Vágólapra másolva!
A nemzetközi sajtót megdöbbentette a Saul fia újszerűsége, formai tökéletessége és kíméletlen intenzitása. Egyhangúlag ajnározzák a harmincnyolc éves Nemes Jeles László Cannes-ban debütált, egész estés bemutatkozását, amely egy friss nézőpontból mutatja meg a holokauszt borzalmait. Elolvastuk a kritikákat - magyar filmet már nagyon régen nem dicsértek ennyire a világban.
Vágólapra másolva!

A megjelent cikkekben szinte sohasem felejtik el elismerően megemlíteni, hogy a Saul fia egy fiatal rendező bemutatkozó alkotása. „Bárhonnan is nézzük, ez egy kiemelkedő film, amely elsőfilmként még inkább méltó a figyelemre” – írta a Guardian, ahol egyébként a legmagasabb osztályzatot kapta meg a Saul fia. A Total Film odáig ment, hogy esélyesnek tartja a filmet a fesztivál legrangosabb díjaira is.

Röhrig Géza a Saul fia című filmben Forrás: Mozinet

Mindig érdekes, hogy egy premiert milyen más, régebbi és nagy hatású filmekhez hasonlítanak. Nemes Jeles amiatt különösen boldog lehet, hogy a Guardian a Jöjj és lásd! című orosz háborús alapvetést hozta fel, mint hasonlóan erőteljes alkotást. A magyar rendező maga is elismerte, hogy Elem Klimov filmje nagy hatással volt rá.

Többször is előkerült Az ember gyermeke című sci-fi, többek között az Indiewire kritikájában is, mivel mindkét film a megrendítő események középpontjába helyezi a nézőt az állandóan mozgó kamera segítségével. A több neves lapban is publikáló Glenn Heath Jr. szerint a Saul fia mellett „a Schindler listája egy nyári napnak tűnik a parkban”.

Visszatérő dicséret a recenziókban, hogy Nemes Jeles újszerűen nyúlt ahhoz a problémához, hogy miként mutassa meg vagy legalábbis érzékeltesse a borzalomnak azt a mértékét, ami már megfoghatatlan. A Variety szerint ez a friss ábrázolásmód egy olyan zord és rettenetes képet ad a holokausztról, amelyre eddig nem volt példa ebben a túlhajszolt műfajban.

A holokausztfilmeknél újszerűnek számító formanyelvet, amelynek a lényege, hogy a kamera nem tágít a főszereplő mellől, és így személyes drámaként mutatja be a film a koncentrációs tábor borzalmait, elemeire bontva is dicsérik a kritikusok. Méltatják Erdély Mátyás képeit, a hangeffekteket és a főszereplő, Röhrig Géza játékát.

Röhrig Géza a Saul fia című filmben Forrás: Mozinet

A harmincas és negyvenes évek filmjeire jellemző, 4:3-as akadémiai képarányt használták Jelesék, amit az Indiewire a következő okból tartott jó választásnak: „azt az érzést kelti, hogy mi is foglyává válunk egy pokoli világnak, és közben sosem megy túl a hihetőség határán”.

Amit képileg nem mutat meg a Saul fia, azt döbbenetes hanghatásokkal sejteti: a film „hangsávja volt az egyik legrémisztőbb rádiójáték, amit életemben valaha hallottam” – írta a Sight & Sound kritikusa. „Üvöltve előadott utasításokból, kattogó gépi zajokból, zúgó motorberregésből, brutális verések és szinte soha nem szűnő lövések hangjaiból” áll össze a meg nem mutatott kép a fejünkben.

„Röhrig hipnotikus erejű alakítása jelöli ki a film középpontját. Játékában zavarba ejtő üresség vegyül zsigeri intenzitással, így megakadályozza a nézőt az azonosulásban, és kizárja a felületes katarzis lehetőségét, amivel az ilyen drámák sokszor kiszolgálják a nézőket” – áradozott a magyar színész játékáról a Screen Daily munkatársa.

Zárszóként álljon itt az Indiewire ítélete, amely plasztikus módon ragadja meg, milyen érzéseket hozhat elő Nemes Jeles László filmje: „A Saul fiá-t rettenetes élmény nézni, de ahhoz minden pillanatában túl izgalmas, hogy levegyük róla a tekintetünket.”

---

Az Origo Filmklub kritikáját itt olvashatja a Saul fiá-ról, a magyar mozikban június 11-től nézheti meg a filmet.