Cannes: Angelina kontra Al-Kaida

Épp az imént menekültem meg attól, hogy egy seregnyi kamerával hadonászó "Brad! Brad! Angelina! Angelina!" szólamokat kurjongató újságíró agyontaposson. Hollywood királyi párja bizony itt van, csúcsra pörgetik a cannes-i sztárparádét, csütörtökön az Ocean's 13 világpremierjének vakutól csillogó fényét emelik, ma pedig szívügyüket mutatták be a média képviselőinek. Az A Mighty Heart Daniel Pearl, a Wall Street Journal tudósítója elrablásának 2002-es (annak idején a hírcsatornákon részletesen végigkövethető) történetét mutatja be, öthónapos terhes felesége, Mariane szemszögéből. A tragikus végkimenetel ismert, ezért nem érdemes Az elszánt diplomata-típusú gondolkodtató krimire számítani; Michael Winterbottom kamerája feszült tempóban, de részint dokumentarista stílusban kalandozik a pakisztáni káoszban.

Angelina Jolie az A Mighty Heart című filmben

Winterbottom a megfelelő ember erre a feladatra, mert egy visszafogott és intelligens művész, akitől távol áll a hollywoodi giccs és a szenzációhajhász megmondóemberkedés. Legutóbb a Guantanamo című filmjét láthattuk a magyar mozikban, ami több szempontból is visszaköszön az A Mighty Heart megtekintése során. Két dolog emlékeztet csak arra, hogy stúdiópénzből készült, kommerszközönségre is építő sztárprojektet látunk, mégpedig a torokszorító fejlemények közt bevágott visszaemlékezések (az előzetesben nyálaskodás-gyanús elemek, de a teljes filmben remekül működnek), valamint a főszerepet alakító Angelina Jolie.

Michael Winterbottom és Angelina Jolie a sajtótájékoztató előtt

A bemutatóra elkísérte a filmet a valóságban is erős, határozott nő képét mutató Mariane Pearl és hamar leszögezte, hogy Jolie-t ő maga választotta a feladatra, miután a producerkedő Pitt-nek egy ideje már eladta a jogokat. Egyértelmű volt, hogy ez a film csak akkor működhet a világ legtöbbet fotózott női szupersztárjával, ha azonnal megfeledkezik a néző arról, hogy Lara Croftot látja barna kontaklencsében. Winterbottom trükkös, mert a film háromnegyedéig nagyon rövid pórázra engedi sztárját. Hihetetlenül erős mellékszereplők veszik körül és nincsenek arcra közelített, Oscar-díjkiosztón bejátszható drámai csúcspontok (pedig ha jól kampányolják az alakítást télen, szükség lesz rájuk). Jolie Mariane-je bizakodó, de tárgyilagos, kétségbeesett, de kemény. Kétszer emeli fel a hangját, akkor is hátulról veszi a kamera. Éppen ezért hatványozottan vesébe hatoló a gyászhírt követő reakciója, rengett a dugig telt, többezerfős Lumiére-terem. A sokkot követően Mariane és a film is visszatalálnak az eredeti, visszafogott hangvételhez, és nem versenyeznek a tragédiát pár éve drámai részletekbe menően taglaló hírtévékkel. A sajtótájékoztatón felszólalt és bocsánatot kért a riporter, aki annak idején megkérdezte a friss özvegytől, hogy vajon végignézte-e a férje kivégzéséről készült videofelvételt. Ezt kicsit továbbgondolva, ami a filmfeldolgozásokat illeti, Mariane Pearl (és férje emléke) sokkal rosszabbul is járhatott volna.

_________________

Nézd meg a Filmklub újságíróinak Cannes-ban készült fotóit!