Vágólapra másolva!
A héten bemutatott Isteni műszak cinikus mentői szinte angyalok a filmtörténet igazán kattant egészségügyi dolgozóihoz képest. Összeszedtük a legfurcsább figurákat a Jack Nicholsont kikészítő, jeges nővértől kezdve David Cronenberg bekattanó ikernőgyógyászain keresztül az Ópium morfiumfüggő idegorvosáig.
Vágólapra másolva!

Ratched nővér - Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo's Nest, 1975)

A Száll a kakukk fészkére elmegyógyintézetét Ratched nővér uralja, aki ódivatúan feltűzött hajával, fegyelmezettségével és lekezelően higgadt beszédével egy csendes szörnyeteg; miközben életeket tesz tönkre, még azt is hiszi, hogy jót cselekszik. Ratched nővér valójában annyira veszedelmes, hogy a film végére Jack Nichsolson vad, rebellis, szabadságvágyó figuráját is kettétöri. A nővért alakító Louise Fletcher egy interjúban elmesélte, hogy a sajátos frizurának szimbolikus jelentősége van a filmben: "azt jelzi, hogy számára az élet már réges-rég megállt. Annyira nem éli meg a saját érzéseit, hogy semmiféle öröme nincs, és el sem tudja képzelni, hogy akár tévedhet is".

Louise Fletcher a Száll a kakukk fészkére című filmben Forrás: AFP

Anne Bancroft, Angela Lansbury, Geraldine Page, Colleen Dewhurst és Ellen Burstyn is szóba jött a szerepre, de egyiküknek sem kellett: többségük állítólag azért dobta vissza, mert túl groteszknek találta a figurát. Milos Forman véletlenül talált rá Fletcherre, aki '63-tól szünetet tartott a színészkedésben, hogy két kisfiával legyen, de aztán játszott egy kisebb szerepet Altman '74-es Tolvajok, mint mi-jében, és ebben szúrta ki Forman. A rendező szerint Fletcher alakítása azért különleges, mert "Louise elég erős volt ahhoz, hogy visszafogottan játsszon, és nem az olcsó hatásvadászatra hajtott. Ez volt a legnehezebb szerep a filmben, és féltem, hogy a sok látványos alakítás közt el fog veszni". Emiatt fölösleges volt aggódnia, mert Fletcher elnyerte a legjobb női alakítás Oscar-díját, amit azzal köszönt meg, hogy "úgy tűnik, annyira gyűlöltetek, hogy még díjaztok is érte".

Ratched nővér a tekintélyes ötödik helyet foglalja el az Amerikai Filmintézet száz év legnagyobb filmes hőseit és gonoszait összegyűjtő listáján, de Fletcher tavaly úgy nyilatkozott, hogy már meg sem bírja nézni a Száll a kakukk fészkéré-t, mert "túl fájdalmasnak találom. Ez a korral jár. Nem bírom az embertelen filmeket".

* * *

Frank Pierce - Holtak útja (Bringing Out the Dead, 1999)

Nicolas Cage megzuhant éjszakai mentőjével az Isteni műszak mentői legfeljebb akkor vehetnék fel a versenyt szétesettségben, ha még egy évtizedig űznék kis halálbizniszüket. Pierce New York egyik drogfüggőktől hemzsegő, lepusztult részén melózik éjszakáról éjszakára, és szemben az Isteni műszak szereplőivel, nagyon is megviseli, amikor nem tud megmenteni valakit, olyannyira, hogy a halottak szellemei rendszeresen zaklatják.

Nicolas Cage a Holtak útja című filmben Forrás: AFP

A Holtak útja a tíz évet New York-i mentőként lehúzó Joe Connelly önéletrajzi regényén alapul, és a film bemutatása idején Martin Scorsese azt állította, hogy miközben a könyvet olvasta, egyből Nicolas Cage arca és tekintete ugrott be neki: "A nagybátyja, Francis [Francis Ford Coppola] összeismertetett minket néhány évvel ezelőtt. Az ember nem akar bárkivel öt hónapot eltölteni egy forgatáson, de ez a fickó udvariasnak tűnt. Kellemes volt a társasága, és Brian de Palma is azt mondta, hogy jó volt vele dolgozni. Széles skálán mozog az expresszív, szinte némafilmes stílustól kezdve a szélsőségesen befelé fordulóig".

* * *

Annie Wilkes - Tortúra (Misery, 1990)

Ez a nővér (Kathy Bates) nemcsak csendesen gonosz, mint a Száll a kakukk fészkére Ratched nővére, hanem megszállott őrült, aki megmenti ugyan balesetben megsebesült kedvenc íróját (James Caan), azonban foglyul ejti a házában, és arra kényszeríti, hogy folytassa imádott regénysorozatát, amelynek a főhősnőjét az utolsó könyvében megölte. Aztán az is kiderül, hogy Annie nővér nemcsak kedvenc regényhőse halálától kattant be, hanem már eleve bomlott elméjű gyerekgyilkos volt.

Kathy Bates a Tortúra című filmben Forrás: AFP

De Kathy Bates szerint még Annie is meg van róla győződve, hogy helyesen cselekszik: "úgy véli, jót tesz azzal, hogy az embereket megszabadítja a szenvedésüktől. Jó szándékú angyalnak hiszi magát. Senki sem látja saját magát szörnyetegnek, és ha mégis, akkor minden szétesik, az ember nem képes szembenézni ezzel. Annie bosszúálló angyalnak tartja magát". A filmben Annie éppenséggel kevesebb szörnyűséget követ el, mint Stephen King regényében, mert Rob Reiner rendező a kaszabolás helyett inkább a két főhős lélektani játszmájára akarta helyezni a hangsúlyt. William Goldman forgatókönyvíró nem mindig értett egyet ezekkel a finomításokkal, például azzal, hogy Annie a filmben csak összetöri az író lábát, és nem pedig bokából levágja, de amikor megnézte a kész filmet, elismerte, hogy vásznon az eredeti jelenet nevetséges túlzásnak hatott volna.

Bates alakítása is Oscar-díjat ért, és ezzel ő lett az első színésznő, aki a legjobb női alakítás kategóriájában horrorfilmmel nyert, illetve máig ez az egyetlen Oscar-díj, amelyet Stephen King-adaptáció kapott. King, aki a regényeiből készült legtöbb filmet rühelli, a Tortúrá-t és Bates alakítását annyira szerette, hogy állítólag a Dolores Claiborne-t már kifejezetten úgy írta, hogy Bates játszhassa a címszerepet a filmváltozatban.

* * *

Beverly és Elliot Mantle - Két test egy lélek (Dead Ringers, 1988)

Aki nem tudja, valószínűleg nem tippelné meg, hogy David Cronenberg thrillerje megtörtént eseten alapul, pedig így van: tényleg volt egy egypetéjű ikerpár, akik New Yorkban dolgoztak nőgyógyászként, drogfüggők lettek, és '75 nyarán holtan találták őket közös manhattani lakásukban. Cronenberg feldolgozásában a két különböző természetű, de szinte szimbiózisban élő iker tragédiájához az vezet, hogy az egyikük beleszeret egy színésznőbe, és emiatt le kellene válniuk egymásról, amire nem képesek, és mind a ketten tönkremennek.

Jeremy Irons a Két test egy lélek című filmben Forrás: AFP

A merész filmet nem volt könnyű tető alá hozni, mint Cronenberg elmesélte: "Az első forgatókönyv-vázlattól kezdve tíz évbe telt, mire megcsináltuk a filmet. Tíz évbe! A szokásos akadályok merültek fel, például azzal jöttek, hogy muszáj-e nőgyógyásznak lenniük, nem lehetnének-e ügyvédek inkább? Meg, hogy muszáj-e, hogy mindketten meghaljanak?".

Az egyre bizarrabbá váló történetet Jeremy Irons szuper alakítása horgonyozza le, aki a menő, nőcsábász Elliotot és a visszahúzódó, kutatóként közös sikereiket megalapozó Beverlyt is játssza, ami Cronenberg szerint elég nagy teljesítmény volt, mert előfordult, hogy naponta húszszor is kellett váltania a két szerep közt. Irons úgy közelítette meg a feladatot, mintha "ugyanannak a figurának a két oldalát játszanám el. Csak abban különböznek, hogy más a kisugárzásuk. És ha az ember ezt eljátssza, akkor automatikusan más lesz az arca, a tartása, a beszédmódja is".

* * *

Orion Scrivello - Rémségek kicsiny boltja (Little Shop of Horrors, 1986)

Már az emberevő virágról szóló film 1960-as, Roger Corman rendezte változatában is felbukkant a szadista fogorvos, akit a főhős (Jonathan Haze) véletlenül eltesz láb alól, majd feltálal az egyre nagyobbra növő, és egyre hangosabban követelőző virágszörnynek. De a két nap alatt forgatott, fekete-fehér eredetiben nem is az érzéstelenítés nélkül dolgozó doki (John Shaner) a főattrakció, hanem a fiatal, még teljesen ismeretlen Jack Nicholson, aki a fogorvos mazochista páciensét játssza szándékosan ripacskodó túlzásokkal, állítólag azért, mert Corman eredetileg nem neki akarta adni a szerepet, és Nicholson úgy érezte, valami különösen izgalmasat kell mutatnia.

Steve Martin a Rémségek kicsiny boltja című filmben Forrás: AFP

Frank Oz 1986-os musicalváltozatában már nagyobb szerep jut a fogorvosnak, aki itt azzal érdemli ki a virágeledellé válást, hogy ő a tesze-tosza főhős, Seymour (Rick Moranis) titkos szerelmének szadista pasija, aki nemcsak a betegeit gyötri, de a barátnőjének is le-lezavar egyet. A fogorvost a feketére festett hajú, talpig bőrruhába bújtatott, motoron vagánykodó Steve Martin alakítja, aki csak úgy lubickol az őrült szerepben, és egy egészen elképesztő jelenetben patkol el, amelyben Seymour helyett saját magát pumpálja agyon nevetőgázzal.

A mazochista páciens itt is megjelenik: az érzéstelenítés nélküli gyökérkezelésért rimánkodó fickót az eszméletlenül vicces Bill Murray játssza, aki állítólag a teljes szövegét improvizálta. Martin pedig félig-meddig maga találta ki a figuráját: az ő ötlete volt, hogy a fogorvos Elvishez hasonlítson, és az olyan apróságokat is ő tette hozzá, mint például az egyik nővér kiütése egy balegyenessel, és a váróban ülő kislány babájának lefejezése.

* * *

Dr. Brenner - Ópium (2007)

Szász János morfiumfüggő, szexmániás Dr. Brennerje (Ulrich Thomsen) Csáth Géza (született Brenner József) alakján alapul, és annak ismeretében, hogy az író-idegorvos 1919-ben lelőtte a feleségét, majd nem sokkal később öngyilkosságot követett el, feltehető, hogy a filmben ábrázolt, éppen a szétesés felé haladó Brenner alakja cseppet sem eltúlzott. Brenner lényegében az egész filmet kínok közt szenvedi át, mert írói válságba került, és a morfium nem bizonyul működőképes gyógymódnak. A vergődő férfi persze fittyet hány az orvosi etikára: nemcsak a fájdalomcsillapító-készletre jár rá, de íráskényszeres betege, Gizella (Kirsti Stubö) szüzességét is elveszi.

Ulrich Thomsen és Kirsti Stubo az Ópium című filmben Forrás: AFP

Szász eredetileg egy magyar színészt képzelt el Dr. Brenner szerepére (hogy kit, azt nem árulja el, de az együttműködés csak azért nem valósult meg, mert a színháza nem engedte el a színészt), Ulrich Thomsen utolsó pillanatban, majdhogynem egy szerencsés véletlennek köszönhetően került a filmbe: az Ópium egyik producere a forgatás kezdete előtt pár héttel, Los Angelesben találkozott Thomsennel egy másik ügyben, és odaadta neki a forgatókönyvet. A színésznek annyira tetszett, hogy három nappal később már Pesten is volt.

* * *

Dr. Giggles - Dr. Téboly (Dr. Giggles, 1992)

Legalább két okból érdemes megnézni ezt a horrorkomédiát: a 80-as éveket idéző, élvezetesen elborult stílusa miatt, ami időnként átmegy olyan hihetetlenül durvába, hogy leesik az állunk, másrészt Dr. Giggles, a kuncogó, őrült sorozatgyilkos lenyűgöző figurája miatt. A sztori természetesen teljesen abszurd: az 50-es években egy fiktív amerikai kisváros háziorvosának szívbajban meghalt a felesége, a doki bekattant, és elkezdte kivágni a betegei szívét, amiben orvosnak készülő kisfia is segített neki. Az orvost a helyiek halálra kövezték, de a kisfiú megmenekült (hogy hogyan, az a film legdöbbenetesebb jelenetéből derül ki, kb. 0:55-nél kezdődik), aztán elmegyógyintézetbe került, ahonnan harmincöt évvel később megszökött, és most visszatért a városba, hogy bosszút álljon az apja haláláért.

Larry Drake a Dr. Téboly című filmben Forrás: AFP

Dr. Giggles nem igazi orvos, de annak hiszi magát, és előszeretettel alkalmazza különböző orvosi beavatkozások groteszk verzióit áldozatai zavart heherészéssel kísért meggyilkolásához. Dr. Gigglest a kellően parafejű Larry Drake alakítja, aki rendszerint a fizimiskájához kapja a szerepeket: legismertebb alakítása az L. A. Law című sorozat értelmi fogyatékos irodistája, és ő volt Sam Raimi Darkman-jének szadista főgonosza is. Az őrült orvos persze sok horrorfilmnek kedvelt figurája, a Dr. Halál-ban (The Dentist) és folytatásában például egy felesége hűtlenségétől bekattant fogorvos kezd ámokfutásba.

* * *

Malkáv Tibor - A nyomozó (2008)

Gigor Attila fekete humorú thrillerjének főhőse egy szófukar boncmester, aki igazán kényelmesen csak a halottai között érzi magát, az élő emberektől viszont könnyen zavarba jön, és nem nagyon tudja, mit kezdjen velük. A rendező azt az érzést akarta megtestesíteni a figurában, hogy valójában soha senki nem tudja, hogy a másik mit érez és mit gondol: "ebből alakult ki az, hogy a főszereplő kommunikációs problémákkal küzd. Meghozta azt a döntést - vagy ha nem döntés volt, akkor Asperger-szindrómás, ezt én nem akartam eldönteni -, hogy úgy él, hogy próbál minél kevésbé kapcsolatba kerülni a körülötte levő emberekkel. Minél kevesebbet akar a véletlenre bízni".

Anger Zsolt A nyomozó című filmben Forrás: AFP

Malkáv Tibort Anger Zsolt alakítja, akinek az arca és a habitusa tökéletesen passzol ehhez a kifelé alig valamit kommunikáló, és pont ettől minden apró gesztusában iszonyatosan vicces figurához, akit még akkor is szeretünk, amikor gyilkosságra adja a fejét. Anger nem bánta, hogy első nagyjátékfilm-főszerepében nem játszhatott látványosat, mert közösséget érzett a figurával és a rendezővel is: "Gigor Attila nem véletlenül írta egy ilyen fura, introvertált alakról az első filmjét, tulajdonképpen a saját paródiáját írta meg ezzel a főszereplővel. Ő egy eléggé zárkózott és titokzatos ember, egy olyan dió, amit föl kell törni, és a magam módján én is az vagyok. Eléggé szkeptikusak meg bizalmatlanok vagyunk mind a ketten a világgal kapcsolatban".

* * *

Georgie - Az élet kalandja (Jesus' Son, 1999)

Jack Blacket legtöbben Az élet kalandja után nem sokkal bemutatott Pop, csajok, satöbbi egzaltált lemezbolti eladójaként ismerték meg, de már ebben a filmben is nagyjából ugyanazt a túlpörgetett figurát hozta, amit azóta is ismételget. Georgie nem orvos, még csak nem is nővér, hanem afféle mindenes a kórházban, ahol munkát vállal a film drogfüggő, Fuckheadnek becézett főhőse (Billy Crudup), aki éppen megpróbál felelősségteljes életet élni, és gondoskodni terhes barátnőjéről.

Jack Black Az élet kalandja című filmben Forrás: AFP

A gyógyszeres szekrényből folyton tablettákat lopkodó Georgie-val azonban rögtön egymásra találnak, és miközben a totál betépett mindenes a saját cipője nyikorgását hallgatja elmélyülten, Fuckhead lecsap a megmaradt pirulákra. Később kiderül, hogy nem feltétlenül baj, ha a mindenes módosult tudatállapotban van: míg a többiek összevissza paráznak, és a szakembereket várják idegesen, ő simán megszabadítja a szemébe szúrt késtől a pácienst.