Harry Pottertől a házasságtörésig - 2010 legjobb filmjei

Vágólapra másolva!
Pontoztunk, súlyoztunk, összeadtunk, osztottunk, rangsoroltunk. Az [origo] filmklub 13 szerzője bonyolult matematikai műveletek segítségével választotta ki 240 darab, 2010. január 1. és december 31. között rendes moziforgalmazásba került film közül a legjobb huszonötöt. Leonardo DiCaprio idén két filmben is viaskodott elhunyt felesége emlékével, válogatásunkba azonban ezek közül csak az egyik került be. Viszont nem mehettünk szó nélkül amellett, hogy immár a tévésorozatokban is olyan dolgok történnek, ami régen csak a mozivásznon.
Vágólapra másolva!

#25 - Harry Potter és a halál ereklyéi - 1. rész (Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 1)
Rendezte: David Yates
Mozibemutató: 2010. november 25.

Forrás: [origo]

Ritka jó ritmusú Harry Potter-film, a tartalomhoz tökéletesen passzoló vizuális világgal és az eddigi részekben is megszokott meseszép nagytotálokkal. Mivel az utolsó könyv sztoriját két filmre bontották, így nem kell kapkodni sem az atmoszférateremtéssel, sem a történetmeséléssel - ez tagadhatatlanul előnyére válik az adaptációnak. Minden Potter-filmben van egy olyan jelenet, amely ugyan szorosan nem kapcsolódik a cselekményhez, mégis elbűvöli a nézőt: a legutóbbi részben ez a jelenet Harry esetlen próbálkozása volt a pincérnővel, most pedig Harry és Hermione bájos táncát szerettük nagyon. (DÁ+VF)

- - -

#24 - Ha/Ver
Rendezte: Matthew Vaughn
Mozibemutató: 2010. június 17.

Forrás: [origo]

Hiába készülnek tucatjával a képregény-adaptációk, talán a Ha/ver az első olyan mozi, amely őszintén felvállalja a klasszikus szuperhős képregények kreatív idiotizmusát. A Pókember-képregények oldalain számtalanszor elmesélt sztori az idétlen kezeslábast ragadó gimis srácról, akit a suli legjobb csaja is csak egy homoszexuális baleknak tart, attól válik igazán izgalmassá, hogy a történetet végre életszagúan mesélik el. Nincsen semmi Tobey Maguire-s nyafogás, komoly távolba merengés, itt a szuperhőst az első bevetésen bizony megbicskázzák keményen. A Ha/ver minden percében ficánkol, sőt ha kell, bátran mer kretén is lenni, igazi celluloid szagú képregénymámor. (SzA)

- - -

#23 - Revans (Revance)
Rendezte: Götz Spielmann
Mozibemutató: 2010. április 29.

Forrás: [origo]

Bár ebben a filmben is van gyilkosság és megcsalás, mégsem keverendő össze az azonos című 1990-es Kevin Costner-opusszal. Az osztrák Götz Spielmann Oscar-jelölt alkotásának cselekménye egy negyvenes évekbeli hollywoodi melodrámára hajaz, de a rendező olyan pontosan és nagy türelemmel térképezi fel a főhősök közötti viszonyrendszert, hogy a film egy görög tragédia kérlelhetetlenségével halad előre. Egyszerre elmélkedős thriller és fülledt kamaradráma, izgalmas, húsbavágó és végül katartikus. (VF)

- - -

#22 - Bibliotheque Pascal
Rendezte:
Hajdu Szabolcs
Mozibemutató: 2010. március 18.

Forrás: [origo]

Egy erdélyi kurva páneurópai álmává szelídül egy brutális lányrablás Hajdu Szabolcs látványos filmjében. Romantikus lesz a lepusztultság, költői a kínzás. A tortúra túldíszített csodává nemesül, mint a barokk templomok szárnyasoltárainak arannyal bőven telefuttatott passiójelenetei. És közben még lehet izgulni is, hogy anya és lánya egymásra találhatnak-e. (HP)

- - -

#21 - Viharsziget (Shutter Island)
Rendezte: Martin Scorsese
Mozibemutató: 2010. március 4.

Forrás: [origo]

A Viharsziget-ben Scorsese profin játszik borzongatóst. Hiánytalanul összegyűjti a nyomozáshoz szükséges hozzávalókat, belevág a végig feszes cselekménybe, majd szinte észrevétlenül átirányítja figyelmünket a főszereplő belső világára. Ez nem kevésbé félelmetes, mint a külvilágtól elzárt elmegyógyintézet, a speciálisan veszélyes rabokkal és a közelgő viharral. Így lehet, hogy a zaklatott rendőrbíró (Leonardo DiCaprio) finoman árnyalt lelki poklának fokozatos feltárása és a mesterien elhelyezett csavarok végig érzékeny, és izgalmas thrillert eredményeznek. (LZs)

- - -

#20 - Vespa
Rendezte: Groó Diana
Mozibemutató: 2010. szeptember 23.

Forrás: [origo]

Groó Diana hatalmasat fejlődött első nagyjátékfilmje, a Csoda Krakkóban óta: a Vespá-ban keresetlen egyszerűséggel, életszerű szövegekkel és egy szerethető amatőrszereplővel (Tóth Sándor) meséli el egy roma kisfiú apakeresésének történetét. Véletlenül sem esik abba a hibába, hogy nagy társadalmi megmondófilmet próbál csinálni, a bájos sztori végig személyes marad. Keserűség azért nyilván akad a cigánysoron és a nagyvárosban is, de szinte minden jelenetbe belopózik a finom humor és a magyar filmekből sokszor fájón hiányzó remény. (BB)

- - -

#19 - Éhség (Hunger)
Rendezte: Steve McQueen
Mozibemutató: 2010. március 4.

Forrás: [origo]

Steve McQueen sokfelé díjazott első nagyjátékfilmjének leginkább az éhségsztrájkot megmutató, gyötrő képsorai égnek a néző retinájára, kitörölhetetlenül. A terrorizmusért fogságban tartott IRA-merénylők börtönbeli harcairól mesélő Éhség drámai, provokatív és nem utolsósorban kollektív társadalmi felelősséget hangsúlyozó, erős igazságérzettel bíró, gyönyörű mozi. Olyan film, ami után némi "kellemetlen" lelkifurdalásunk támadhat, elgondolkodunk problémáink fajsúlyán, na meg azon, hogy vannak-voltak, akik mertek nagyot lépni, és az egészen elképesztőt is megtenni a további generációk jövőjére gondolva. (VA)

- - -

#18 - Hétmérföldes szerelem (Going the Distance)
Rendezte: Nanette Burstein
Mozibemutató: 2010. szeptember 9.

Forrás: [origo]

Drew Barrymoore nélkül idén nem született volna jó romantikus vígjáték. Már rendezői debütálását, a görkoris Ellen Page-ről szóló Hajrá bliss-t is imádtuk, a Hétmérföldes szerelem-mel azonban beverekedte magát a kedvenceink közé. A film legnagyobb erénye, hogy úgy lesz romantikus, hogy naturálisan, szókimondóan beszél a szerelemről. Legyen szó akár az olyan bénázásról, mint hogy a lány azt mondja a srácnak, nem kér ajándékot, miközben valójában mégis csak szeretne. A főszereplők között tényleg működik a kémia, a nyitott ajtónál budin trónoló szobatárs, illetve a befeszült nővér, aki mellett pillanat halálosan ciki, csak hab a tortán. Az év legjobb első randis filmje. (SzA)

- - -

#17 - Egy komoly ember (A Serious Man)
Rendezte:
Joel és Ethan Coen
Mozibemutató: 2010. november 4.

Forrás: [origo]

Végy egy adag sivárságot, fűszerezd némi humorral, keverj hozzá jópár kérdőjelet, majd az egészet forgasd bele a zsidó kultúra köntösébe! Ez lehetne a Coen testvérek legújabb kiábrándult, mégis lebilincselő produkciójának a receptje. Az Egy komoly ember-ben egy egzisztenciális válsággal küszködő szánalmas balfácán, Larry Gopnik keres égen-földön válaszokat a kérdéseire. A különbség a rendezőpáros eddigi feladványaihoz képest, hogy ezúttal a zsidóság mindennapjaiban kevésbé jártas nézők számára nehezebben befogadható a film, így vagy az eddigieknél is többet agyalunk rajta, vagy feladjuk, és Gopnik úrhoz hasonlóan elveszünk az útvesztőben. (SzO)

- - -

#16 - Toy Story 3
Rendezte: Lee Unkrich
Mozibemutató: 2010. június 17.

Forrás: [origo]

Azok, akik a Toy Story első részének bemutatásakor még akkora gyerekek voltak, mint a főszereplő Andy, és együtt nőttek fel főhőssel, most valószínűleg remekül azonosulhatnak a játékaitól elválni kénytelen, a felnőttkor küszöbére érkező sráccal. De nemcsak ők meríthetnek a filmből, hanem mindenki, aki valaha játszott, vagy volt gyerek. Azért az egyetemes nosztalgiahullámot a jól ismert könnyed humor ellensúlyozza most is. A harmadik rész kerekre zárja a gazdájukért harcoló bátor kis játékok történetét, és ha lehet, még jobb és témájánál fogva katartikusabb, mint az előző kettő. Reméljük, hogy nem készül következő, legalábbis nem a felnőtt Andy-vel a főszerepben. (VA)

- - -

#15 - A bombák földjén (The Hurt Locker)
Rendezte: Kathryn Bigelow
Mozibemutató: 2010. február 18.

Forrás: [origo]

Realista katonadráma kapta a legjobb filmért járó Oscart az idén, de elvitte a legjobb rendezésért járó szobrot is, és még négy másikat. A tűzszerészek félelmeit, gyengeségeit és hősiességeit bemutató alkotás akciójelenetekkel is izgat, de a lényeg a háború természetének bemutatása. Semmi politizálás nincs benne, Irak csak háttér. A lényeg az, hogy bekattan-e a katona, vagy az eleve kattant-e a jó katona. (HP)

- - -

#14 - Így neveld a sárkányodat (How to Train Your Dragon)
Rendezte: Chris Sanders és Dean Deblois
Mozibemutató: 2010. március 25.

Forrás: [origo]

Nem sikerült kikerülni minden rajzfilmes közhelyet, de hiába, a gyerekeknek szánt mozikból nem hiányozhatnak a tanulságok. Ehhez most vettek egy satnya lúzer srácot, aki bebizonyítja, hogy csak akkor válthatod meg a világot, ha máshogy állsz hozzá, mint felmenőid. És ellenségből lesz a legjobb barát. Az újrafelhasznált bölcsességek ellenére a sárkányölő vikingek vicces mikrovilága bekebelez. Kell néha egy-egy sárkányos mesefilm mindenkinek a lelki egyensúly megtartása érdekében. ()

- - -

#13 - Inkubátor
Rendezte: Pigniczky Réka
Mozibemutató: 2010. június 3.

Forrás: [origo]

Magyar vagyok vagy amerikai? Budapest az otthonom vagy Cleveland? Koppányt válasszam vagy Istvánt? Az Inkubátor ilyen, megválaszolhatatlan kérdéseket vet fel, miközben bemutatja, hogy egy csapat Amerikában felnőtt, negyvenes magyar hogyan csetlik-botlik, amikor megpróbálja összehozni az István, a király című rockopera huszonötödik évfordulós előadását. Az a szerencsénk, hogy Pigniczky Rékának, aki mindezt megélte és rögzítette, nem csak nagyon érdekes az élete, de mesélni is őrületesen szórakoztatóan tud. (BB)

- - -

#12 - Szemekbe zárt titkok (El secreto de sus ojos)
Rendezte: Juan José Campanella
Mozibemutató: 2010. október 21.

Forrás: [origo]

Kiváncsian vártuk a Szemekbe zárt titkok-at: ez az argentin film verte ki idén az idegennyelvű Oscar-versenyből A prófétá-t, az [origo] filmklub tavalyi nagy kedvencét. Tarka, ezer színből szőtt, gazdag anyagot kapunk: Juan José Campanella filmje büszkén és virtuóz módon felvállal egyszerre három olyan műfajt, amiből egy is elég lenne egy remek mozihoz. A Szemekbe zárt titkok nemcsak lassan hömpölygő szerelmi történet, de idegfeszítő krimi és súlyos moralitásjáték is, amiben a hős (Ricardo Darín), egy személyben szerelmes férfi és makacs nyomozó, a jó és a rossz közötti harc megfáradt lovagja. Mindenkinek kínál valamit ez a film, de a legnagyobb ereje talán mégis a néző lelkiismeretének felpiszkálásában van - lehetetlen a Szemekbe zárt titkok-at úgy nézni, hogy az ember ne tegyen fel magának hosszú napokig makacsul visszajáró, morális kérdéseket. (ML)

- - -

#11 - A fehér szalag (Das weisse Band)
Rendezte: Michael Haneke
Mozibemutató: 2010. február 18.

Forrás: [origo]

Haneke Arany Pálma-díjas opuszában nem csak a gonoszság, elfojtás és fegyelmezés határait feszegeti, hanem olyan kultúrtörténeti kérdéseket is fel vet, mint a német társadalom első világháború előtti társadalmi közérzete. A német falu élete puritán fekete-fehér képekbe csomagolva jelenik meg, akár egy korhű képeslap az 1910-es évekből. Ám a mívesre csiszolt képi világ mögött rothadnak az emberi kapcsolatok. A közösségben egyre szaporodó titokzatos bűnesetek ürügyén különböző családok életébe pillantunk bele, ám a nagy titok, a tettes kiléte balladai homályban marad. A válasz hiányában azonban bőségesen kárpótol az a részletes magánéleti és társadalmi tabló, ahol szülő és gyerek, gazda és paraszt egyaránt olyan felkavaró hitelességgel van jelen a vásznon, hogy az év egyik legjobb filmjévé avatja A fehér szalag-ot a színészi teljesítmény szempontjából. (VZ)

- - -

#10 - Jackass 3D
Rendezte: Jeff Tremaine
Mozibemutató: 2010. november 18.

Forrás: [origo]

Semmihez sem hasonlítható az a élmény, amikor megtapasztalod, hogy 250 ember egyszerre tartja vissza a lélegzetét egy moziteremben, majd ugyancsak egyszerre tör ki belőlük a féktelen röhögés. A Jackass-filmek szerethetőségének kulcsa abban rejlik, hogy ezek a srácok nem önpusztító pszichopaták, hanem jóbarátok, akik olyan szituációkba kényszerítik egymást, amelyekben a legmélyebb félelmeiket kénytelenek legyőzni (ezért sem kéne erőltetniük azokat mutatványokat, amelyekben mit sem sejtő kívülállókat szivatnak meg). A harmadik epizódot olyan feszesre vágták, hogy az egy-két sikerületlenebb szkeccs sem zavaró, mert 2-3 perc után már jön is a következő. Lehetne idézni vég nélkül a kunsztokat, de mi azokon a részeken nevettünk a legjobban, amelyekben az operatőr gyomra már nem veszi be az adott gusztustalanságot, és próbál nem ráhányni a kamerájára. (VF)

- - -

#9 - Szellemíró (The Ghost Writer)
Rendezte: Roman Polanski
Mozibemutató: 2010. július 15.

Forrás: [origo]

Nem fog bekerülni a világ száz legjobb filmjébe, de még Polanski klasszikusai közé sem feltétlenül, mégis egy igazi jó mozi. Ez akár csak abból az egy, apró kis jelenetből is kiderül, amikor a gondnok a széllel hadakozva söpröget a ház előtt - a nagy rendezők ugyanis tudják, hogy a részletekben lakozik az ördög. De ha magára a házra gondolunk, akkor is azonnal borsódzik a hátunk. Polanski még mindig mestere a hangulatkeltésnek és a történetmesélésnek, és most, hogy már államfők is hadakoztak érte, a politikai odamondogatásban is kipróbálta magát. Pedig hetven felett már az is csoda, ha valaki egy tisztességes iparosmunkát ki tud adni a kezéből. A legnagyobbaknak persze nincs kora. (GyD)

- - -

#8 - Antikrisztus (Antichrist)
Rendezte:
Lars von Trier
Mozibemutató: 2010. november 18.

Forrás: [origo]

Nincs mit szépíteni a dolgon, Lars von Trier Antikrisztus-ában tényleg van néhány brutálisan erőszakos jelenet, pár jól látható nemi szerv és egy beszélő róka. De ha elfogadjuk, hogy az őrület határán hánykolódó, a szorongásaival, nőiségével, bűntudatával és gyászával küszködő nőről, és a gyógyításában megszállottan hívő, megfeszülve akaró férjéről, nem egy diszkréten udvarias filmet kapunk, akkor megdöbbentő és félelmetességében is lenyűgöző világba kerülünk. Őzikerémületű Charlotte Gainsbourggal és az ő erdőben, ijesztően lassan lebegő alakjával, valamint a megnyugtató orgánumával, családon belüli pszichoterápiát alkalmazó Willem Dafoeval. (LZs)

- - -

#7 - Szerelmes lettem (Io sono l'amore)
Rendezte: Luca Guadagnino
Mozibemutató: 2010. november 25.

Forrás: [origo]

Nagyjából van egy elképzelésünk arról, hogy miért nézte meg sok ember az Ízek, imák, szerelmek című borzalmas filmet. Jobban jártak volna, ha Szerelmes lettem-re ülnek be, és akkor a világ egy fokkal boldogabb hely lehetett volna 2010-ben. Minden érzékre ható, pazar mozgóképes orgia és klasszikusokat idéző, földbe döngölő sorstragédia egyben, napjaink legkaméleonszerűbb színészistennőjével. (OR)

- - -

#6 - Egy lányról (An Education)
Rendezte: Lone Scherfig
Mozibemutató: 2010. április 8.

Forrás: [origo]

Rejtély, hogy miért jó nézni a '60-as évek elejének sötét, szürke-barna angol vidéki életét, de van benne valami varázslatos. Még izgibb azonban egy fiatal lány ártatlanságának elvesztését nyomon követni, különösen, ha a liliomtipró Peter Sarsgaard. Az Egy lányról azonban leginkább annak köszönheti, hogy felkerült a listánkra - és megismerték az egész világon -, hogy felfedezett egy bámulatos tehetséget: Carey Mulligant. (GyD)

- - -

#5 - Rendészet, nyelvészet (Politist, Adjectiv)
Rendezte:
Corneliu Porumboiu
Mozibemutató: 2010. május 13.

Forrás: [origo]

A Volt-e vagy sem? rendezőjének új filmje igazi türelemjáték. A világ legunalmasabb nyomozása és pár alapkifejezés jelentésének szó szerinti felolvasása a román értelmező szótárból. Mégis képes valódi feszültséget kelteni és felkavarni a nézőt, mert húsba hatolóan pontos és cinikus portréját adja Kelet-Közép Európának a rendszerváltás után két évtizeddel. (OR)

- - -

#4 - Akvárium (Fish Tank)
Rendezte: Andrea Arnold
Mozibemutató: 2010. március 11.

Forrás: [origo]

Brit panelnyomor, kirobbanó indulatok, egyszavas vakkantások, keserű kamaszharag: Andrea Arnold lakótelepi drámája Essexből kemény közegbe dobja a hősét, a tizenöt éves Miát, akinek a sztoriját aztán lírai szépségű, lélegzetelállító képekben meséli el. A szögletes, fiús Mia (az amatőrszínész Katie Jarvis) táncos akar lenni, az iskola felé se néz, bombatestű, agresszív anyját (Kierston Wareing) tiszta szívéből gyűlöli. A konfliktus nem késik: feltűnik anyja új szeretője, a titokzatos, szexi, manipulatív Connor (Michael Fassbender) és a Miában tomboló energiák a végletekig felpörögnek. Arnold nem ítélkezik, nem adja át filmjét az agyatlan, tompa erőszaknak vagy a proli-közeg összekacsintós kiröhögésének; mindvégig csodálatos egyensúlyt tart a tehetetlenség, a mindent elsöprő düh és az emberi gyengeség és gyengédség között. Különleges, finom film, lenyűgöző színészekkel. (ML)

- - -

#3 - Mary és Max (Mary and Max)
Rendezte: Adam Elliot
Mozibemutató: 2010. szeptember 30.

Forrás: [origo]

A legszokatlanabb animációs film, amit valaha láttál. Elvileg a halálig tartó barátságról szól, de ami könnyekig meghat benne, az a gyönyörű, megértőn ábrázolt emberi tökéletlenség. Két főszereplője ennél terheltebb már nem is lehetne: egy elhízott, kopasz, összevissza durrogtató, autista zsidó agglegény (Max) és egy magányos, ronda, súlyos családi problémákkal küzdő kislány (Mary) leveleznek egymással évekig. Az alkoholizmus, a mentális betegség, az öngyilkosság nem könnyed témák, mégsem nyomasztó a film, köszönhető ez annak, hogy a képkockákat végig kifinomult groteszk humor lengi be. ()

- - -

#2 - Social Network - A közösségi háló (The Social Network)
Rendezte: David Fincher
Mozibemutató: 2010. november 11.

Forrás: [origo]

Nagyon könnyen lehetett volna bénán vagánykodó filmet csinálni a Facebookról, bevillanó státuszüzenetekkel, betaggelt fényképekkel meg friend request-ekben elmesélt kapcsolatokkal. Hogy a Social Network egyáltalán nem ilyen lett, valószínüleg annak köszönhető, hogy az írója (Aaron Sorkin) és a rendezője (David Fincher) is legfeljebb hellyel-közzel voltak képben arról, mi is az a Facebook, így nem is erre koncentráltak, hanem tényleg Mark Zuckerberg történetére. Nincs jellemfejlődés, nincsenek igazán szerethető hősök, még csak igazán nagy dráma sincs, dehát nem 1997-et írunk már basszus. Ezek helyett van egy pillanatra sem lassuló tempó, feszes párbeszédek és jó színészek, pont, mint a legjobb tévésorozatokban. Nincs mit túlmagyarázni, 2010-ben így kell elmesélni egy történetet - és mivel ennél aktuálisabb témáról nehezen lehetne filmet csinálni, még súlya is van az egésznek. (PG)

- - -

#1 - Ünnepek után (Marti, dupa craciun)
Rendezte: Radu Muntean
Mozibemutató: 2010. november 11.

Lazán, feltűnés nélkül csúszott be ez a halkszavú román film valamikor novemberben a magyar mozikba, és nálunk itt az [origo] filmklubban meg is nyerte a 2010-es Év Legjobb Filmje címet. Radu Muntean Ünnepek után-ja azért nem egészen a semmiből pottyant elénk: tavasszal Cannes-ban versenyfilm volt az Un Certain Regard-szekcióban. És el kell ismernünk, hogy akárhányadszorra is, de a román újhullámnak nevezett, megdöbbentő erejű filmes robbanás már megint valami olyat tárt a szemünk elé, amit itt, ma, nálunk, magyar rendező egyelőre képtelen megcsinálni.

Forrás: [origo]

Az Ünnepek után hatásvadász túlkapásoktól mentes, csontig hatoló dráma lenyűgözően egyszerű és pontos forgatókönyvvel és három hátborzongató természetességgel mozgó, beszélő, lélegző színésszel. Kritikánkban ezt a filmet úgy hívtuk, "a legigazabb valóságshow", mert amellett, hogy a valóság tökéletes illúzióját teremti meg, olyan hétköznapi, banális sztorit mesél el, amiről első látásra nagyon nehéz izgalmas, minden idegszálunkat lekötő filmet csinálni. Negyvenes pali (Mimi Branescu) beleszeret egy fiatal fogorvosnőbe (Maria Popistasu). Gyereke van, jófej felesége (Mirela Oprisor), szereti őket is. Itt a karácsony, a feszültség egyre nő, a férfinak döntenie kell, mi lesz az ünnepek után. Igazi dilemma, súlyos döntés, játék a nézővel: ki mit tenne, hogyan játszana, ki hogyan élné az életét? Ilyen filmekért érdemes moziba járni. (ML)

+ + +

A KEDVENC TÉVÉSOROZATAINK 2010-BEN (A MAD MEN-EN KÍVÜL)
Bujdosó Bori, Dömötör Ági, Szabó András és Varga Ferenc

Dexter: Micheal C. Hall az ötödik évadban továbbra is olyan árnyaltan, brutálisan, de mégis szerethetően hozza a szigorú morális elvek alapján élő sorozatgyilkost, hogy kénytelenek vagyunk úgy tekinteni rá, mint egy meg nem értett kisebbség egyik tagjára. Kedvenc sorozatgyilkosunk humánus oldala tovább erősödik, megtalálja a tökéletes társat, akivel a közös randikon egy nőket gyalázó társaság tagjaira vadászik. A legjobb epizód tagadhatatlanul az elvérző fogorvos utáni hajsza, nejlonban csomagolt emberrel, die-die-t gagyogó gyerekkel, romantikus évődéssel. Dexter továbbra is a magányos férfiember apostola, Lument pedig látni akarjuk a következő évadban is.

Forrás: [origo]
DexterBoardwalk Empire - Gengszterkorzó

Boardwalk Empire - Gengszterkorzó: A Maffiózók végével űr támadt a tökös-férfias drámák piacán, ezt először a legendás sorozat egyik forgatókönyvírója, Matt Weiner igyekezett betölteni a Mad Man-nel. A másik Maffiózók-béli állandó alkotótárs (Terence Winter) Martin Scorsese szellemi támogatásával tető alá hozta az amerikai alkoholtilalom idején játszódó Boardwalk Empire-t. Ha egyben nézzük a sorozatot, olyan, mint egy félnapos, gyönyörű kiállítású mozifilm. Egy társadalmilag és vizuálisan is nagyon izgalmas kort mutat be részletgazdagon, amikor nemcsak charlestont jártak a tüchtig szépasszonyok, de ráadásul órási változások is zajlattak a társadalomban (női emancipáció, faji kérdések, modern politikai kultúra kialakulása stb.). A két főszereplő a világháborús traumákkal küzdő, feltörekvő gengszerfióka (Jimmy Darmody) és a gyönyörű arcú sokgyermekes naiva (Margaret Schroeder), a sorozat nagyjából azt követi nyomon, ők hogyan illeszkednek be a fülledt gengsztervilágba. Fölöttük tornyosul Atlantic City keresztapája, Nucky Thompson (Steve Buscemi), aki mindkettőjük életére nagy hatással van. Körülöttük pedig felbukkannak a kor emblematikus gengszterfigurái, a hataloméhes Al Capone, a sima modorú Arnold Rothstein és a forrófejű Lucky Luciano. Plusz még van vagy kábé hat olyan figura, aki annyira érdekes, hogy külön sorozatot lehetne róluk csinálni, pl. a frusztrált, (szó szerint) önostorozó szövetségi ügynök, a torz arcú vajszívű orvlövész és az aszimmetrikus mellű buja vipera (bár ez utóbbi sorozatot nem néznénk, Paz de la Huerta nagy dózisban idegesítő). A gengszerek és politikusok machinációi ugyan néha követhetetlenek, de a látvány és az emberi vonal totál leköt. A sorozatot a magyar HBO január 10-től fogja sugározni.

In Treatment: Szinte semmi más nem történik, mint hogy egy terapeuta ül a rendelőjében és a pacienseivel beszélget, mégis ez a legizgalmasabb most futó sorozat. Részről részre el lehet képedni Gabriel Byrne és vendégszínészei zsenialitásán és az egészet tartó félelmetesen erős írói munkán. Az alapjául szolgáló izraeli sorozatból csak két évad készült, úgyhogy nagyon izgultunk, amikor idén elindult a harmadik széria az HBO-n, de kiderült, az amerikai írók mankó nélkül is megállnak a lábukon. Állítólag hamarosan készül a magyar verzió is - kíváncsiak vagyunk, találnak-e olyan színészeket, akik képesek felnőni a feladathoz.

Forrás: [origo]
In TreatmentLouie

Louie: A magyar származású komikus, Louis CK (eredetileg Székely Lajos) a stand-up show-iból ismert kíméletlen, bármiféle kompromisszumtól és behízelgéstől mentes, tűéles látásmódját tökéletesen ültette át egy tévésorozatba. Gyakorlatilag saját magát alakítja: egy 43 éves elvált, előnytelen külsejű, leharcolt New York-i humoristát, akinek az egyetlen biztos pont az életében a két kislánya. Randizgat, keresi a kapcsolatokat az emberekkel, de csak mások komplexusaiba és gyarlóságaiba fut bele. A történetek egyszerre ijesztően valószerűek, félelmetesen kiszámíthatatlanok és baromira viccesek.

Party Down: Cateringcégnél dolgozó unatkozó kényszerpincérek tengnek-lengnek a partikon, valamelyikük (leginkább mindegyikük) minden részben hülyét csinál magából. A sorozat titka a kínos humor, és hogy ehhez iszonyat briliáns színészeket szedtek össze. Senki sem nézte a tévében (a második évad fináléjának konkrétan nem volt kimutatható nézettsége), így aztán nem csoda, hogy elkaszálták (egy tökéletes első és egy még nagyon jó második évad után hagyták abba). Így nem is maradt lehetőségük unalomba fullasztani a karaktereket, a Party Down egy délután alatt ledarálható kultikus sorozatként marad az utókorra.

Forrás: [origo]
The Trip | Rob Brydon és Steve Coogan

The Trip: Két brit komikus (Steve Coogan és Rob Brydon) ellátogat pár Észak-Angliai faluba, végigzabálják a menüt a helyi luxusétteremben, és dumálnak kaja közben. Körülbelül ez a The Trip alapkoncepciója, és a sorozat hat epizódja alatt nem is sokat variáltak vele. A beszélgetéseik pont annyira közvetlenek és fesületlenek, mint amikor az ember kimegy ebédelni a munkatársaival, és szinte kívétel utánzó-párbajba torkolnak: amikor is Michael Caine, Anthony Hopkins vagy Sean Connery parodizálásából adnak leckét egymásnak. Máskor pedig elénekelnek egy ABBA-számot végig, majd részletesen kielemzik annak szövegét. Hogy miért vicces ez? Azt mi se tudjuk, de az. (Coogan különben tavaly felélesztette Alan Partridge legendás figuráját is, és szerencsére webre készült új hatrészes sorozat is hozta a korábbi évadok magas színvonalát. Az első részt itt lehet megnézni.)