Tíz dolog, amit várunk Cannes-ban

Tíz dolog, amit várunk Cannes-ban, Sils Maria
Vágólapra másolva!
A cannes-i filmfesztivál versenyprogramját idén telerakták nagy, de kissé már unalmas nevekkel, de így is bőven akadnak filmek, amelyek izgatott várakozásra adnak okot. Ott lesz Cannes-ban Ryan Gosling rémmeséje, Jessica Chastain elbaltázott házassága, Mundruczó Kornél kutyafalkája, és az Oscar-díjas The Artist rendezőjének új dobása is.
Vágólapra másolva!

Lost River

A Ryan Gosling iránti hosszú múltra visszatekintő rajongásunk alaposan dokumentált a filmklub hasábjain, de a színész első rendezése nem csak azért csigázza fel a kíváncsiságunkat, mert az ő neve szerepel a stáblistán. A Christina Hendricks, Iain de Caestecker (Agents of S.H.I.E.L.D.), Saoirse Ronan, Matt Smith és Eva Mendes főszereplésével készült sötét mesét Detroit pusztulása inspirálta, és ott is forgatták, de egy Lost River nevű fiktív városban játszódik. A sztori középpontjában egy anya és fia (Hendricks és Caestecker) áll, akiket otthonuk elveszítése fenyeget, miközben felfedeznek egy titokzatos, a valóságon túlmutató világot.

Lost River Forrás: Cannes Film Festival

Gosling elmondása szerint saját rendezői érzékenysége valahol Derek Cianfrance (Blue Valentine) realizmusa és Nicolas Winding Refn (Drive) lázálmai közt helyezkedik el félúton, de a filmjére hatással voltak a 80-as évek családi fantasyjei is. Mindez számunkra elég jól hangzik. A Lost River-t az Un Certain Regard-szekcióban vetítik, amelyről itt írtunk részletesen.

* * *

The Disappearance of Eleanor Rigby

Ez is egy első film, ami az Un Certain Regard-ban debütál. Érdekessége, hogy egy korábbi változatát már bemutatták tavaly ősszel a torontói filmfesztiválon, de akkor még egy több mint háromórás dupla film volt Him és Her alcímmel. A torontói kritikákból az derült ki, hogy a filmben nagy a potenciál, de kurtításra szorul, ezért elvben örülhetünk, hogy Cannes-ban mi már egy kétórásra vágott változatot kapunk.

James McAvoy és Jessica Chastain a The Disappearance of Eleanor Rigby című filmben Forrás: Cannes Film Festival

A párkapcsolati dráma egy elromlott házasság történetét mutatja be külön a férfi és külön a nő szemszögéből. A bártulajdonos férjet James McAvoy, az értelmiségi feleséget Jessica Chastain alakítja, úgyhogy abban biztosak lehetünk, hogy színészi játék tekintetében lenyűgöző a film. Ned Benson rendezésére a Variety kritikusa kicsit beszólt azzal, hogy jobb lenne, ha nem azon igyekezne, hogy bebizonyítsa, mennyi Freudot olvasott és Bergmant nézett, de ez nem tántorít el bennünket.

* * *

National Gallery

A filmfesztiválokban az is jó, hogy az ember örömmel beül olyan filmekre is, amelyekre otthon valószínűleg sajnálná az időt és energiát. Ilyen lehet idén a neves dokumentumfilmes, Frederick Wiseman háromórás filmje a londoni Nemzeti Galériáról, amit, valljuk be, Budapesten valószínűleg csak néhány elszánt művészettörténész nézne meg.

National Gallery Forrás: Cannes Film Festival

A szinopszis szerint a film gyakorlatilag minden nézőpontból körbejárja a múzeumot: bemutatja a látogatókat, a restaurátorok munkáját, a kiállítástervezést, az oktatási programokat és a kutatói munkát, emellett a festés és a történetmesélés viszonyát is vizsgálja. A National Gallery-t a Rendezők Kéthete nevű szekcióban vetítik, és erős a kísértés, hogy a Robert Pattinson-féle The Rover helyett a galériás barangolást válasszuk szombat délelőtti programnak.

* * *

Clouds of Sils Maria

Olivier Assayas (Irma Vep, Tiszta, Május után) világát nehéz körülírni, mert a filmjei eléggé különböznek egymástól, de az érzelmi árnyaltság és a könnyedség közös bennük. A versenyprogramban szereplő új filmje a színésznők törékeny egókkal és labilis érzelmekkel zsúfolt világában játszódik: főhőse egy Maria nevű középkorú színésznő (Juliette Binoche), aki egy olyan színdarabbal lett híres fiatalkorában, amelyben egy csábító lányt alakított, aki öngyilkosságba hajszolt egy idősebb nőt, és most a darab új változatában a másik szerepet kellene eljátszania.

Juliette Binoche és Kristen Stewart a Clouds of Sils Maria című filmben Forrás: Cannes Film Festival

Amikor azonban Maria találkozik fiatal partnernőjével (Chloe Moretz), kikészül, és hűséges személyi asszisztensével (Kristen Stewart) együtt inkább elvonul a Sils Maria nevű svájci hegyi faluba. Binoche, Moretz és Stewart találkozása a vásznon az idei fesztivál egyik legizgalmasabb filmes pillanata lehet, de hogy tényleg így lesz-e, az csak a legutolsó napon derül majd ki, mert 23-án, pénteken vetítik a filmet.

* * *

Fehér Isten

A cannes-i versenyprogramba Mundruczó Kornél 2010-es Szelíd teremtés-e óta nem került be magyar film, és ez sajnos így marad idén is, de Mundruczó Fehér Isten-je az Un Certain Regard-szekcióban debütál. A film állítólag kissé új, szélesebb közönséget megcélzó irányt jelent a rendező munkásságában, és a sztorija valóban kicsit kalandfilmesen hangzik: egy kislány (Psotta Zsófia) a kutyája keresésére indul a városban, mert az apja (Zsótér Sándor) kirakta az ebet az utcára, és azzal szembesül, hogy a kutyák támadást indítottak az emberek ellen, amit csak ő akadályozhat meg.

Fehér Isten Fotó: Fegyverneky Sándor - Proton Cinema

Persze azért nem egy Lassie hazatér-re számítunk, a filmben lesz sok vér és társadalmi mondanivaló is akad: a rendező előre elmondta, hogy a kutyák az elnyomott kisebbségeket szimbolizálják. A Fehér Isten nagyon jó vetítési időpontot kapott: szombat délután mutatják be, amikor már mindenki megérkezett a fesztiválra, de az emberek még nem fáradtak bele a filmözönbe. A cannes-i magyar jelenlét egyébként nem merül ki Mundruczó filmjében: a rövidfilmes versenybe Szőcs Petra A kivégzés című munkája került be, a főiskolás filmeket bemutató Cinefondationban pedig Kárpáti György Mór Provinciá-ját vetítik.

* * *

Cold in July

A súlyos művészfilmek közt néha jól esik lazítani valami könnyedebbel, idén ez a fesztivál félidejében műsorra kerülő Cold in July lehet, amely ütős kriminek és bosszúfilmnek tűnik. A Rendezők Kéthete programjában szereplő film a nyolcvanas évek végén játszódik Texasban, főhőse egy focistafrizurás apa, akit a Dexter-ből ismert Michael C. Hall alakít, és aki egy éjjel lelő egy betolakodót a házában.

A családját megvédő fickót ünnepli a helyi közösség, de lassan kiderül, hogy valami sokkal kuszább ügy van a háttérben, amelyben fontos szerep jut a fenyegetően fellépő Sam Shepardnak és a nyomozót játszó Don Johnsonnak is. A rendező Jim Mickle, aki eddig vérszívós (Vámpírok földje) és kannibálos (We Are What We Are) filmet csinált.

* * *

Sophia Loren es Jacques Audiard mesél

A fesztivál leghangulatosabb pillanatai közé tartoznak az ún. masterclass-ok, amelyek itt azt jelentik, hogy egy neves rendezőt vagy színészt egy riporter kérdezget a karrierjéről kb. egy órán keresztül a közönség előtt. Idén két ilyen is lesz. Az egyiken a fesztivál idei díszvendége, a nyolcvanadik életévét szeptemberben betöltő Sophia Loren mesél, aki két filmmel is képviselteti magát a programban: levetítik a '64-es Házasság olasz módra digitálisan felújított változatát, és Loren fiának, Edoardo Pontinak a Loren főszereplésével készült, Voce umana című rövidfilmjét is.

Edoardo Ponti és Sophia Loren Forrás: AFP

A másik beszélgetés vendége az egyik legizgalmasabb francia rendező, Jacques Audiard, aki A számat figyeld-et, a Halálos szívdobbanás-t, A prófétá-t és a 2012-es Rozsda és csont-ot is csinálta, és bizonyára klassz sztorijai vannak a Vincent Cassel-lel, Marion Cotillard-ral és Romain Duris-vel zajló közös munkáról.

* * *

Whiplash

A Whiplash főszerepét Miles Teller (Képszakadás, Csajkeverők, A beavatott) játssza, aki az egyik legígéretesebb fiatal színész mostanában, és a rendező, Damien Chazelle is felkeltette az érdeklődésünket: ő írta a Grand Piano című feszes thrillert, második filmjével rögtön a Rendezők Kéthetébe került, és még harmincéves sincs.

Miles Teller és J. K. Simmons a Whiplash című filmben Forrás: Cannes Film Festival

Teller egy tizenéves jazzdobost játszik, aki retteg attól, hogy nem elég tehetséges ahhoz, hogy sokra vigye, csatlakozik egy kíméletlen tanár (J. K. Simmons) által vezetett zenekarhoz, és egyre több mindent feláldoz a siker érdekében. Nagyon kíváncsiak vagyunk, Teller hogyan visz el a hátán egy ilyen összetettebb szerepet, és a legtöbbször jó szándékú, sőt, tutyimutyi pasasokat alakító Simmonst is érdekes lesz egy másfajta szerepben látni.

* * *

Színészből lett rendezők

Nem Ryan Gosling lesz az egyetlen színész, aki saját rendezéssel szerepel idén a fesztiválon: az elsősorban színésznőként ismert Mélanie Laurent (Becstelen brigantyk, Szemfényvesztők) és Asia Argento (New Rose Hotel, Boarding Gate) is rendezőként vesz részt a programban. Egyikük sem elsőfilmes, Argento többek közt a meglehetősen jó A szív csalfa vágyai-t csinálta korábban, Laurent-nek pedig ez a második filmje a 2011-es Les adoptés után.

Argento Incompresá-ja önéletrajzi ihletésű, és betekintést nyújt a művésznő szokatlan, hányatott gyerekkorába sztárrendező apja, Dario Argento és színésznő anyja, Daria Nicolodi mellett. Az Un Certain Regard-ban vetített film főhősnője egy kilencéves lány, akit elhanyagolnak, majd ki is dobnak otthonról válófélben levő szülei, ezért a saját kezébe veszi az életét. Az anyát Charlotte Gainsbourg játssza, ami örvendetes, mert őt még sosem láttuk igazi szörnyetegnek, de az előzetes tanúsága szerint jól megy neki. Laurent Respire-jét az első- és másodikfilmeseknek fenntartott Kritikusok Hetén mutatják be, és ez is fiatal lányokról szól, de regényadaptáció. Főhőse két tizenéves lány, akik közt szoros, ám egyre betegebb barátság alakul ki, ami végül tragédiába torkollik.

* * *

The Search

Michel Hazanavicius három éve a The Artist-tal rabul ejtette a fesztivál közönségét, majd fekete-fehér, mozit ünneplő alkotásával egészen a legjobb film Oscar-díjáig masírozott. Visszatérése különleges, mert ezúttal nem vígjátékkal érkezik (az OSS 117 című James Bond-paródiákkal lett híres), hanem egy súlyos háborús drámával, amit, reméljük, nem csak a korábbi sikerei miatt válogattak be a versenyprogramba.

Bérénice Bejo (jobbra) a The Search című filmben Forrás: Vertigo

A The Search az azonos című, '48-as Fred Zinnemann-film modernizált remake-je, és '99-ben játszódik a második csecsen háború idején. Akárcsak a The Artist-ban, ebben is a rendező felesége, Bérénice Bejo játssza a főszerepet, egy Európai Uniós küldöttet, aki találkozik egy megárvult kisfiúval, és próbál neki segíteni, miközben a fiút a nővére is keresi.