főhőse egy amerikai lány (Saoirse Ronan), akit Nagy-Britanniába küldenek vidéki rokonaihoz, ahol összemelegszik Edmond nevű unokatestvérével, ám a háború kitörése elszakítja őket egymástól. A film világpremierje még csak a jövő héten lesz a torontói filmfesztiválon, úgyhogy egyelőre nem lehetett hallani róla semmit, de az előzetes alapján akár egy erőteljes, izgalmas dráma is lehet.

* * *

Adele élete - 1-2. fejezet (La vie D'Adele)
Bemutató: október 10.

Akit kicsit is érdekelnek az európai filmek, mostanra valószínűleg kívülről fújja, amit az Adele életé-ről elöljáróban tudni érdemes: egy csaknem háromórás leszbikus szerelmes film meglepően hosszú, explicit és hiteles (de valójában mű-nemiszervekkel forgatott) szexjelenetekkel, a főszerepben Léa Seydoux-val és az eddig ismeretlen Adele Exarchopoulosszal. Abdellatif Kechiche filmje majdnem egyöntetű lelkesedést váltott ki a cannes-i filmfesztiválon, ahol az Arany Pálmát is megkapta a Steven Spielberg által vezetett zsűritől. A legfrissebb hírek arról szólnak, hogy a rendező és színésznői közt elmérgesedett a viszony: a két főszereplő azt állítja, hogy Kechiche alaposan megkínozta őket a forgatás alatt, és kijelentették, hogy még egyszer nem dolgoznának vele, a rendező viszont nyafogásnak minősítette ezeket a megjegyzéseket, de mivel a szexjelenetek körüli hírverés már elült, pont jól jön a filmnek, hogy ez a műbalhé megint ráirányítja a figyelmet. A Cinefesten szeptember 14-én, országszerte a mozikban pedig egy hónappal később derül ki, megérte-e ennyit beszélni róla.

* * *

Fogságban (Prisoners)
Bemutató: október 10.

A sztori alapján tucatthrillernek hinnénk ezt a filmet, de már az többet sejtetett, hogy Denis Villeneuve (Polytechnique, Felperzselt föld) rendezte, az első kritikák szerint pedig egy kiváló színészi alakításokat és sok, de nem indokolatlan erőszakot felvonultató, nagyon erős filmről van szó. A sztori középpontjában két kisgyerek eltűnése áll, az egyikük apja (Hugh Jackman) úgy érzi, nem számíthat a rendőrségre, ezért a saját kezébe veszi a törvényt, miközben az ügyben nyomozó rendőr (Jake Gyllenhaal) munkáját is követjük.

* * *

Időről időre (About Time)
Bemutató: október 17.

Az igazat megvallva Richard Curtis új vígjátéka elég nagy sületlenségnek tűnik, de mivel a Négy esküvő és egy temetés és az Igazából szerelem írójáról van szó, adunk neki egy esélyt. A film egy olyan fiúról (Domhnall Gleeson) szól, akivel huszonegy éves korában közli az apja (Bill Nighy), hogy a családjuk férfi tagjai időutazók. A srác elsősorban szerelmi életének felvirágoztatására akarja használni ezt a képességét - úgy, hogy kijavítja az elszúrt lehetőségeit -, de persze csak mindent összezavar. Az idétlenségi faktort növeli, hogy élete szerelmét Rachel McAdams alakítja, aki Az időutazó feleségé-ben egyszer már megtapasztalta, hogy milyen egy ilyen pasi mellett, de úgy látszik, nem tanult belőle.

* * *

Mocsok (Filth)
Bemutató: október 17.

A Trainspotting nem az egyetlen Irvine Welsh-írás, amelyet megfilmesítettek az évek során, de pont a Filth adaptálására nem annyira számítottunk, mert megfilmesíthetetlen nyelvi és narratív poénokkal van tele (utóbbira példa a főhős belében tanyázó féreg monológja), és őszintén szólva nem is annyira erős írás. Látatlanban azt mindenképpen Jon S. Baird filmjének javára írjuk, hogy kellően betegnek tűnik: az antipatikus rendőr főhős (James McAvoy) az előzetesben épp eleget iszik, erőszakoskodik, dug és drogozik, de azért kételkedünk benne, hogy a film felér a regényhez gusztustalanságban.

* * *

Isteni műszak
Bemutató: október 24.

Bodzsár Márk első filmjéről sokat írtunk már: a 90-es évek elején játszódó fekete komédia mentőkről szól, és az előzetes tanúsága szerint sajátosan sötét hangulata lesz, amilyet magyar filmben ritkán látni. Főhőse egy a háború alatt Horvátországból Budapestre szökő fiú (Ötvös András), aki naivan csöppen Rába Roland és Keresztes Tamás mentőautójába, ahol hamar megtanulja, hogy bizonyos betegeket nem megmenteni jövedelmező üzlet. Az ígéretes előzetes mellett bizakodásra ad okot a rendező 2010-es, Levegőt venni című vicces kisfilmje, no meg az, hogy az Isteni műszak-ban a legkirályabb magyar színészek vonulnak fel: az említettek mellett szerepel még a filmben többek közt Zsótér Sándor, Stork Natasa, Jordán Adél, Lázár Kati és Törőcsik Franciska is.

* * *

Child's Pose / Pozitia copilului
Bemutató: október 24.

A román Calin Peter Netzer Berlinale-fődíjas filmje egy középkorú, jómódú és befolyásos nőről szól, akinek a fia halálos balesetet okoz. A nő ezután minden követ megmozgat, hogy ne csukják le a fiút, és a játékidő nagy része a nem túlságosan szimpatikus mesterkedéseivel telik. Az anyát játszó Luminita Gheorghiu állítólag frenetikus alakítást nyújt, és miatta, valamint az erős lezárás miatt érdemes végignézni a filmet, még akkor is, ha menet közben néha kicsit nehézkessé is válik némelyik kritikus szerint.

* * *

Frances Ha
Bemutató: október 31.

A Frances Ha pont olyan film, amit könnyen el lehetett volna szúrni túlzott aranyoskodással vagy köldöknézéssel, de Noah Baumbach (A tintahal és a bálna, Margot az esküvőn) most is biztos ízléssel rendezett, és filmje egyszerre lett vicces, bájos és megható. Az amerikai függetlenfilm aktuálisan talán legnagyobb sztárja, Greta Gerwig egy harminchoz közeledő New York-i lányt alakít, akinek se szakmai, se magánéleti szempontból nem akar körvonalazódni az élete, csak sodródik az árral, már ha árról egyáltalán beszélhetünk a fiatal New York-iak tévelygő közegében.

* * *

Fiatal és gyönyörű (Jeune & jolie)
Bemutató: október 31.

Francois Ozon új filmje Cannes-ban eléggé megosztotta a kritikusokat, sokan szépnek és érzékenynek látták, mások üresnek és fölöslegesnek. Az biztos, hogy a provokatívnak tekinthető történet értelmezéséhez nem nyújt sok kapaszkodót a film: egy jól szituált, rendezett családból származó tinilányról (a feltűnően szép Marine Vacth) szól, aki különösebb ok nélkül úgy dönt, hogy prostituáltnak áll, és ezután megtekinthetjük az együttléteit különböző kuncsaftjaival. Mindenesetre, aki egy szép lány meztelenkedését akarja nézni hosszasan, annak mindenképpen ajánljuk.

* * *

Dermesztő mélység (Djúpid)
Bemutató: október 31.

Mint előző filmajánlónkban meg is jegyeztük, Baltasar Kormákur izlandi filmjeit általában többre értékeljük, mint az amerikai kiruccanásait, és ez a filmje is jóval érdekesebbnek tűnik számunkra, mint a szeptemberben mozikba kerülő 2 kaliber. A Dermesztő mélység majdnem Oscar-jelölt is lett az idén, de csak a kilenctagú listára került fel, a legjobb ötbe már nem. A film egy 1984-es megtörtént esetet dolgoz fel: egy izlandi halászhajó balesetet szenvedett és elsüllyedt, csak a legénység egyetlen tagja élte túl, aki csodával határos módon nem fagyott meg a jeges vízben, hanem több óra alatt a partra evickélt. Egy realisztikus, visszafogott drámára számítunk.

* * *

A nagy szépség (La grande bellezza)
Bemutató: november 14.

Paolo Sorrentinóról (A szerelem következményei, Il Divo, Helyben vagyunk) nyugodtan kijelenthetjük, hogy a legnagyobb kortárs európai rendezők közé tartozik, és kivitelezésében A nagy szépség is gyakorlatilag hibátlan, ám mivel az emberi felszínességről, hamisságról szól, kicsit fárasztó és csömörkeltő két és fél órán át nézni (könnyen lehet egyébként, hogy a rendező szándéka is ez volt). Toni Servillo alakítja a főhőst, egy olyan római férfit, aki évtizedekkel ezelőtt írt egy sikeres könyvet, azóta pedig mást sem csinál, mint saját magához hasonló sznob léhűtők társaságában múlatja az idejét, de kezd ráunni erre az életre. Mi azért kicsit jobban unjuk, mint ő.

* * *

A komornyik (The Butler)
Bemutató: november 21.

Lee Daniels (Precious, Az újságos fiú) igaz történet alapján, de erősen fikciósítva dolgozza fel egy fekete komornyik (Forest Whitaker) életét, aki hét amerikai elnök alatt szolgált a Fehér Házban. A film egészen onnantól követi a szegény sorból származó főhőst, hogy georgiai gyapotmezőkön dolgozik fiatalkorában, és tulajdonképpen a fekete polgárjogi mozgalom alakulását követi végig az ő szemszögéből. A komornyik állítólag sokkal kevésbé provokatív, mint Daniels korábbi filmjei, így egy hagyományos, meghatóra fazonírozott életrajzi filmre számítunk. Az viszont mindenképp érdekes benne, hogy a különböző elnökök szerepében fél Hollywood felvonul, köztük Robin Williams, John Cusack, Liev Schreiber és Alan Rickman is.

* * *

Fading Gigolo
Bemutató: november vagy december

Lehet, hogy ez a film csak egy gyenge Woody Allen-utánérzés lesz, de azért kíváncsiak vagyunk rá. John Turturro rendezte, aki egyben a címszereplő dzsigolót is alakítja, aki Woody Allen által megformált jó barátja tanácsára csap fel selyemfiúnak, hogy mindkettejük anyagi problémáit megoldja. Annak ellenére, hogy Turturro se nem szép, se nem fiatal, beindul az üzlet, és hamarosan már Sharon Stone és Sofía Vergara is ráveti magát egy édes hármas reményében. Feltételezzük, hogy sztoriszinten ennél sokkal többet nem is kell várni a filmtől, de úgysem az a lényeg, hanem a neurotikus New York-i báj.

* * *

Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club)
Bemutató: december

Jean-Marc Vallée (C.R.A.Z.Y., Az ifjú Viktória királynő) filmje egy 80-as évekbeli megtörtént esetet dolgoz fel: egy Ron Woodroof nevű kicsapongó életet élő, homofób dallasi férfinál HIV-vírust diagnosztizáltak, és az orvosok harminc napot adtak neki. Ő viszont nem törődött bele ebbe, hanem egy transzvesztita férfi (Jared Leto) segítségével elkezdett Mexikóból az USA-ba csempészni ott akkor még illegális gyógyszereket, amivel sikerült évekkel meghosszabbítania az életét. Nem győzzük ismételgetni, hogy Matthew McConaughey mennyire király mostanában, az előzetes arra utal, hogy most is fantasztikus, ráadásul ezzel a szereppel akár Oscar-közelbe is kerülhet, hiszen csontsoványra fogyott hozzá, amit az Akadémia értékelni szokott.

* * *

Borgman
Bemutató: december

A holland Alex van Warmerdam filmje volt a legkattantabb alkotás az idén Cannes-ban, tudósítónk egyenesen Leos Carax tavalyi agylövésével, a Holy Motors-zal állította párhuzamba. A Borgman egy különös csavargóról szól, aki a társai segítségével átveszi az irányítást egy jól szituált család élete fölött. Groteszk, fekete humorú, teljesen egyedi film.

* * *

Coming out
Bemutató: december

Csányi Sándor és Tompos Kátya a Coming out című filmben Forrás: Takács Attila (Megafilm)

Orosz Dénes a Poligamy-ban elérte, hogy Csányi Sándor mindennap más nőt szeressen, második nagyjátékfilmjében pedig olyan meleg férfit játszat el vele, aki egyszer csak átmegy heteróba, és vőlegénye (Karajos Gábor) helyett Tompos Kátya figurájához kezd vonzódni. Reméljük, a film kicsit lendületesebb lesz, mint a Poligamy, és többet lehet majd rajta nevetni.

* * *

Maisie tudja (What Maisie Knew)
Bemutató: még nincs dátum

A Henry James azonos című regényén alapuló, de mai környezetbe áthelyezett film egy család szétesését mutatja be a hatéves kislány, Maisie szemszögéből. Maisie apja (Steve Coogan) és rocksztár anyja (Julianne Moore) szétmennek, mindkettőnek lesz egy új, fiatalabb partnere, és az életük átrendezése és a gyerek fölötti csatározásuk közben igazából egyikük sem foglalkozik a kislánnyal. Scott McGehee és David Siegel filmje állítólag melodrámába hajlik, de nem annyira túlzó, hogy hiteltelen legyen, és minden színész szuper benne.