Találkozás az ártatlan perverzzel

Vágólapra másolva!
Kedvelem John Waters filmjeit, de afféle kedélyes elnézéssel, mint egy szabadszellemű nagynéni, vagy mondhatni akár szakmai ítéletmentességgel, mint egy klinikai pszichológus. Bevallom, azt sosem feltételeztem, hogy az életben kedvelném őt. Nem tehetek róla: ha egy hájas transzvesztita szart eszik a vásznon, talán érdekesnek találom vagy mulattat, de ez mégsem olyasmi, amivel azonosulni tudok. Waters elkísérte filmjét, a This Filthy World-öt (E piszkos világ) a Berlináléra, és meglepett: nem csak a filmet röhögtem végig, hanem az emberbe is beleszerettem. A közönség hatalmas tapssal köszöntötte a pizsamaanyagból szabott szürke öltönyt és neonzöld sálat viselő rendezőt, aki "most úgy érzem magam, mint Celine Dion!" fordulattal köszönte meg a meleg fogadtatást.John Waters a This Filthy World-benA This Filthy World Waters kabaréestjének a felvétele (Jeff Garlin rendezte, de az alkotómunka nagyja Watersé, aki a szöveget írta és előadja), amelyben elmeséli egész pályáját onnantól kezdve, hogy ő volt az egyetlen kisgyerek, aki nem értette, hogy az Óz a csodák csodájá-ban Dorothy miért akar visszamenni a farmra a büdös állatok közé, amikor maradhatna a meleg oroszlánok közt is, egészen legutóbbi filmjéig, a szexfüggőkről szóló A Dirty Shame-ig. Waters minden filmjéről ejt néhány szót, beszél a művészekről, akikkel dolgozott, és közben csodás, hajmeresztő anekdotákat, agymenéseket ereszt meg a gyerekneveléstől kezdve a szexklubokig a legkülönfélébb témákról. A kedvenc sztorim: az anyukája megkérdezte, hogy miről fog szólni a következő filmje, mire Waters mondta, hogy szexfüggőkről. Az anyja sóhajtva annyit felelt: "Ó, na sebaj, hátha meghalok, mielőtt bemutatják."John Waters a This Filthy World-benHosszan lehetne idézni ezeket, de igazából Waterst nézve működik csak a varázs, mégpedig azért, mert kiderül, hogy egy szégyenlős, szerény, nagyon finom ember áll a színpadon. Persze, hogy élvezi, hogy megbotránkoztatja a közönségét, de hirtelen rájövök, hogy ezek csak egy ártatlan lélek gyermeki csínytevései. Amikor Waters azt mondja a vásznon, hogy "tudom, hogy úgy nézek ki, mint egy gyerekmolesztáló, de nem vagyok az", vagy amikor a film végén tapsviharban megy ki a moziteremből, és közben megilletődve ismételgeti, "köszönöm, köszönöm", akkor leesik, hogy egy tündérien jó embert látok, akiben volt annyi életszeretet, hogy ne hagyja, hogy a piszkos világ megrontsa. Kicsit irigylem őt.
Vágólapra másolva!